Kabbala

Az Élet Fájának szerkezete, amelyen a 10 szefirát utak kötik össze. Az az útvonal látható rajta, amelyet Isten széttördelt énjének isteni energiája használ arra, hogy kinyilvánulhasson a fizikai világban.

A kabbala (héberül: קַבָּלָה, = hagyomány) olyan tan vagy iskola, amely a zsidóság misztikus vonatkozásaival foglalkozik. Az ezoterikus tanítások a kapcsolatot magyarázzák a végtelen, örök és misztikus Teremtő és a véges és halandó teremtett világával. A tan azon a felismerésen alapul, hogy Isten bár transzcendens, a szefirákon keresztül immanens is. Isten a kontempláció és a megvilágosodás útján ismerhető meg, s egyszerre rejti el és nyilatkoztatja ki önmagát.

A kabbala célja meghatározni a világegyetem és az emberi lét természetét, a létezésének értelmét és célját és számos egyéb ontológiai kérdést. Módszereket is szolgáltat ezen kérdések megértésére és arra, hogyan érhető el a spiritualitás. A kabbala eredetileg teljesen a zsidó gondolatvilág keretein belül fejlődött és rendszeresen klasszikus zsidó forrásokat használ, hogy magyarázza és bemutassa az ezoterikus tanokat. Ezek a tanítások így egyaránt szólnak a Tóra (Héber Biblia) és a tradicionális rabbinikus források elemzéséről és a zsidó vallási szokások magyarázatáról.

Áttekintés

Széfer Hazzóhár. A Zóhár első kiadásának címlapja. Mantua, 1558. Library of Congress

A kabbala szó szerint hagyományt jelent. Mint szakkifejezéssel a 13. század óta egy csomó teozófiai hagyományt jelölnek, amiket a kabbalisták megkülönböztetnek az írásbeli hagyományoktól. Az írott törvény nyílt könyv, amelyet bárki olvashat, s amelyhez bárki hozzáférhet, a kabbala szóhagyomány, amely titkos és csak a kiválasztottak részére volt fenntartva. Mesterei meg vannak győződve arról, hogy a kabbala is isteni vagy legalább mózesi eredetű, azzal a különbséggel, hogy a törvény Isten akaratát jelenti ki, a kabbala pedig Isten lényébe enged bepillantani.

A Zóhárnak megfelelően, ami a kabbalista gondolkodás alapműve, a teremtett vágy négy fázison keresztül távolodott el a Teremtőtől. Olyan tanokat tanít, amiket némelyek a judaizmus valódi jelentésének tekintenek, míg mások visszautasítják azokat, arra hivatkozva, hogy a judaizmustól idegenek. A középkori kabbala, egészen pontosan a 16. századi fejlődésének folyamán mind a köznépi vélekedésben, mind a szakmai körökben helyettesítette a Hakirát, mint a fő zsidó teológiai irányelvet. A modernitás megjelenésével a tan tágan értelmezte a zsidóság fogalmát, így keretei között izraelitának számít mindenki, aki egyenesen Istent keresi (az Izrael héber jelentéséből: egyenesen Istenhez).

A kabbalah megnevezés eredete ismeretlen, és vagy Solomon ibn Gabirol zsidó filozófussal (1021–1058) vagy a 13. századbeli spanyol kabbalistával, Bahya ben Asherrel hozzák összefüggésbe. Míg másféle megnevezésekkel az i. sz. második századtól napjainkig több vallási dokumentumban találkozhatunk, a kabbala megnevezés a zsidó ezoterikus tudás és gyakorlat megnevezése lett. A kabbalista irodalom, ami alapjául szolgált a kabbalista gondolkodás fejlődésének, az antik kor hagyományain keresztül fejlődött egy szélesebb rabbinikus irodalom részeként. Elméleti fejlődése többféle iskolán és fejlődési szakaszon keresztül történt. Ez különösen az i. sz. első-második századi korai munkákra jellemző, mint például a zsidó ezoterikus irodalom egyik legkorábbi könyve a Széfer Jecira; a 12-13. századi középkori virágzására, melynek fő könyve a Zóhár; és a kora modern fejlődésre, beleértve a 16. századi misztikus újjászületést, különös tekintettel Isaac Luria műveire, és a kabbala 18. századi kelet-európai haszidikus népszerűsítésére. A kabbalista hagyománynak megfelelően a tudást a pátriárkák, a próféták és a bölcsek továbbították írásos és szóbeli úton.

Ennek a hagyománynak megfelelően a kabbala az i.e. 10. században nyílt tudomány volt, és több mint egy millió ember ismerte az ókori Izraelben, bár kevés objektív történelmi bizonyíték támasztja alá ezt a feltételezést. Idegen hadjáratok hatására vált aztán rejtett tudománnyá, a mesterek attól való félelmében, hogy rossz kezekben rosszra használnák fel azt. A vezetők attól is tartottak, hogy a kabbala gyakorlata a zsidóság idegen száműzetésben töltött ideje alatt a mesterek hatáskörétől távol rossz gyakorlattá és tiltott tudománnyá válhat. Ennek eredményeképpen a kabbala két és fél évezredre titkos, tiltott és ezoterikus tudománnyá vált. Fontos megjegyezni, hogy az olyan fogalmak, mint például a Szfirák és az ő kapcsolataik, erősen absztrakt mivoltuknak köszönhetően csak nagyon intuitív módon értelmezhetőek.

Történelmi kabbalista tanítók

• Simon bár Jocháj, Rásbi
• Isaac Luria, az ARI
• Jehuda Ashlag, Baál HaSzulám
• Baruch Ashlag, Rabas
• Baer Iszachar ben Pefachja

Mai kabbalista tanítók

• Rav Michael Laitman, a Bnéj Baruch iskola tanítója
• Karen Berg, a Kabbala Központ spirituális vezetője
• Rav Michael Berg, a Kabbala Központ tanítója
• Rav Yehuda Berg, a Kabbala Központ tanítója

Kabbalista alapművek

• Zóhár
• Raziel arkangyal könyve
• Széfer Jecirah
• Talmud Eszer Szefirot

Források

• Báhir könyve. Tiszta fény (ford. Uri Asaf), Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2018 (A kútnál), ISBN 9789639777569
• Zohár a Teremtés könyvéről (ford. Uri Asaf), Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2014 (A kútnál), ISBN 9789639777347
• Gershom Scholem: A kabbala helye az európai szellemtörténetben- Válogatott írások I-II (ford. Adamik Lajos, Bendl Júlia, Berényi Gábor, Turán Tamás ), Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1994 (A kútnál), ISBN 9637978631, ISBN 9789637978630

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Kabbala témájú médiaállományokat.

• A Kabbala Központ Magyarország honlapja
• Kabbala magyarul
• Kabbalát tanulók magyar csoportja
• Rav Michael Laitman magyar nyelvű blogja
• Magyar nyelvű rendszeres Kabbala leckék
• Bevezetés a Kabbalába
• kabbala.lap.hu