Kimber háború

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kimber háború
The defeat of the Cimbri.jpg
A kimberek veresége, Alexandre-Gabriel Decamps festménye
Dátum Kr. e. 113. – Kr. e. 101.
Helyszín Közép-, Dél- és Nyugat-Európa; Noricum és Gallia
Eredmény Döntő római győzelem
Harcoló felek
Római Köztársaság Teutonok
Kimberek
Parancsnokok
Caius Marius,
Quintus Lutatius Catulus,
Quintus Servilius Caepio,
Mallius Maximus,
Papirius Carbo
Boiorix
Teutobod
Lugus
Haderő
Változó
(40 000 - 80 000)
Változó
(legfeljebb 300 000)
Veszteségek
150 000- 180 000 300 000
Mindkét törzs teljes megsemmisülése

A kimber háborút (i. e. 113i. e. 101) között vívta a Római Köztársaság és a kimberek és a teutonok proto-germán törzsei, amelyek északról római kontroll alatt álló területekre vándorolva összecsaptak a rómaiakkal és szövetségeseikkel. A kimber háború Itália és Róma számára az első komoly fenyegetés volt a második pun háború óta.

A háború, különösen az arausiói csatában elszenvedett súlyos vereség komoly hatással volt Róma belpolitikájára és a római hadsereg szervezetére. A háború segítette Gaius Marius politikai karrierjét, akinek consuli időszakai és politikai konfliktusai kihívást jelentettek a köztársaság hagyományos berendezkedése és intézményei ellen. A kimberek és a Jugurtha elleni háború együtt jelentették azt a fenyegetést, amely elvezetett a mariusi reformokhoz, a római légiók újjászervezéséhez, ami jelentős hatást gyakorolt a későbbi római történelemre.

A háborúban a rómaiak súlyos veszteségeket szenvedtek, a proto-germán törzsek számára pedig szinte a teljes megsemmisülést hozták az Aquae Sextiae-i és a Vercellae-i csaták.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]