Kilátás a dolgozószobából

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nicéphore Niépce: Kilátás a dolgozószobából (heliográfia, 1826 v. 1827), Harry Ransom Humanities Research Center, Austin, Texas

A Kilátás a dolgozószobából (La cour du domaine du Gras, ismert még Point de vue du Gras címmel is) a legrégebbi fennmaradt fotográfia, melyet Nicéphore Niépce készített Saint-Loup-de-Varennes-ben, saját dolgozószobájának ablakából, feltehetően 1826 vagy 1827 júniusában vagy júliusában. A pontos időpont nem ismert.[1][2]

Az első fotográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Niépce már híressé vált képe előtt mintegy tíz évvel, 1816-ban elkészítette első felvételeit. Kezdetben a camera obscura által vetített képet klórezüstpapírra rögzítette, de ezek a felvételek még nem voltak tartósak – idővel elhalványultak. Meg kellett találnia azt a módszert, melynek segítségével felvételeit végleges formába öntheti. 1822-ben lelt rá eljárásának fő elemére a júdai aszfaltra, mely alkalmas volt arra, hogy a fény által rajzolt képet rögzítse. Ez az anyag fény hatására megkeményedik, azonban ott ahol kevésbé, vagy nem érte a napfény lemosható maradt, így az árnyékok láthatóvá váltak. „A felfedezés, amelynek a héliográfia nevet adtam, arra vonatkozik, hogy miként lehet – a fény segítségével – a camera obscurában tükröződő, a valósághoz hű képet, az ember beavatkozása nélkül, a fekete-fehér minden árnyalatában rögzíteni.A felfedezés alapelve: a fény kémiai változásokat idéz elő, alkot és megsemmisít. [...] Mindössze ennyi – néhány szóban – felfedezésem lényege.” – írta Niépce. Az eljárás eredményes, ám nehézkes volt: az alacsony érzékenység miatt rendkívül hosszú expoziciós idővel készülhetett csak a felvétel és a minősége sem volt tökéletes. Mégis ennek a kezdetleges megoldásnak eredményeképpen született meg az első fotográfia.

Az eredeti lemez (Harry Ransom Humanities Research Center, Texas)

Niépce 1826 vagy 1827 nyarán a franciaországi Saint-Loup-de-Varennes-ben levő házának ablakában állította fel camera obscuráját, hogy megörökítse az elé táruló látványt. A képen jól kivehető a csűr, a galambház sőt a háttérben egy fa alakja is. Szakértők úgy vélik, hogy az expozició több mint nyolc óra (sic!) lehetett. Erre utal az a tény, hogy a képen a szembeálló mindkét épületek oldalát érte napfény. Az oldalhelytelen és közvetlen pozitív képet egy 16,5 x 20,5 cm-es júdeai aszfalttal bevont ónlemezen sikerült rögzítenie.

Még 1827-ben Niépce megismerkedett Francis Bauer botanikussal, aki nagy érdeklődést mutatott a Niépce heliograkius eljárása iránt. Javasolta, hogy Niépce számoljon be a Royal Society-nek felfedezéséről. A képrögzítési eljárásról szóló beszámoló azonban elutasításra került. Niépce a képeit a feljegyzéseivel együtt Bauernek adta, aki minden felvétel hátoldalára az alábbi szöveget írta fel: „Niépce úr első sikeres kísérlete a természetről alkotott kép tartós rögzítésére”.[1]

Bauer halála után a képek dr. Robert Brown, majd J. J. Bennett tulajdonába kerültek, akik a Royal Society tagjai voltak. 1884-ben a felvételek egy részét Henry Peach Robinson, másik részét Henry Baden Pritchard vásárolta meg Bennettől. Niépce munkái utoljára még 1898-ban egy londoni kiállításon szerepeltek, majd nyomuk veszett. Az eltűnt képek felkeltették Helmut Gernsheim fotótörténész figyelmét, aki elhatározta, hogy felkutatja őket: 1948-ban a londoni The Timesban, majd 1950-ben az The Observerben számolt be a képek addigi sorsáról. A cikk nyomán jelentkezett Baden Pritchard fia, aki 1951 végén egy bőröndben találta meg a bekeretezett felvételt.

A megtalált fotó szabad szemmel kivehetetlen volt. Restaurálására az Eastman Kodak Company angliai kutatólaboratóriumában került sor 1952-ben. Egy másolat készült, melyen tükröző felületen keresztül, de a Kilátás a dolgozószobából felismerhetővé vált. A kép még ebben az évben a World Exhibition of Photography kiállításon a svájci Luzernben került újra bemutatásra. A felvételt Gernsheim az austini Harry Ransom Humanities Research Centernek adományozta, ahol ma is található.

A fotót a LIFE magazin beválogatta azon 100 kép közé, melyek megváltoztatták a világot.[3]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Koetzle (2003), 8. oldal
  2. A Harry Ransom Center szerint a kép legkorábban 1826-ban, legkésőbb 1827-ben készülhetett.
  3. Halstead (2003)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hans-Michael Koetzle. Nicéphore Niépce – Kilátás a dolgozószobából, Fotóikonok – Képek és történetük 1. kötet (magyar nyelven). Taschen Verlag; Vince kiadó, 8–15. o (2003). ISBN 9783822825778 
  • Roy Flukinger: The First Photograph (angol nyelven). Harry Ransom Center. (Hozzáférés: 2010. április 29.)
  • Dirck Halstead: 100 Photographs that Changed the World - LIFE (angol nyelven). The Digital Journalist, 2003. szeptember. (Hozzáférés: 2010. április 30.)
  • Az első fotográfia: Kilátás a dolgozószobából. Fotó-történet blog, 2011. július 30. (Hozzáférés: 2014. február 8.)
  • A fényképészet kezdetei (1839-ig). In Mary Warner Marien: A fotográfia nagykönyve: A fényképezés kultúrtörténete. Typotex. Budapest: (kiadó nélkül). 2011 26–30. o. ISBN 9789632794273  

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kilátás a dolgozószobából témájú médiaállományokat.