Kalevala

Kalevala
A Kalevala 1849-es kiadása
Szerző	Elias Lönnrot
Megírásának időpontja	1833–1849
Első kiadásának időpontja	1835
Nyelv	finn
Témakör	finn népköltészet témakörei
Műfaj	eposz
Versmérték	Kalevala meter
Részei	50 ének
Kiadás
Magyar kiadás	Vikár Béla fordítása, 1909
Fordító	John Addison Porter
Külső hivatkozás	[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Kalevala témájú médiaállományokat.

A Kalevala finn nemzeti eposz, melyet a finn népköltészet elsősorban karjalai eredetű hősi és epikus énekeiből állított össze Elias Lönnrot. Az eposz az általa éveken át gyűjtött folklóranyag logikailag egymáshoz kapcsolható dalaiból áll.

A 19. században Finnországot is utolérte a nacionalizmus szele, ennek eredményeként született meg a Kalevala, a finn teremtéstörténet.

A mű és általa maga a finn nyelv is jelentős hatást gyakorolt a modern angolszász irodalomra és populáris kultúrára, elsősorban Tolkien Gyűrűk Ura című műve révén. A modern magyar költészetre gyakorolt hatása is szinte fölmérhetetlen annak köszönhetően, hogy József Attila fejből tudta Vikár Béla fordítását, így a kalevalai dalkincs mélyen beépülhetett életművébe. Az eposz olyan jelentős alkotásain hagyta rajta nyomát, mint az Óda vagy a teljes Medvetánc kötet, mely címével is megidézi a Kalevalai medvetor jeleneteit.

Kialakulása

F. A. Wolf feltette, a görög királyi udvarban sok hősi ének keletkezett. Egy Peiszisztrátosz türannosz/zsarnok idején állította össze Homérosz belőlük az Iliászt és az Odüsszeiát. Turkuban, (1812) Gottlund, Carl Axel írta a „Svensk Literatur-Tidning” lapban: Ha Finnország ifjú írói megpróbálnák művelni a hazai irodalmat, a régi nemzeti énekeket összegyűjtenék, belőlük eposz, dráma vagy más születne (erősen rövidített szöveg!, 1817?). 1818–21 két kötet népdalt közölt, saját gyűjtésből.

Változatok

Első változata az Ős-Kalevala, mely 1833-ból való és 16 éneket (ún. rúnót) tartalmaz (de ez csak Lönnrot halála után, 1891-ben jelent meg).

1835. február 28-án – ezen az emlékezetes napon, amelyet máig a Kalevala napjának neveznek Finnországban – Lönnrot megjelentette az eposz második változatát, a 32 rúnóból álló ún. Régi-Kalevalát, amely már tökéletesen megfelelt a kortársak naiv finn őseposzról alkotott elképzeléseinek. A Régi-Kalevala világsikere kiemelte a finneket az ismeretlen népek sorából, hozzájárult a finn nyelv fejlődéséhez, a finn nemzeti öntudat erősödéséhez.

Akseli Gallen-Kallela
A Szampó védői (Kalevala-illusztráció)

Ezt követően Elias Lönnrot a karjalai eposzba más finn területek népi énekeit is beledolgozta, így készült el a végleges – ma is ismert – változat, az 50 éneket tartalmazó Új-Kalevala 1849-ben.

A Kalevala cselekménye, szereplői

A Kalevala szó jelentése: Kaleva-lak, azaz Kaleva földje, Finnország. Az eposz verses történetei a nép ősi életéről, világról alkotott elképzeléseiről, a rendkívüli képességekkel rendelkező hősökről szólnak.

A világ teremtésével kezdődik, a kereszténység finnországi térhódításával zárul. Két törzs: Kalevala és Pohjola (Dél és Észak) küzd egymással folyton folyvást. A végén Vejnemöjnen, a dalos, Ilmarinen, a kovács és Lemminkejnen hazája, Kalevala, győz. Észak leányának hatszor(!) kérik meg a kezét. Négy rabló- és bosszúhadjáratot vezetnek Pohjolába. Megülnek két nagy ünnepet, egy lakodalmat és egy medvetort; építenek két kantelét: egyet csukacsontból, a másikat nyírfából. Gyógyítanak: vérzést állítanak, égést csillapítanak, betegséget orvosolnak. Független szál a Föld bevetése, a Nagy tölgy, Joukahajnen és huga, Ainó regéje, a Kullervo-énekek, Marjattáról és fiáról (Mária-Jézus) rege.

Lönnrot kivette szövegéből a keresztény jelleget, a jelenre utalást. Változtatta a hősök és kaland-helyek nevét. Különböző műfajokat vegyített. A Régi-Kalevala (1835) 3%-a nem ősköltészet-eredetű. Europaeus, D.E.D., Inkeriben járt gyűjtő, 1855-ben panaszkodik, – Az Új-Kalevala (1849) tele van változatokkal, lényegtelen kitérőkkel. Az elbeszélő és más műfaj vegyítése „foltozásnak” hat; a gondolat-párhuzam meg vontatottnak tűnik. A sorismétlés túlteng. Amit a népdal 2-3-szor mond, azt Lönnrot 4-5-ször ismétli. A Kalevala – jelképpé vált.

