Koszmosz–1445

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koszmosz–1445
OrszágSzovjetunió
TípusOrbitális repülés
Indítás dátuma1983. március 15.
Indítás helyeKapusztyin Jar
HordozórakétaKoszmosz–3M

COSPAR azonosító1983-017A
SCN13883
SablonWikidataSegítség

Koszmosz–1445 (oroszul: Космос 1445) Koszmosz műhold, a szovjet műszeres műhold-sorozat tagja. Technológi műhold, a BOR–4 (oroszul: Беспилотный Орбитальный Ракетоплан 4), az űrállomások programjának egyik szállító-ellátó/visszatérő egységének technikai kísérlete.

Küldetés[szerkesztés]

Az űrrepülőgép-makett második technikai kísérletét hajtotta végre. A világűrbe függőlegesen feljuttatva, egy Föld körüli fordulat után siklórepüléssel az Indiai-óceánra tért vissza. Mentőhajó vette a fedélzetére.

Jellemzői[szerkesztés]

Az LII (oroszul: Летно-исследовательский институт – ЛИИ) tervezőintézet irányításával és üzemeltetésével készült űrrepülő.

1983. március 15-én a Kapusztyin Jar rakétakísérleti lőtérről egy Koszmosz–3M (11К65М) hordozórakétával juttatták (LEO = Low-Earth Orbit) Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88,5perces, 50,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 177 kilométer, apogeuma 223 kilométer volt. Hasznos terhe 1450 kilogramm.

Az Koszmosz–1374 program folytatása. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátor. 150 ponton mérték a hőadatokat, amit egy telemetriai egység továbbított a Földi állomásra. Fékezőrendszere biztosította a visszatérést.

1983. március 16-án földi parancsra belépett a légkörbe, a siklási manővert követően 7.5 kilométer magasságból hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre.

Források[szerkesztés]

Elődje:
Koszmosz 1444

Koszmosz-program
1983

Utódja:
Koszmosz 1445