Kakashal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kakashal
Zeus.faber.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Kakashalalakúak (Zeiformes)
Család: Kakashalfélék (Zeidae)
Nem: Zeus
Faj: Z. faber
Tudományos név
Zeus faber
Linnaeus, 1758
Elterjedés
John Dory.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kakashal témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kakashal témájú kategóriát.

William MacGillivray rajza a kakashalról

A kakashal vagy Szent Péter hala (Zeus faber) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a kakashalalakúak (Zeiformes) rendjébe és a kakashalfélék (Zeidae) családjába tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kakashal az Atlanti-óceán északkeleti partvidékén az Északi-tenger brit és déli norvég partjainál él, a német partok mentén ritkán fordul elő. Megtalálható a Földközi-tengerben és a Fekete-tengerben is, valamint Afrika nyugati partvonalán egészen a Jóreménység fokáig. Egyes vidékeken a kakashalat ínyencfalatként tartják számon. Nem tervszerűen halásszák, hanem „járulékos” zsákmányként kerül a húzóhálókba.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kakashal hossza átlagosan 25-40 centiméter; a nőstény elérheti a 70 centimétert, a frissen kelt ivadék csupán 8 milliméter. Testtömege átlagosan 2-3 kilogramm, a nőstény elérheti a 6 kilogrammot. Teste oldalirányban lapított, ovális és igen magas. A leselkedő állat körvonala szemből nézve nagyon keskeny. A két hátúszóból az elsőt 21-25 cérnavékonyan elkeskenyedő, hosszú úszósugár szilárdítja. A hasúszóban 3-4 erős, tüskés úszósugár található, valamint 20-23 cérnavékony úszósugár. A hátúszók és a hasúszók sugarai hosszú tüskékké módosultak, az úszóhártyák szintén megnagyobbodtak. Az állat alapszíne egyedenként változó, de többnyire sötét sárgás- vagy zöldesbarna, gyakran világosabb foltokkal. Hullámvonalak tarkítják, és teste fémesen csillog. Az oldalán elhelyezkedő nagy kerek folt színe a sötétsárgától a sötétbarnáig terjed, magát a foltot világos, többnyire aranysárga sáv övezi. Szája hirtelen mozdulattal hatalmasra tátható, eközben a közti állkapocs előreugrik és megragadja a prédát.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szent Péter hala magányosan vagy kisebb csapatokban, többnyire a középmély vizekben él; a self-övezetben olykor a fenekén is előfordul. Tápláléka kis halak és gerinctelen élőlények.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ívási időszak a Földközi-tengerben márciustól májusig tart, míg az Északi-tengerben júniustól augusztusig tart. Az ikrákat a nőstény a tengerbe bocsátja.

Legenda[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy legenda szerint Péter hajdan a Genezáreti tóban fogott kakashal szájából egy aranyérmét húzott elő, és ezzel törlesztette tartozását az adóbehajtónak. A legenda szerint a hal oldalán található két sötét folt a később apostollá szentelt Péter ujjlenyomatait őrzi. Ez a történet az oka annak, hogy a kakashalat Szent Péter hala néven is emlegetik.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]