Kadarkút története

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek.
Ennek a szócikknek hiányzik vagy nagyon rövid, illetve nem elég érthető a bevezetője.
Kérjük, segíts olyan bevezetőt írni, ami jól összefoglalja a cikk tartalmát, vagy jelezd észrevételeidet a cikk vitalapján. A szócikkre feltett sablon 2014 januárjából származik.
Ez a szócikk sok elérhetetlen (nem létező, vagy nem szabadon elérhető) linket tartalmaz, amelyeket forrásként megjelöltek a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye (2022 februárjából)

Kadarkút őskori története[szerkesztés]

Kadarkút és környéke az őskortól kezdve lakott hely. A település határában, a vótai vízmosásban 1964-ben mamutmaradványokat talált (egy agyarat, valamint egy alsó állkapcsot két foggal) Répay Lajos, a helység történetének kutatója. Pattintott kőszerszámok kerültek elő.a vótai temető melletti szántásban, kőbaltát találtak a volt Horváth-kocsma szomszédos telkén. A tüttösi határban, a halastó lefolyásánál kőbaltát, csiszolókövet, találtak, és egy neolitikus telep került elő.[1] A Kadarkúthoz tartozó Somogyszentimre határában hármas tagolású, árokkal és sáncokkal körülvett földvár található, amely Nováki Gyula szerint bronzkori.[2] Somogyszentimrén, az erdei vízmosásánál 1949-ben neolitikus, bronzkori edénydarabokat találtak.[3]

Somogyszentimrétől keletre, a „Bolha-fekés” nevű, erősen leszakadozott falu, észak-déli irányú völgyben 1968–69-bent egy terepbejárás során finoman iszapolt ujjbenyomásos és vonalmintás cserépdarabokat talált Répay Lajos néhai kadarkúti gyógyszerész és Kocztúr Éva, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum régésze. 1960-ban Répay Lajos a Kadarkúthoz tartozó Hódospuszta közelében szórványleletként római érméket talált.

Kadarkút visnyei részen, a Városbécre vezető úton 1961-ben 1 literes edényben Gordianus Pius, Philippus Arabs, Valerianus, Treboniaus Gallus és Galienus császárok által veretett ezüstpénzeket találtak.[4]

Kadarkút a középkorban[szerkesztés]

Kadarkút első, és az utókorra fennmaradt írásos említése I. (Róbert) Károly király Temesvárott, 1322. május 8-án kiadott oklevelében található, amikor is a király visszaadja alsólendvai Miklós magiszter számára a korábban tőle, Henricus fia János által elfoglalt Lindwa (Lendva) várát és opidiumát azok tartozékaival, köztük Kethkadarkutha helységgel együtt.[5] Az 1332–1335 években készült pápai tizedjegyzékében, a tizedszedés második évében (1333) Kadacuta, majd Kadarcuta formában, a tizedszedés harmadik évében (1334) Kadarkuta, míg negyedik évében (1335) Chadarcuthay formában írtak az adószedők a helység nevét.[6]

A település első okleveles említése Tamás országbíró által, alsólendvai Miklós bán és Szentkirályi Jakab fia János közötti perben 1353-ban kiadott oklevelében található Kadarkuth formában.[7]

Kadarkút neve azt ezt követően kiadott oklevelekben a következő formákban olvasható: Kadarkuth,[8] Kadarcuth,[9] Kadarkutha,[10] Kethkadarkutha,[11] Kadarkuth.[12] Kadarkutha, Kyskadarkutha,[13] Kadarkuth,[14] Kadarkwth,[15] Kardarkwth,[16] Kadarkuth.[17]

Első földbirtokosaként az alsólendvai Bánfi családot ismerjük. 1445-ben Héderváry Lőrinc nádor, és fia, Imre macsói bán, 1446-ban Emőkei Miklós és berekfalvi Zopa Péter tulajdona. A XV. század elején Kadarkút a Héder-nembeli Tamásiak birtokába került. 1448-ban Kadarkuth és Kenez egyes részeit a Tamásiaktól az alsólendvai Bánfiak birtokolták zálogban.[18] 1462-ben a Bánfiak Kadarkuth és Kenez helyeken lévő birtokrészüket Csapi Andrásnak zálogosítták el.[19] 1470-ben Kadarkuth Zerechen Péter zálogbirtoka volt. Ezután több kisnemesi birtokos család osztozott területén. 1516-ban Korothnai Katalin örökli Kadarkwth és Zentkyral birtokait.[20]

