Ugrás a tartalomhoz

Kisberezsnye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést Igor Kercsa (vitalap | szerkesztései) végezte 2021. február 19., 19:47-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (tévesztett volt azonos nevű de más Brezničkaval)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Kisberezsnye (Breznička)
Kisberezsnye zászlaja
Kisberezsnye zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásSztropkói
Rangközség
Első írásos említés1430
PolgármesterMonika Leľová
Irányítószám091 01
Körzethívószám054
Forgalmi rendszámSP
Népesség
Teljes népesség127 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség23 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság235 m
Terület5,84 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 13′ 26″, k. h. 21° 41′ 59″49.223889°N 21.699722°EKoordináták: é. sz. 49° 13′ 26″, k. h. 21° 41′ 59″49.223889°N 21.699722°E
Kisberezsnye weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kisberezsnye témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kisberezsnye (1899-ig Kis-Breznicza, szlovákul: Breznička) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Sztropkói járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Sztropkótól 6 km-re északkeletre, a Laborc és az Ondava között, 224 m magasan fekszik.

Története

[szerkesztés]

A falu alapítása a 14. századra, vagy a 15. század elejére tehető. 1408-ban a sztropkói uradalom részeként említik először, birtokosa a Perényi család volt. Ezután a sztropkói uradalom 1430-ban írt oklevelében tűnik fel ismét, mint a Nagyberezsnye mellett, a Berezsnye-pataktól keletre levő völgyben fekvő birtok. A 16. század második felében a vlach jog alapján ruszinokat telepítettek ide. A 15. és 17. század között a település végig a sztropkói uradalom része volt. Az uradalom 1557-es és 1567-es urbáriuma is felsorolja adózó háztartásait. 1600-ban 11 adózó porta mellett a soltész háza, ortodox templom és paplak állt a faluban. A közepes nagyságú falvak közé számított. A 17. században lakói elszegényedtek. 1715-ben még 10, 1720-ban már csak 7 háztartást számláltak a településen. Lakói mezőgazdasággal, pásztorkodással, favágással és szénégetéssel foglalkoztak.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „BREZNITZE. Kis Breznitze. Tót, és elegyes falu Zemplén Vármegyében, birtokosai Bernát, és Gróf Barkóczy Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Sáros Vármegyének szomszédsában. Határja középszerű, tulajdonságaira nézve, hasonlít Keltzhez, második Osztálybéli.[2]

A 19. században a Barkóczy család birtoka volt.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Kis-Breznicza, orosz falu, Zemplén vgyében: 191 g. kath., 8 zsidó lak., 351 h. szántófölddel. F. u. gr. Barkóczy.[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Kisberzsenye, azelőtt Kisbreznyicze. Sáros vármegye határán fekszik. Van 26 háza és 160 gör. kath. vallású, ruthén lakosa. Postája és távírója Sztropkó, vasúti állomása Mezőlaborcz. A sztropkói uradalom tartozéka volt s Pethő Zsigmond 1747-ben a sztropkói klastromnak adományozta. Később a Barkóczyak lettek az urai, de ma nincs nagyobb birtokosa. Gör. kath. temploma 1754-ben épült. Az 1663-iki pestis sok lakosát sírba vitte.[4]

1920 előtt Zemplén vármegye Sztropkói járásához tartozott.

Az 1926-os árvíz nagy károkat okozott a községben.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 149, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.

A templom

2001-ben 134 lakosából 129 szlovák és 5 ruszin volt.

2011-ben 135 lakosából 114 szlovák és 12 ruszin.

Nevezetességei

[szerkesztés]

Görögkatolikus temploma a 19. században épült.

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár. www.arcanum.hu. [2018. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 6.)
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség