Kovács Károly Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kovács Károly Pál
Született 1907. december 7.
Budapest
Elhunyt 1989. november 19. (81 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása villamosmérnök,
gépészmérnök,
egyetemi oktató

Kovács Károly Pál vagy Kovács K. Pál (Budapest, 1907. december 7.Budapest, 1989. november 19.) Kossuth-díjas villamosmérnök, gépészmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A 20. századi magyarországi elektrotechnika kiemelkedő jelentőségű alakja, 1964-től 1970-ig a Villamosenergia-ipari Kutatóintézet igazgatója volt.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A budapesti József Műegyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet 1929-ben. 1930-tól 1946-ig a fővárosi Ganz és Társa Villamossági, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt.-ben dolgozott, előbb mint beosztott mérnök, 1941-től főmérnök, 1945–1946-ban pedig mint műszaki tanácsos. Eközben 1940-ben műszaki doktori oklevelet szerzett a budapesti műegyetemen. 1946-ban habilitált a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, s az aszinkronmotorok alkalmazásának magántanára lett. Ezzel párhuzamosan, ugyancsak 1946-ban nevezték ki a Magyar Állami Szénbányák Rt. villamos művének főosztályvezetőjévé. 1948-tól az Állami Villamosművek Rt.-nél, 1949-től a nehézipari minisztérium, 1950–1951-ben pedig a bánya- és energiaügyi minisztérium villamos energiai főosztályán tevékenykedett műszaki osztályvezetőként. 1950-ben a fővárosi műszaki egyetem felkérését elfogadva a villamos gépek üzemtanának előadó tanára, 1951-től az általa e tárgykörre szervezett tanszék vezetője és egyetemi tanára lett. 1957 áprilisa és júliusa között a Zürichi Műszaki Főiskola vendégprofesszora volt.

1959 januárjában a műegyetemen fegyelmi eljárást folytattak le ellene az általa az egyetem falai között végzett ipari munkák ürügyén, s a fegyelmi határozat értelmében tanszékét megszüntették, állásából elbocsátották és ideiglenesen (1961-ig) akadémiai tagságát is felfüggesztették. 1959–1961-ben az Erőmű Tröszt csoportvezető mérnökeként dolgozott. 1961 és 1964 között a Műszaki Fizikai Kutatóintézet főmunkatársa volt, s a budapesti Klement Gottwald Villamossági Gyárban dolgozott. 1964-ben a Villamosenergia-ipari Kutatóintézet igazgatójává nevezték ki, s 1970-es nyugdíjazásáig vezette az intézményt.

1970-ben kapott először meghívást az Amerikai Egyesült Államokba Colorado Egyetem, azt követően kisebb-nagyobb szünetekkel a torontói, washingtoni, braunschweigi, aacheni, erlangeni és zürichi műegyetemeken oktatott vendégprofesszorként.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudományos érdeklődése az erősáramú elektrotechnikára, a villamos gépek és hálózatok tervezésére és méretezésére, emellett az energetikai gépgyártás, automatizálás és szabályozás általános elméleti és gyakorlati kérdéseire irányult. Új matematikai módszereket dolgozott ki a villamos gépek és hálózatok túlfeszültséggel járó, az üzemi csúcsfeszültséget jóval meghaladó, átmeneti tranziens folyamatainak számítására. Emellett az aszimmetrikus – eltérő elektromos feszültséggel és fázisszöggel jellemezhető – villamos rendszerek szimmetrikus összetevőkre bontásával, operátorfüggvények alkalmazásával megoldást talált a többfázisú villamos gépek aszimmetrikus üzemviszonyainak matematikai leképezésére. Rácz Istvánnal együtt kidolgozta a Park-vektoros villamosgép-elméletet, amely a nagy dinamikai igényű, aszinkronmotoros villamos hajtásokban fontos szerepet játszó, a fluxus és a forgatónyomaték egymástól független szabályozását lehetővé tevő ún. mezőorientált szabályozás alapeljárásai közé tartozik.

