Johannes Turmair

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Egy oldal az Annalum Boiorum 1881-es kiadásából

Johannes Turmair, írói név: Johannes Aventinus (Abelsberg, 1477. július 4. – Regensburg, 1534. január 9.) német humanista, történetíró

Munkáit latin nyelven alkotta, írói nevét szülővárosa latin nevéből (Aventinum) vette. 1495 és 1507 közt Ingolstadt, Bécs, Krakkó és Párizs egyetemein tanult, ezután történeti kutatásokkal foglalkozott. 1509-től 1517-ig a bajor hercegfiak nevelője volt, s megalapította az ingolstadti irodalmi társaságot. 1517-től 1528-ig a bajor herceg udvari történetírója volt. Bár nem csatlakozott Martin Lutherhez, kapcsolatban állt Philipp Melanchthonnal és más reformátorokkal. Emiatt, valamint pápaellenessége és az egyházi állapotok bírálata miatt elvesztette állását. A török veszedelem okait nyomozó röpirata, a „De Turcorum origine" (A törökök eredetéről, 1594) erősen hatott Magyari Istvánra. „Annalum Boiorum libri VII" (A bajor történet hét könyve, 1521) című, magyar vonatkozásokban gazdag fő művéhez kolostori könyvtárakban két éven át másolta a forrásokat, s ezzel több, azóta elveszett eredeti szöveget (mint például a Niederaltachi évkönyvek) őrzött meg. Munkái nyomtatásban csak halála után jelentek meg.