1542-ben Kadarkutat a korotnai vár tartozékaként tóti Lengyel Magdolna, és férje, Batthyány Mihály Allya Mátyásnak zálogosította el.[21] Az 1550-ben készült összeírás szerint Kadarkút Allya Mátyás és Mérey Mihály, Szentimre Dersffy Farkas birtoka. Allya Mátyás 1554-ben török fogságba esett, ahol kivégezték. Halála előtt végrendelet készített, abban halála esetére vagyonát, és árván marat gyermekeit Zrínyi Miklós horvát bánra bízta. Erről Zrínyi Miklós 1552. december 14-én egy levélben számolt be Nádasdy Tamás nádornak. Allya Mátyás birtokait, a korotnai és csákányi várakat, valamint azok tartozékait árván maradt gyermekei gyámjaként Zrínyi Miklós 1555 januárjában vette át a hagyaték őrzóitől.

Kadarkút a török hódoltság idején[szerkesztés]

A törökök 1543-ban, 1550-ben, majd 1552-ben még csak nagyobb portyázó hadjáratokat vezettek Somogy megye ellen, de 1555-ben Tojgun budai pasa – megszegve az I. (Habsburg) Ferdinánddal kötött békét – Székesfehérváron és Koppányon át Kaposújvár elfoglalására indult, amelyet tíz napi ostrom után szeptember 23-án el is foglalt, majd Korotna várát, valamint az elfoglalt kisebb palánkvárakat – Szentjakab, Mere, Bajom, Pácod, Berény – felégették. A szenyéri vár őrsége azonban ellenállt, ezért a török had Babócsa felé indult: „Az had el mene Babolcha ala may napon”. Dervis pécsi szandzsákbég azonban Kadarkút mellett beleütközött egy kisebb magyar portyázó seregbe, akikkel összecsapott, és délre szorított vissza: „Kadarkutnon felwyl az wthon hogh meghyenk vala thalalkozanak ryank therekek Derwysbeghthwl kyk ywenek es azok mynketh erewel hatalammal hatra werenek” – vagyis „Kadarkúton felül az úton hogy megyénk vala, találkozánk reánk törökök Dervis bégtől, kik jövének, és azok minket erővel hatalommal hátra verének.”[22] Az ütközet után a török sereg már akadálytalanul kelt át a Rinyán, és foglalhatta el Babócsa várát is. Dervis bég 1555. december 21-én felszólította Somogy népét, hogy minden falu hódoljon meg neki. Ezzel Somogy vármegye Kaposvártól a Balatonig – Babócsa és Kiskomár kivételével – a török uralma alá került.[23]

Az elfoglalt és meghódolt területeken a törökök azonnal megszervezték saját közigazgatásukat. Ezeket a területeket kormányzóságra (vilajet), azokat megyékre (szandzsák), és még kisebb kerületekre (náhije) osztották. Kadarkút az török adólajstromok szerint valamint a pécsi vilajethez tartozó szigetvári szandzsák kaposvári náhiéjában adózott a töröknek.[24] 1554-ben Kadarkúton 7 ház, Szentkirályon 2 ház, Szent Imrén 1 ház fizetett adót, 1565–1566-ban Kadarkúton 3 ház, Szent Imrén 4 ház adózott, míg 1571-ben Kadarkúton 22 ház, Szentkirályon 3 ház, Körmenden 5 ház, Szent Imrén 4 ház fizetett adót a török hódítóknak.[25]

Kadarkút a török kiűzése után[szerkesztés]

Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint a szigligeti vár tartozéka volt. 1692-ben Simaházy Ferenc volt Kadarkúton a birtokos.

A török kiűzése utáni első országos összeírás 1715-ben csak 22 háztartást írt Kadarkúton össze, ekkor a kincstáré és Guaray Gáboré volt.

Az 1720-as megyei összeírásban 16 adózó családdal szerepel. Földjüket három nyomással művelték az itt élők úgy, hogy az agyagos talajt két nyomásnak, a homokosat pedig a harmadik nyomásnak használták. Ez utóbbit a szomszédos pusztán bérelték. Legelőjük csak szűkösen volt elég, ezért a szomszédos pusztán a földesúrtól béreltek még legelőt, a legeltetett állatonként 5 dénárért. Az urasági makkos erdőből csak tűzi- és épületfát termelhettek ki.