Ki ne ismerné Vejnemöjnent, az eposz főhősét, neve szerint a csendes víz istenét, „minden idők énekesé”-t. Olyan világ ez, melyben az emberek nemcsak gyönyörködnek az ének szépségében, hanem hisznek annak varázserejében is.

Magyar fordítások

A Kalevala később a finn–magyar kapcsolatok alakulásának egyik kiindulópontja lett, ezt igazolja az öt teljes magyar Kalevala-fordítás is.

Az első teljes magyar fordítását (a német változat felhasználásával) Barna Ferdinánd készítette el 1871-ben, a legismertebb fordítás Vikár Béla nevéhez fűződik (megjelent 1909-ben), modern fordítói pedig Nagy Kálmán 1971-ben, Rácz István 1976-ban, és Szente Imre 1987-ben. A Kalevalából Ortutay Gyula válogatásában, Képes Géza rész-fordításaival Kazimir Károly rendezett színi előadást a Thália Színházban. Finnországban is sikert arattak vele. „Emberméretűvé kell változtatnunk a felnagyított hősöket. A 700 éves Vejnemöjnen egyszerű idős ember... A derű, a tisztaság, az időtlenség veszi körül és jellemzi.”

A Régi-Kalevala lefordításával már Reguly Antal is próbálkozott az 1840-es évek elején, de csak az első két éneket fordította le egészen.

Magyar nyelvű kiadások

• Kalevala. A finnek nemzeti eposza; ford. Barna Ferdinánd; MTA, Pest, 1871
• A Kalevalából. Lemminkäjnen-runók; ford., bev., jegyz. Vikár Béla; Lampel, Bp., 1901 (Magyar könyvtár)
• Kullervó énekei; a finn néphagyomány alapján szerk. Krohn Gyula, ford. Vikár Béla; Hornyánszky, Bp., 1908
• Kalevala; ford., bev. Vikár Béla; MTA, Bp., 1909
• Kalevala. A finnek nemzeti hőskölteménye; finn eredetiből ford., összefoglaló versikék írta Vikár Béla, sajtó alá rend. Gombos László; Lafontaine Irodalmi Társaság, Bp., 1940
• Kalevala. A finn nemzeti hősköltemény; ford. Vikár Béla, tan. Gulyás Pál; Magyar Élet, Bp., 1944
• Kalevala. Szemelvények a karjalai-finn nép eposzából; Elias Lönnrot szerk. Kalevala alapján összeáll., bev. Otto Kuusinen, ford. Vikár Béla; Hungária, Bp., 1950
• Kalevala. Finn népmesék; Vikár Béla ford. alapján feldolg. Szabó Kiss Katalin; Ifjúsági, Bukarest, 1965 (Mesetarisznya)
• Kalevala földjén. Részletek a Kalevalából; szerk. Csehi Gyula, ford., bev., jegyz. Nagy Kálmán; Irodalmi, Bukarest, 1969
• Kalevala; ford. Nagy Kálmán, jegyz. Nagy Kálmánné; Kriterion, Bukarest, 1972
• Kalevala; ford. Rácz István; fordítói, Helsinki, 1976
• Kalevala; ford., tan., fotó Rácz István; Európa, Bp., 1980
• A csodamalom. Mesék a Kalevalából; feldolg. Koczogh Ákos, eredeti versford. Rácz István; Móra, Bp., 1985
• Régi Kalevala Reguly Antal fordítástöredéke; sajtó alá rend., bev., jegyz. A. Molnár Ferenc; Magyar-Finn Kulturális Egyesület, Kecskemét, 1985
• Kalevala; ford. Szente Imre; Nemzedékek, München, 1987
• A Kalevala első runója tíz magyar fordításban; összeáll. Tillinger Péter, tan. Csepregi Márta; Tillinger Péter, Szentendre, 2002
• A csodaszampó. Részletek a Kalevalából; összeáll., ford. Nagy Kálmán; Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 2009

Források

• Kai Laitinen: A finn irodalom története ISBN 963 281 002 3 Ford.: Jávorszky Béla, Gondolat, Bp., 1981
  • Satu Apo: A finn népköltészet / Elias Lönrot és a Kalevala (Matti Kuusi: Finnország irodalma I. alapján)
• Kazimir Károly: Világirodalom a Körszínházban, Szépirodalmi Könyvkiadó , 1975 ISBN 963 15 0446 8
• Régi Kalevala (Reguly Antal fordítástöredéke) – Közzéteszi, a bevezetőt és a jegyzeteket írta A. Molnár Ferenc – Kecskemét, Finn-magyar Kulturális Egyesület, 1985
• A Kalevala szövege MEK
• Fehérvári Győző: Magyar Kalevalák

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Kalevala témájú médiaállományokat.

• Kalevala hangoskönyv formában
• A Kalevala Magyarországon
• A Kalevala és Finnország Magyarországon -a neten
• A Kalevaláról

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Kalevala témában.