Kovács Károly Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kovács Károly Pál
Született 1907. december 7.
Budapest
Elhunyt 1989. november 19. (81 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása villamosmérnök,
gépészmérnök,
egyetemi oktató
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kovács Károly Pál témájú médiaállományokat.

Kovács Károly Pál vagy Kovács K. Pál (Budapest, 1907. december 7.Budapest, 1989. november 19.) Kossuth-díjas villamosmérnök, gépészmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A 20. századi magyarországi elektrotechnika kiemelkedő jelentőségű alakja, 1964-től 1970-ig a Villamosenergia-ipari Kutatóintézet igazgatója volt.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A budapesti József Műegyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet 1929-ben. 1930-tól 1946-ig a fővárosi Ganz és Társa Villamossági, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt.-ben dolgozott, előbb mint beosztott mérnök, 1941-től főmérnök, 1945–1946-ban pedig mint műszaki tanácsos. Eközben 1940-ben műszaki doktori oklevelet szerzett a budapesti műegyetemen. 1946-ban habilitált a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, s az aszinkronmotorok alkalmazásának magántanára lett. Ezzel párhuzamosan, ugyancsak 1946-ban nevezték ki a Magyar Állami Szénbányák Rt. villamos művének főosztályvezetőjévé. 1948-tól az Állami Villamosművek Rt.-nél, 1949-től a nehézipari minisztérium, 1950–1951-ben pedig a bánya- és energiaügyi minisztérium villamos energiai főosztályán tevékenykedett műszaki osztályvezetőként. 1950-ben a fővárosi műszaki egyetem felkérését elfogadva a villamos gépek üzemtanának előadó tanára, 1951-től az általa e tárgykörre szervezett tanszék vezetője és egyetemi tanára lett. 1957 áprilisa és júliusa között a Zürichi Műszaki Főiskola vendégprofesszora volt.

1959 januárjában a műegyetemen fegyelmi eljárást folytattak le ellene az általa az egyetem falai között végzett ipari munkák ürügyén, s a fegyelmi határozat értelmében tanszékét megszüntették, állásából elbocsátották és ideiglenesen (1961-ig) akadémiai tagságát is felfüggesztették. 1959–1961-ben az Erőmű Tröszt csoportvezető mérnökeként dolgozott. 1961 és 1964 között a Műszaki Fizikai Kutatóintézet főmunkatársa volt, s a budapesti Klement Gottwald Villamossági Gyárban dolgozott. 1964-ben a Villamosenergia-ipari Kutatóintézet igazgatójává nevezték ki, s 1970-es nyugdíjazásáig vezette az intézményt.

1970-ben kapott először meghívást az Amerikai Egyesült Államokba Colorado Egyetem, azt követően kisebb-nagyobb szünetekkel a torontói, washingtoni, braunschweigi, aacheni, erlangeni és zürichi műegyetemeken oktatott vendégprofesszorként.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudományos érdeklődése az erősáramú elektrotechnikára, a villamos gépek és hálózatok tervezésére és méretezésére, emellett az energetikai gépgyártás, automatizálás és szabályozás általános elméleti és gyakorlati kérdéseire irányult. Új matematikai módszereket dolgozott ki a villamos gépek és hálózatok túlfeszültséggel járó, az üzemi csúcsfeszültséget jóval meghaladó, átmeneti tranziens folyamatainak számítására. Emellett az aszimmetrikus – eltérő elektromos feszültséggel és fázisszöggel jellemezhető – villamos rendszerek szimmetrikus összetevőkre bontásával, operátorfüggvények alkalmazásával megoldást talált a többfázisú villamos gépek aszimmetrikus üzemviszonyainak matematikai leképezésére. Rácz Istvánnal együtt kidolgozta a Park-vektoros villamosgép-elméletet, amely a nagy dinamikai igényű, aszinkronmotoros villamos hajtásokban fontos szerepet játszó, a fluxus és a forgatónyomaték egymástól független szabályozását lehetővé tevő ún. mezőorientált szabályozás alapeljárásai közé tartozik.