Kadarkút 1726-ban kétharmad részben a Lengyel- és a Mérey családoké, egyharmad részben pedig Guaray Gáboré és Dóka Miklósé. 1733-ban a Lengyel család, 1776-ban Somssich Antal, báró Majthényi, Jankovich özvegye, báró Révay, báró Calisius, Mérey József és Antal, Guszits Imre özvegye, Spissich Sándor özvegye: Fajszi Ányos Julianna és Szalay özvegye voltak birtokosok. A XIX. században a Somssich, a Mérey, a Márffy, a Vasdényei és a Dersffi családok voltak a legfőbb birtokosai. Utolsó földesurai gróf Somssich József, Spissich Lajos, báró Majthényi József, Vasdényey Béla, felsőeőri Nagy Ákos és Márton voltak.

Az 1840-ben megkezdett és 1860-ban befejezett úrbéri birtokrendezés teremtette meg az alapját annak, hogy Kadarkút rendezett településsé válhasson, egyenes és egymásra merőleges utcákkal.[26]

Kadarkút helytörténetének kutatói[szerkesztés]

A helység történetének kutatásával elsőként Mózner József (1891–1967) volt kadarkúti plébános foglalkozott, aki Waldfogel (Jávor) Ignáccal, a kadarkúti katolikus iskola igazgatójával, és Thán Ede tanítóval rendszeresen kutatta és gyűjtötte a helység lakott- és külterületén a fellelhető felszíni- és szórványleleteket. Kadarkúti szolgálata idején (1924-1967) folyamatosan vezetve a plébánia "Historia Domus" nevű történeti naplóját, pótolhatatlan értékű forrásanyagot hagyott hátra Kadarkút egyházi- és közigazgatási- eseményeiről.

Kutatását testvére, Mózner László (1905–1985) folytatta kadarkúti kápláni (1948-1968), majd püspöki tanácsosi (1968-1971), végül pénzesgyőri plébánosi (1971-1975) szolgálata idején, a Veszprémi Püspöki és Káptalani Levéltár kadarkúti iratanyagának teljes áttanulmányozásával. Kutatásainak eredményei a "Kadarkúti plébánia története" és a "Kadarkút falutörténete" című, kéziratban fennmaradt tanulmányaiban olvashatók. Régészeti gyűjtéseiről a "Somogyi Újságban" jelentek meg cikkek.

Kadarkút helytörténetének legeredményesebb és legelhivatottabb kutatója Répay Lajos (1901–1975) volt kadarkúti gyógyszerész volt, aki 1952–1974 között gyógyszerész munkája mellett minden szabadidejét és erejét a helység történetének kutatásának szentelte. Gyűjtötte és rendszerezte Kadarkút régészeti, helytörténeti és néprajzi emlékeit, amelyekből 1963-ban pénztörténeti, 1964-ben néprajzi, 1965-ben pásztortörténeti és 1967-ben helytörténeti kiállítást rendezett Kadarkúton. 1959-ben felfedezte a somogyszentimrei késő bronzkori földvárat, amelyet Nováki Gyula régésszel 1960-ban feltérképezett. 1964-ben Kadarkút külterületén mamutmaradványokat talált. Orbán Géza volt kadarkúti történelemtanárral 1964-ben helytörténeti előadássorozatot tartott Kadarkút történetéről. Fábiánné Zsobrák Piroska kadarkúti földrajztanárral gyűjtötte össze Kadarkút helyneveit Végh József 1974-ben kiadott "Somogy megye földrajzi nevei" című könyvéhez. Népművészet-történeti tanulmányai "Népi fazekasság" (1965), "Népi világítás módjai és eszközei" (1965), "Kadarkút újratelepülése és népi építkezése" (1969), "Kadarkút régen. A falu, nép és betyárok" (1984) címmel készültek. Régészeti, helytörténeti és néprajzi gyűjtőmunkájának adatait, eredményeit Nováki Gyula, Kocztur Éva és Magyar Kálmán régészek, valamint Knézy Judit néprajztörténész hasznosította kutatásaikban és publikációikban. Gyógyszerészet-történeti tanulmányai a Somogyi Honismereti Híradóban és az Acta Pharmaceutica Hungaricaban jelentek meg. Gyógyszerészet-történeti munkásságát 1969-ben Ernyey József-emlékéremmel, Kadarkút helytörténetének kutatását 1999-ben posztumusz Pro Urbe díjjal ismerték el.

