Ugrás a tartalomhoz

Kolozsvári Szénafüvek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Hkoala (vitalap | szerkesztései) 2021. május 26., 12:47-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2021. május 26.) ezen a változaton alapul.
Kolozsvári Szénafüvek
IUCN kategória: IV (különleges élőhely)
Besorolás: országos jelentőségű természetvédelmi terület[1]
Ország Románia
Legközelebbi városKolozsvár
Terület0,992[2] km²
Alapítás ideje1932[3]
Felügyelő szervezetKolozs Megyei Környezetvédelmi Hivatal[4]
Kolozsvári Szénafüvek (Románia)
Kolozsvári Szénafüvek
Kolozsvári Szénafüvek
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 50′ 28″, k. h. 23° 38′ 31″46.841110°N 23.641940°EKoordináták: é. sz. 46° 50′ 28″, k. h. 23° 38′ 31″46.841110°N 23.641940°E

A Szénafüvek (románul Fânaţele Clujului) Kolozsvár északkeleti határában, a Kis-Szamos völgyében elterülő, jellegzetes mezőségi növényzettel rendelkező terület. A terület egy részét a két világháború között Alexandru Borza javaslatára védetté nyilvánították.[5] 2004 óta a védett terület nagysága 99,2 hektár;[2] IUCN IV-es besorolású természetvédelmi terület,[6][7] és része a Kelet-kolozsvári dombok nevű (Dealurile Clujului de est, ROSCI0295)[8] Natura 2000-es területnek.[9]

Fekvése

Kolozsvár északkeleti határában terül el, Szamosfalva, Apahida, Nemeszsuk, Válaszút, Fejérd, Kajántó és Papfalva között,[10] 500-600 méteres tengerszint feletti magasságon,[11] a Mezőség nyugati szélén.[12]

Megközelíthető gépkocsival az Irisztelep irányából, az Avas utcából elágazó Valea Fânațelor utcán át; tömegközlekedéssel a 35 és 39L autóbuszokkal (a Hajnalnegyedből és a belvárosból), a 102-es villamossal (a Nyárfasorról), az M13-as autóbusszal (a belvárosból).[13]

Története

Soó Rezső szerint egykor erdők borították.[14] A területet kaszálóként,[15] legelőként[16] hasznosították, de repülőmodellező versenyek helyszíne is volt.[17] Alexandru Borza javaslatára[18] 1932-ben 8 hektárnyi részt védetté nyilvánítottak.[3] 2004 óta a védett terület nagysága 99,2 hektár.[2]

1991-es, 2009-es és 2012-es híradások szerint a korábban bekerített és őrzött területen a legeltetés, illetve túllegeltetés károsítja az élővilágot.[19][20][4] 2009-ben a védett terület egy ötödét felégették.[21] 2010-ben a Zöld Erdély Egyesület tanösvényt alakított ki.[22]

Leírása

A táj jellegzetességét a helyiek által koporsóknak nevezett suvadásos dombok adják,[23] amelyek az egész Mezőségre jellemzőek. Ezek a miocén-kori agyag feletti rétegek megcsúszásával alakultak ki.[24] A suvadások által létrehozott mélyedésekben időszakos tavak, mocsarak jöttek létre.[25]

Az északi lejtőkön mezofil (közepes nedvességet igénylő), a déli lejtőkön xerofil (szárazságtűrő) növényzetet találunk; számos növény az orosz illetve a dél-ukrajnai sztyeppre jellemző, ilyen például az ukrán macskamenta (Nepeta ucranica) vagy a volgamenti hérics (Adonis volgensis), amely az Erdélyi-medencében egyedül itt található.[26][27] Endemikus és szubendemikus fajok a sugaras fejvirág (Cephalaria radiata), erdélyi hangyabogáncs (Jurinea mollis ssp. transsilvanica), erdélyi zsálya (Salvia transsilvanica) és öldöklő aszat (Cirsium furiens).[28] A terület további növényritkaságai az egyhajúvirág (Bulbocodium ruthenicum), tátorján (Crambe tataria),[29] bókoló zsálya (Salvia nutans), uráli fejvirág (Cephalaria uralensis), mezőségi búzavirág (Centaurea trinervia), törpe nőszirom (Iris humilis), Peucedanum tauricum, pompás zsoltina, (Serratula wolffii), tátogató kökörcsin (Pulsatilla patens),[30] valamint az északi tájolású mélyedésekben élő erdélyi hérics (Adonis × hybrida).[31]

A 19. század végén a Szénafűre jellemző állatfajként jegyezték fel az etruszk cickány (Sorex etruscus), túzok (Otis tarda), Argopus bicolor és Cerceris tubcrculata Vili. előfordulását;[32] a két világháború között a földikutya legfontosabb erdélyi lelőhelyeként említették;[33] a 20. század közepéig parlagi vipera (Vipera ursinii) is élt a napsütötte oldalakon.[34][35] Európában egyedülálló módon egy azonos területen megtalálható négy hangyaboglárka faj, a zanótboglárka (Maculinea nausithous), vérfű-hangyaboglárka (Maculinea teleius), nagyfoltú hangyaboglárka (Maculinea arion) és szürkés hangyaboglárka (Maculinea alcon).[36]