Számos szabadalmát bejegyezték, egyebek mellett a két forgórészes aszinkron motort. Az 1960-as években részt vett a Ganz Villamossági Művek automatizálási részlegének létrehozásában.

Társasági tagságai és elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1949-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1970-től rendes tagja volt, az elektrotechnikai bizottság munkáját elnökölte. 1948 és 1957 között a Magyar Elektrotechnikai Egyesület elnöki tisztét töltötte be, 1967 után a társaság tiszteletbeli elnöke volt.

Tudományos eredményei elismeréseként 1952-ben Zipernowsky-díjat, 1953-ban Kossuth-díjat vehetett át, 1985-ben a liège-i Montefiore Intézet kitüntetését kapta meg. 1982-ben az aacheni Rajna–vesztfáliai Műszaki Főiskola, 1984-ben a Budapesti Műszaki Egyetem díszdoktorává avatták.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kovács Károly Pál budapesti emléktáblája

Domborműves emléktábláját, Pogány Gábor Benő alkotását 2008-ban helyezték el Budapesten, a Vám utca 2. szám alatti egykori lakóháza falán.[1]

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fejezetek az indukciós motorok elméletéből. Budapest, 1938.
  • Villamos gépek üzemtana. Budapest, VKM, 1950, 136 p.
  • Villamosgépek üzemtana: Aszinkron gépek. Budapest, Tankönyvkiadó, 1952.
  • Az operátorszámítás alkalmazása az erősáramú elektrotechnikában. Budapest, Nehézipari, 1952, 46 p.
  • Az erősáramú elektrotechnika transiens folyamatainak differenciál egyenletei. Budapest, Mérnöki Továbbképző Intézet, 1953, 98 p.
  • Váltóáramú gépek tranziens folyamatai. Budapest, Akadémiai, 1954, 556 p. (Rácz Istvánnal)
    Németül: Transiente Vorgänge in Wechselstrommaschinen I–II. Budapest, Akadémiai, 1959.
  • Reluktancia motor üzemének elméleti vizsgálata. Budapest, Typopress, 1954, 59 p.
  • Lüktető nyomaték váltakozóáramú gépek aszimmetrikus üzemében. in: Az MTA Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei 1955. 323–368.
  • A szubtranziens áram kialakulásának magyarázata a fluxusállandóság elvén. Budapest, Terv ny., 1953, 28 p.
  • Betriebsverhalten von Asynchronmaschinen. Berlin, Technik, 1957, 384 p.
  • Szimmetrikus összetevők. Budapest, Akadémiai, 1957, 951 p. (Geszti P. Ottóval és Vajta Miklóssal)
  • Általános elektrotechnika. Szerk. Kovács K. Pál. Budapest, Terra, 1958, 236 p.
  • Villamos gépek. Szerk. Kovács K. Pál. Budapest, Terra, 1959, 164 p.
  • Symmetrische Komponenten in Wechselstrommaschinen. Basel–Stuttgart, Birkhäuser, 1962, 225 p.
  • Villamos gépek tranziens folyamatai. Budapest, Műszaki, 1970, 386 p.
    Románul: Analiza regimurilor tranzitorii ale mainilor electrice. Bucureşti, Tehnică, 1980, 551 p.
    Angolul: Transient phenomena in electrical machines. Amsterdam, Elsevier, 1984, 391 p.
  • Asynchronmaschinen Funktion, Theorie, Technisches. Braunschweig–Budapest, Vieweg–Akadémiai, 1975, 531 p. (Heinz Jordannal és Vilém Klimával)

Felhasznált forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tuschák Róbert: Kovács Károly Pál. in: Magyar Tudomány XXXV. 1990.
  • Retter Gyula – Szentgyörgyi Zsuzsa: A Jedlik–Siemens sorskettős folytatódik. in: Magyar Tudomány XXXIX. 1994. 2. sz. 227–234.