Koszmosz–1374

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koszmosz–1374
Indítás dátuma 1982. június 3.
Indítás helye Kapusztyin Jar
Hordozórakéta Koszmosz–3M
COSPAR azonosító 1982-054A
SCN 13257

Koszmosz–1374 (oroszul: Космос 1374) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Technológi műhold, a BOR–4 (oroszul: Беспилотный Орбитальный Ракетоплан 4) az űrállomások programjának egyik szállító-ellátó/visszatérő egységének technikai kísérlete.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az űrrepülőgép makettként technikai kísérletet hajtott végre. A világűrbe függőlegesen feljuttatva, egy Föld körüli fordulat után siklórepüléssel az Indiai-óceánra tért vissza. Mentőhajó vette a fedélzetére.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az LII (oroszul: Летно-исследовательский институт – ЛИИ) tervezőintézet irányítása és üzemeltetésével készült űrrepülő.

1982. június 3-án a Kapusztyin Jar rakétakísérleti lőtérről egy Koszmosz–3M (11К65М) hordozórakétával juttatták (LEO = Low-Earth Orbit)Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88,1perces, 50,7 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 158 kilométer, az apogeuma 204 kilométer volt. Hasznos súlya 1450 kilogramm.

A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátor. 150 ponton mérték a hőadatokat, amit egy telemetriai egység továbbított a Földi állomásra. Fékező rendszere biztosította a visszatérést.

1982. június 3-án földi parancsra belépett a légkörbe, a siklási manővert követően 7.5 kilométer magasságból hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Koszmosz 1373

Koszmosz-program
1982

Utódja:
Koszmosz 1375