Számos szabadalmát bejegyezték, egyebek mellett a két forgórészes aszinkron motort. Az 1960-as években részt vett a Ganz Villamossági Művek automatizálási részlegének létrehozásában.

Társasági tagságai és elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1949-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1970-től rendes tagja volt, az elektrotechnikai bizottság munkáját elnökölte. 1948 és 1957 között a Magyar Elektrotechnikai Egyesület elnöki tisztét töltötte be, 1967 után a társaság tiszteletbeli elnöke volt.

Tudományos eredményei elismeréseként 1952-ben Zipernowsky-díjat, 1953-ban Kossuth-díjat vehetett át, 1985-ben a liège-i Montefiore Intézet kitüntetését kapta meg. 1982-ben az aacheni Rajna–vesztfáliai Műszaki Főiskola, 1984-ben a Budapesti Műszaki Egyetem díszdoktorává avatták.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kovács Károly Pál budapesti emléktáblája

Domborműves emléktábláját, Pogány Gábor Benő alkotását 2008-ban helyezték el Budapesten, a Vám utca 2. szám alatti egykori lakóháza falán.[1]

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fejezetek az indukciós motorok elméletéből. Budapest, 1938.
  • Villamos gépek üzemtana. Budapest, VKM, 1950, 136 p.
  • Villamosgépek üzemtana: Aszinkron gépek. Budapest, Tankönyvkiadó, 1952.
  • Az operátorszámítás alkalmazása az erősáramú elektrotechnikában. Budapest, Nehézipari, 1952, 46 p.
  • Az erősáramú elektrotechnika transiens folyamatainak differenciál egyenletei. Budapest, Mérnöki Továbbképző Intézet, 1953, 98 p.
  • Váltóáramú gépek tranziens folyamatai. Budapest, Akadémiai, 1954, 556 p. (Rácz Istvánnal)
    Németül: Transiente Vorgänge in Wechselstrommaschinen I–II. Budapest, Akadémiai, 1959.
  • Reluktancia motor üzemének elméleti vizsgálata. Budapest, Typopress, 1954, 59 p.
  • Lüktető nyomaték váltakozóáramú gépek aszimmetrikus üzemében. in: Az MTA Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei 1955. 323–368.
  • A szubtranziens áram kialakulásának magyarázata a fluxusállandóság elvén. Budapest, Terv ny., 1953, 28 p.
  • Betriebsverhalten von Asynchronmaschinen. Berlin, Technik, 1957, 384 p.
  • Szimmetrikus összetevők. Budapest, Akadémiai, 1957, 951 p. (Geszti P. Ottóval és Vajta Miklóssal)
  • Általános elektrotechnika. Szerk. Kovács K. Pál. Budapest, Terra, 1958, 236 p.
  • Villamos gépek. Szerk. Kovács K. Pál. Budapest, Terra, 1959, 164 p.
  • Symmetrische Komponenten in Wechselstrommaschinen. Basel–Stuttgart, Birkhäuser, 1962, 225 p.
  • Villamos gépek tranziens folyamatai. Budapest, Műszaki, 1970, 386 p.
    Románul: Analiza regimurilor tranzitorii ale mainilor electrice. Bucureşti, Tehnică, 1980, 551 p.
    Angolul: Transient phenomena in electrical machines. Amsterdam, Elsevier, 1984, 391 p.
  • Asynchronmaschinen Funktion, Theorie, Technisches. Braunschweig–Budapest, Vieweg–Akadémiai, 1975, 531 p. (Heinz Jordannal és Vilém Klimával)

Felhasznált forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Wikimedia Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kovács Károly Pál témájú kategóriát.
  • Tuschák Róbert: Kovács Károly Pál. in: Magyar Tudomány XXXV. 1990.
  • Retter Gyula – Szentgyörgyi Zsuzsa: A Jedlik–Siemens sorskettős folytatódik. in: Magyar Tudomány XXXIX. 1994. 2. sz. 227–234.