Joó Ferenc (kémikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2018. november 16., 16:12-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (1 forrás archiválása és 1 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10))
Joó Ferenc
Született1949. január 6. (75 éves)
Tótkomlós
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásafiziko-kémikus,
egyetemi tanár
IskoláiKossuth Lajos Tudományegyetem (–1972)
Kitüntetései

SablonWikidataSegítség

Joó Ferenc (Tótkomlós, 1949. január 6. –) Széchenyi-díjas magyar fiziko-kémikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a reakciókinetika, a homogén és a fázistranszfer katalízis, valamint a biológiai membránok katalitikus módosítása. 2004 és 2007 között a Debreceni Egyetem oktatási rektorhelyettese.

Életpályája

1967-ben érettségizett, majd felvették a Kossuth Lajos Tudományegyetem (2000-től Debreceni Egyetem) Természettudományi Kar vegyész szakára, ahol 1972-ben vegyészdiplomát szerzett. Ezt követően az egyetem fizikai kémia tanszékén kapott tanársegédi állást. 1975-ben adjunktussá, 1983-ban egyetemi docenssé nevezték ki. 1993-ban vette át egyetemi tanári és 1998-ban tanszékvezetői megbízását. Emellett 1995-ben az egyetem és az MTA közös Homogén Katalízis Tanszéki Kutatócsoport vezetője lett. 2004-ben három évre az egyetem oktatási rektorhelyettesévé választották. Magyarországi állása mellett a jeruzsálemi Héber Egyetem és a Zaragozai Egyetem vendégprofesszora volt. 1997 és 2000 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal, 2009-ben Szilárd Leó professzori ösztöndíjjal kutatott.

1980-ban védte meg a kémiai tudomány kandidátusi, 1991-ben akadémiai doktori értekezését. 1995-ben emellett PhD-fokozatot szerzett. Az MTA Fizikai Kémiai és Szervetlen Kémiai Bizottságának, valamint a Debreceni Akadémiai Bizottságnak lett tagja. 1997 és 2000 között a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésének doktori képviselője volt, majd 2001-ben az akadémia levelező, 2007-ben pedig rendes tagjává választották. 2008-ban a Kémiai Tudományok Osztálya elnökhelyettese lett. Emellett tagja a Hálózati Tanácsnak. Akadémiai tisztségei mellett a Magyar Kémikusok Egyesülete, a Természettudományi Társulat és az Amerikai Kémiai Társaság (American Chemical Society) tagja.

Munkássága

Fő kutatási területe a reakciókinetika, a homogén és a fázistranszfer katalízis, valamint a biológiai membránok katalitikus módosítása.

A vizes közegű fémorganikus katalízis megalapozásának egyik vezetője: sikerült megállapítania, hogy a hidrogénezési reakciók szelektivitása nagy mértékben megváltoztatható a vizes oldatok megfelelő pH-értékének alkalmas megválasztásával. Megvalósította vizes oldatban a szén-dioxid és a hidrogén-karbonátok úgynevezett homogénkatalitikus hidrogénezését enyhe kémiai körülmények között. Munkacsoportjával sikerült elsőként élő sejtek membránjait módosítania katalitikus hidrogénezéssel. Ezt a módszert alkalmazták a sejtek stressztűrése, környezeti átvételük (adaptációjuk) és a membránjaik fizikai állapota közötti összefüggés feltárásánál is. Emellett elsőként alkalmazott vízben oldható átmenetifém-N heterociklusos karbénkomplexeket katalitikus hidrogénezési és izomerizációs folyamatokban.

Több mint száztíz tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Ebből három könyv vagy gyűjteményes kötet. Közleményeit elsősorban angol és magyar nyelven publikálja.

Díjai, elismerései

Főbb publikációi

  • Formation and Catalytic Properties of Water-soluble Phosphin Complexes (Beck Mihállyal, 1975)
  • Catalysis by Water-Soluble Phosphine Complexes of Transition Metal Ions in Aqueous and Two-Phase Media (társszerző, 1980)
  • Homogeneous Hydrogenations in Aqueous Solutions Catalyzed by Ruthenium-Phosphine Complexes (társszerzőkkel, 1980)
  • Peculiar Kinetics of Hydrogenations Catalyzed by Chlorotris(sulphonated triphenylphosphine)rhodium(I) in Aqueous Solutions (társszerzőkel, 1984)
  • Cyanonickel(II) Complexes as Catalysts for the Phase-Transfer-Catalyzed Carbonylation of Allyl Halides (társszerző, 1985)
  • The Role of Unsaturated Lipids in Membrane Structure and Stability (társszerzőkkel, 1989)
  • Organometallic Catalysis in Aqueous-solutions (társszerző, 1990)
  • Water-Soluble Organometallic Compounds (társszerzőkkel, 1992–)
  • Aqueous Organometallic Chemistry and Catalysis (könyv, társszerk., 1995)
  • Solution pH: A Selectivity Switch in Aqueous Organometallic Catalysis Hydrogenation of Unsaturated Aldehydes Catalyzed by Sulfonatophenylphosphane-Ru Complexes (társszerző, 1998)
  • Aqueous Organometallic Catalysis (könyv, 2001)
  • Fémorganikus katalízis vizes közegben – sajátos jelenségek, sajátos alkalmazások (2001)
  • Aqueous Biphasic Hydrogenations (2002)
  • Recent Advances in the Homogeneous Hydrogenation of Carbon Dioxide (társszerzőkkel, 2004)
  • Új utak a homogén katalízisben (2007)

Források