Karátsonyi Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Baksony (vitalap | szerkesztései) 2021. április 22., 19:19-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Országgyűlési képviselő kategóriák)
Karátsonyi Jenő
Született1861. augusztus 5.[1]
Beodra
Elhunyt1933. október 21. (72 évesen)[1]
Solymár
Állampolgárságamagyar
HázastársaAndrássy Karolina (1886. július 15. – nem ismert)[2][3]
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Karátsonyi Jenő témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Karátsonyfalvi és beodrai; Gróf Karátsonyi Jenő (Beodra, Torontál vármegye, 1861. augusztus 5. – Solymár, 1933. október 21.), császári és királyi kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, főrendházi tag, elismert műgyűjtő, Solymár, Pilisszentiván és Pilisvörösvár utolsó kegyura, a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének alapítója.

Élete

Magyarörmény Gróf Karátsonyi Guido fia volt, anyja Puchói és Csókai Marczibányi Anna-Mária. Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte. Néhány évig Belgiumban, a leuveni egyetemen jogot hallgatott, majd hazatérve a Magyaróvári Királyi Gazdasági Akadémián tanult. 1869-ben az országgyűlés felsőházában a szabadelvű párthoz csatlakozott. Megnősült, Andrássy Karolina grófnőt vette feleségül Betléren, 1886. július 15-én. Császári és királyi kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, a főrendiház örökös jogú tagja.

Harminc éven át a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület elnöke. Az első világháború alatt ő az első parancsnoka Auguszta főhercegnő kórházvonatának. Elkötelezett munkájáért a mentőügy érdekében több kitüntetést kapott, a Monarchiától, Németországtól, még az oszmán birodalomtól is.

Gazdasági tanulmányainak és tehetségének köszönhetően, modernizálja és magas szintre viszi a bánlaki hitbizománynak gazdaságát. Torontál vármegye közéletében komoly szerepet tölt be, amiért a királyvalóságos belső titkos tanácsosnak nevezi ki.

1900-tól a máltai lovagrend tiszteleti tagja az osztrák nagyperjelségben; 1925-től 1932-ig a lovagrend első magyarországi követe és meghatalmazott minisztere. 1925-27-ben megszervezte az önálló Magyar Máltai Lovagok Szövetségét, amely 1928-ban első közgyűlését a budai Karátsonyi palotában tartotta.

A trianoni tragédia után sok évig kísérli az ún. optáns perben visszaszerezni határontúli birtokait, sikertelenül. Solymár, valamint Pilisszentiván és Pilisvörösvár utolsó kegyura volt, de – a trianoni veszteségek, emberi gyarlóságok és tragédiák folytán – apránként teljesen elveszítette megmaradt birtokait, vagyonát; a Karátsonyi család fiú utód nélkül maradt; kastélyaik többsége is az enyészeté lett.

Jenő maga is a vagyoni lehetőségeit meghaladó, fényűző életmódot folytatott, amit csak úgy tudott fenntartani, hogy megmaradt birtokait lassan eladogatta. Ez különösen a solymáriaknak váltotta ki a zúgolódását, kiderült ugyanis, hogy az itteni földekből a gróf többet adott el, mint amennyinek valójában birtokában volt. Becsületére szóljon, hogy az apja által meghonosított erénydíjat, a rózsaesküvők szokását egészen az első világháborúig életben tartotta, így összesen 33 rózsaleányt adtak férjhez a három sváb ajkú faluban ennek a kezdeményezésnek a révén; a rózsaesküvőknek a korona értékvesztése vetett véget.

Bár életének 72 esztendeje alatt sok vitája, sőt pere volt Solymár lakóival különböző birtokügyekben (egyebek közt eltitkolta sok parcellázásra, eladásra kerülő ingatlanról, hogy azokat nagy adósság terheli), ezzel együtt a község elöljárósága 1933 szeptemberében, alig egy hónappal a halála előtt díszpolgárrá választotta meg. A döntést befolyásolhatta a gróf megromlott egészségi állapota, és azon reménység is, hogy a majdani hagyatékból ily módon a falunak is csurranhat-cseppenhet valami. Ha ezzel számolt a község vezetése, nem számoltak rosszul, mert utóbb Solymár egy értékes csillárt kapott az örökségből,[4] a gróf nevéhez fűződő vitás ügyek egy részének rendezése azonban még az 1940-es évekre is áthúzódott.

A gróf sírja máig a solymári templomban, a mellékoltár és a szószék közti kriptában található. Sírjának eredetileg mauzóleumot akartak építeni a templomhoz, de ez végül nem valósult meg.

Jegyzetek

  1. ↑ a b The Peerage (angol nyelven)
  2. ↑ p20865.htm#i208645, 2020. augusztus 7.
  3. ↑ inferred from timeline of events
  4. ↑ Eredetileg a csillár a Krisztina körúti Karátsonyi-palota dísztermében függött, teljesen egyforma kivitelű párja a Fő utcai görögkatolikus templomba került.

Források

Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Karátsonyi_Jenő&oldid=23804443”