Koszmosz–108

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koszmosz–108
Indítás dátuma 1966. február 11.
Indítás helye Kapusztyin Jar
COSPAR azonosító 1966-011A
SCN 02002

A Koszmosz–108 (DSZ-U1-G) (oroszul: Космос 108) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Ionoszférakutató műhold.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feladata a Föld atmoszférájának felülről történő vizsgálata, valamint a naptevékenység hatását a földi atmoszférára. A Koszmosz–11 által megkezdett vizsgálatokat folytatta,.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dnyipropetrovszk (ukránul: Дніпропетровськ), orosz nevén Dnyepropetrovszk (oroszul: Днепропетровск), Ukrajnában OKB–586 a Déli Gépgyár (Juzsmas) volt a központja több Koszmosz műhold összeszerelésének. Üzemeltetője a szovjet Akadémia.

1966. február 11-én a Kapusztyin Jar rakétakísérleti lőtérről a Majak–2 indítóállásából egy Koszmosz–2I (63SZ1) típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 95.3 perces, 48.8 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 227 kilométer, az apogeuma 865 kilométer volt. Hasznos tömege 291 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai, illetve a felületét burkoló napelemek energia hasznosításának kombinációja (kémiai akkumulátorrok-, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal).

Felépítését tekintve két félgömbbel lezárt hengeres test. A felső félgömbben helyezték el a tudományos készülékeket, külső felületén az érzékelőket. A hengeres részben a szolgálati egységeket (programvezérlő, adatrögzítő, telemetria). Hátsó félgömbben az energía ellátást biztosító kémiai akkumulátorok kaptak elhelyezést. Az egyenletes belső hőmérsékletet cirkuláló (nitrogén) gáz biztosította. A hőegyensúlyt sugárzás elnyelő anyaggal illetve zsalus radiátorral biztosították.

A Föld felső atmoszférája fontos szerepet játszik a felszíni és a műholdas kommunikációban és navigációban, sűrűsége befolyásolja az alacsony Föld körüli pályán (LEO) keringő műholdak élettartamát. A fedélzeten elhelyezett rádióadók által sugárzott jelek fáziskülönbségének méréséből következtetéseket lehet levonni az ionoszféra szerkezetéről. Az éjszakai ionoszféra F-rétege magasságbeli és kiterjedésbeli inhomogenitásainak mérése a 20 MHz-es fedélzeti adó jeleinek fluktuációváltozásaiból történt.

1966. november 21-én belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Koszmosz–107

Koszmosz-program
1966

Utódja:
Koszmosz–109