Répay Lajos helytörténeti kutatásainak eredményeit "Kadarkút története" című monográfiájában Kadarkúton szerette volna megjelentetni, azonban a helység hetvenes évekbeli tanácsi- és pártvezetői még elolvasásra sem méltatták. Munkája harmincnégy évig várt kiadásra, amikor a városi rang elnyerése érdekében a kadarkúti önkormányzat képviselő-testülete elhatározta kiadatását. Munkája 2005-ben jelent meg Puskás Béla szerkesztésében, aki azonban – mint a monográfia bevezetőjében írja – "izgalmas és fárasztó" munkával – Répay Lajos szellemiségéhez és emberi nagyságához méltatlanul – annak nyelvezetét megváltoztatta, tartalmát, azaz Répay Lajos kutatásainak eredményeit – a városi rang mielőbbi megszerzése érdekében – nagy mértékben meghamisította.[27]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Somogy megyei Múzeum Adattára, lsz.: 454. – Somogy megyei Múzeum Adattára, lsz.: 455.
  2. ↑ Somogy megyei Múzeum Adattára, lsz.: 61 – Somogy megyei Múzeum Adattára, leltári sz: 630. – Magyar Nemzeti Múzeum Adattára. X. 1960. 412.
  3. ↑ Somogy megyei Múzeum Szakleltára, I. 441–448.; Somogy megyei Múzeum Adattára, leltári száma: 565.
  4. ↑ Somogy megyei Múzeum Adattára, lsz.: 61.
  5. ↑ Magyar Országos Levéltár. Diplomatikai Levéltár, 2103.
  6. ↑ ASV Rationes Collectoriae in Hungaria 1317, 1332–1337. Nr. 183. Rationes Jacobi Berengarii et Raimundi de Bonofato collectorum decimarum sexemalium in regno Hungariae. (Incipit Solutio Decime Papalis Wesprimiensis Ecclesie Scilicet anni secundi et tertii et quarti) Fol. 116a col. II., fol. 116b col. I., fol. 118b col. I., fol. 120a col. I.
  7. ↑ Magyar Nemzeti Levéltár. Diplomatikai Levéltár, 4395.
  8. ↑ 1353: Dl 4395. 1358: Dl 4768
  9. ↑ 1358: Dl 4809
  10. ↑ 1360: Dl 4959. 1364: Dl 5296
  11. ↑ 1379: Dl 6586
  12. ↑ 1383: Pannonhalmi Bencés Főapátság Levéltára, XII. N. Capsa 13. N
  13. ↑ 1389: Dl 7468
  14. ↑ 1397: Dl 8259. 1406: Dl 9180
  15. ↑ 1408: VÉKL Chekel 6. 1443: Dl 11430. 1445: Dl 13849, 13890.
  16. ↑ 1446: Hédervári Ferenc jószágai feletti per és ítélet. MTT VI. 27.
  17. ↑ 1448: Dl 14156. 1462: Dl 15770. 1470: Dl 15770. 1475: Iharosberényi Inkey József családi levéltára, E. 1. 26. sz. 1511: Dl 67880. Dl 48723. 1518: Dl 48739. 1523: Hédervári Ferenc jószágai feletti per és ítélet. MTT VI. 27.
  18. ↑ Dl. 14156
  19. ↑ Dl. 15770
  20. ↑ Dl 48723, Dl 48739
  21. ↑ Zala Megyei Levéltár. A zalavári konvent országos levéltára. Protocollum, B. 460.
  22. ↑ MNL E: Magyar Kincstári Levéltárak. Magyar Kamara Archívma, 185. Nádasdy család levéltára, Missiles
  23. ↑ MNL E 185. Conscriptiones portarum, tom. 39. fol 237
  24. ↑ Velics Antal–Kammerer Ernő: Magyarországi török kincstári defterek. (Budapest, 1886.) I., 181–189.
  25. ↑ Wien, National Bibliothek, Türk. Hass. Mxt. 606. – Velics Antal–Kammerer Ernő: Magyarországi török kincstári defterek i. m., I. 186–187., 208., 211.
  26. ↑ Somogy Megyei Levéltár. Birtokrendezési perek iratai. Kadarkút
  27. ↑ Répay Lajos: Kadarkút története. (Kézirat, a szerző tulajdonában)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kadarkút_története&oldid=26424451”