Koszmosz–107

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koszmosz–107
Típus Zenyit–2
Indítás dátuma 1966. február 10.
Indítás helye Bajkonuri űrrepülőtér 31. indítóállása
Hordozórakéta Vosztok–2 hordozórakéta
COSPAR azonosító 1966-010A
SCN 01998

A Koszmosz–107 (oroszul: Космос 107) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Első nemzedékű Zenyit–2 felderítő műhold.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Katonai felderítő műhold, feladata a Föld meghatározott térségeinek megfigyelése. A katonai célú adatgyűjtés. Polgári célja, az emberes űrrepülés elősegítése. A műhold, az exponált filmeket egy fémkapszulában, ejtőernyővel kívánta visszajuttatni a Földre.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett és építését felügyelő műhold. A Zenyit–2 ember szállítására fejlesztendő űreszköz, hasznos terében helyezték el a műszereket. Üzemeltetője a moszkvai MO (Министерство обороны) minisztérium.

1966. február 10-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Vosztok–2 (8А92) típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89.6 perces, 65 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 204 kilométer, az apogeuma 322 kilométer volt. Hasznos tömege 4730 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátor, és napelemtáblák kombonációja. Szolgálati ideje maximum 12 nap.

Koszmosz–105 programját folytatta. A Föld felső atmoszférája fontos szerepet játszik a felszíni és a műholdas kommunikációban és navigációban, sűrűsége befolyásolja az alacsony Föld körüli pályán (LEO) keringő műholdak élettartamát. Műszerezettsége a belső térben különféle számlálók, a külső felületen árnyékolással ellátott szcintillációs számlálót helyeztek el. Kialakított pályasíkja mentén alacsony felbontású fotó technikai felderítést, műszereivel atomkísérletek ellenőrzését végezte. A fedélzeten elhelyezett rádióadók által sugárzott jelek fáziskülönbségének méréséből következtetéseket lehet levonni az ionoszféra szerkezetéről. Az éjszakai ionoszféra F-rétege magasságbeli és kiterjedésbeli inhomogenitásainak mérése a 20 MHz-es fedélzeti adó jeleinek fluktuációváltozásaiból történt. Kamerái SZA-10 (0,2 méter felbontású), SZA-20 (1 méter felbontású) típusú eszközök voltak.

1966. február 18-án 8-os szolgálati idő után, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Koszmosz–106

Koszmosz-program
1966

Utódja:
Koszmosz–108