Jegyzetek

  1. ↑ Lege nr. 5 din 6 martie 2000 privind aprobarea Planului de amenajare a teritoriului national. Monitorul Oficial, 152. sz. (2000. április 12.)
  2. ↑ a b c Hotărâre Nr. 2151 din 30 noiembrie 2004 privind instituirea regimului de arie naturală protejată pentru noi zone. Monitorul Oficial, 38. sz. (2005. január 12.)
  3. ↑ a b Havadtői Krisztina: Az egyhajúvirág (Bulbocodium vernum L.) és a tátorján (Crambe tataria Sebeók) cönológiai viszonyai a kolozsvári Szénafüvek természetvédelmi területen. www.academia.edu (2010) (Hozzáférés: 2021. május 26.)
  4. ↑ a b Veszélyben a Szénafüvek védett lepkéi. regithink.transindex.ro (2012. szeptember 13.) (Hozzáférés: 2021. május 26.)
  5. ↑ Ajtay 2009 : 46.
  6. ↑ Protected Area Profile for Fânațele Clujului - "La Copârșaie" from the World Database of Protected Areas, May 2021. www.protectedplanet.net (Hozzáférés: 2021. május 25.)
  7. ↑ Protected Area Profile for Fânațele Clujului - "La Craiu" from the World Database of Protected Areas, May 2021. www.protectedplanet.net (Hozzáférés: 2021. május 25.)
  8. ↑ Dealurile Clujului de Est. eunis.eea.europa.eu. European Environment Agency (Hozzáférés: 2021. május 26.)
  9. ↑ Plan 2016 : 7.
  10. ↑ Orosz 1933 : 75.
  11. ↑ Tövissiné Losonczi Ibolya: Kolozsvár építésföldtani sajátosságairól. Földtani Közlöny, CXXXIV. évf. 4. sz. (2004)
  12. ↑ Benedek Klára: Territoriális Formica fajok fészekkomplexumainak szerveződése és közösségszervező hatása [doktori értekezés]. doktori.bibl.u-szeged.hu (2012) (Hozzáférés: 2021. május 25.)
  13. ↑ Fânațele Clujului, o mică ,,stepă” aflată la doi pași de oraș. cluj.com (2018. július 19.) (Hozzáférés: 2021. május 25.)
  14. ↑ Ajtay 2009 : 45.
  15. ↑ Orosz 1933 : 75.
  16. ↑ Ruprecht–Szabó 2010 : 274.
  17. ↑ Benedek István: Repülőmodellezés Kolozsváron. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 1996. ISBN 973 96946 9 1  
  18. ↑ Ajtay 2009 : 46.
  19. ↑ Tövissi József: A kolozsvári Szénafüvek suvadásos területe. Honismeret, XIX. évf. 1. sz. (1991)
  20. ↑ Ajtay 2009 : 47.
  21. ↑ Kertész Melinda: A Szénafüveken gyújtogatók börtönbe is kerülhetnek. itthon.transindex.ro (2009. március 31.) (Hozzáférés: 2021. május 26.)
  22. ↑ Kolozsvár első tanösvénye: a Szénafüvek. regithink.transindex.ro (Hozzáférés: 2021. május 26.)
  23. ↑ Ajtay 2009 : 44.
  24. ↑ Nyárády 1941 : 41.
  25. ↑ Nyárády 1941 : 43–52.; Ruprecht–Szabó 2010 : 277.
  26. ↑ Ajtai 2009 : 46.; Ruprecht–Szabó 2010 : 275–276.
  27. ↑ ADONIS VOLGENSIS STEVEN EX DC. – VOLGAI HÉRICS. flora.adatbank.transindex.ro. Az Erdélyi-medence flóra-adatbázisa szerk. Szabó Anna (Hozzáférés: 2021. május 26.)
  28. ↑ Ruprecht–Szabó 2010 : 273–274.
  29. ↑ Ajtai 2009 : 46.
  30. ↑ Ruprecht–Szabó 2010 : 274.
  31. ↑ Jakab Gusztáv: Az erdélyi hérics [Adonis × hybrida (Wolff) Sz. T. A.] természetvédelmi kezelése és szaporításának eredményei Magyarországon. Kitaibelia, VIII. évf. 1. sz. (2003)
  32. ↑ Jakab Elek: Kolozsvár története II. kötet. Budapest: Kolozsvár város közönsége. 1888. 11. o.  
  33. ↑ Orosz 1933 : 13.
  34. ↑ Orosz 1933 : 13.
  35. ↑ Korsós Zoltán: Európa legveszélyeztetettebb mérgeskígyója a parlagi vipera. Természetvédelmi Közlemények, I. évf. (1991)
  36. ↑ Plan 2016 : 6.

Források

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kolozsvári_Szénafüvek&oldid=23898623”