Jeane Kirkpatrick
| Jeane Kirkpatrick | |
 | |
| Született | 1926. november 19.[1][2][3][4][5] Duncan |
| Elhunyt | 2006. december 7. (80 évesen)[6][1][2][3][4] Bethesda[7] |
| Állampolgársága | amerikai |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | szívelégtelenség |
| Sírhelye | Parklawn Memorial Park |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jeane Kirkpatrick témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Jeane Duane Kirkpatrick (Duncan, Oklahoma, 1926. november 27. – Bethesda, 2006. december 7.) amerikai diplomata.
Pályája[szerkesztés]
Oklahoma államban született Jeane Duncan néven és a New York-i Barnard College-ben szerzett diplomát. Ezekben az években az Amerikai Szocialista Párt ifjúsági szervezetének tagja volt, de gondolkodása fokozatosan konzervatív irányt vett. 1955-ben ment férjhez Evron Kirkpatrickhez, aki a második világháborúban hírszerzőként szolgált, majd kutatóként dolgozott. Egy évet töltött a párizsi Politikatudományi Intézetben, 1968-ban pedig a Columbia Egyetemen doktorált politológiából. 1967-től kezdve tanított a Georgetown Egyetemen, 1973-tól professzori minőségben. A hetvenes években kezdett aktívan politizálni a Demokrata Pártban, Hubert Humphrey és Henry M. „Scoop” Jackson tanácsadójaként. Az enyhülés megítélése fordította szembe pártjával; kiábrándultságáról és végképp konzervatívvá váló nézeteiről számos cikket írt, melyek közül a leghíresebb a „Diktatúrák és kettős mérce” című esszé, ami olyan komoly hatással volt Ronald Reaganre is, hogy felkérte Kirkpatricket, dolgozzon a kormányzatban. Kirkpatrick a Nemzetbiztonsági Tanács tagja lett, de a nemzetbiztonsági főtanácsadókat is kritizálta nem kellő erélyű fellépésükért. 1981-ben kinevezték az USA ENSZ-nagykövetévé. ENSZ-nagykövetként elítélte Nagy-Britannia falklandi háborúját, valamint ő bizonyította be a világszervezet közgyűlése előtt, hogy az 1983 szeptemberében lelőtt dél-koreai utasszállító gépet csak a szovjet légvédelem lőhette le. Andrej Szaharov úgy köszöntötte az ENSZ-ben, mint akinek „a nevét minden cellában ismerik a Gulagon”. Már megbízatása elején jelezte, hogy csak egyetlen ciklust vállal az ENSZ-ben, így 1984-ben leköszönt és belépett a Republikánus Pártba. Folytatta a tanítást a Georgetownon, valamint a legbefolyásosabb konzervatív intézet, az American Enterprise Institute kutatója lett. 2003-ban sürgette, hogy az Egyesült Államok hivatalosan üzenjen hadat az iszlám fundamentalizmusnak, valamint titkos diplomáciai útra indult azért, hogy különböző arab országok támogatását megszerezze Szaddám Husszein megdöntéséhez.
Írásai[szerkesztés]
Diplomáciai tapasztalatairól és a nemzetközi kapcsolatokról mintegy 20 könyvet írt. Az amerikai Commentary folyóiratban publikált Diktatúrák és kettős mérce című írása a Szabadság/Harcosok – hidegháborús írások című kötetben jelent meg magyar nyelven 2015 tavaszán.
További információk[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Jeane Kirkpatrick, UN ambassador under Reagan, dies at 80 - Americas - International Herald Tribune, 2006. december 8.
- ↑ https://www.britannica.com/biography/Jeane-Kirkpatrick
- ↑ https://library.okstate.edu/search-and-find/collections/digital-collections/oklahoma-womens-hall-of-fame/inductees
- ↑ Jeane Kirkpatrick - Living Legends. Kongresszusi Könyvtár
Források[szerkesztés]
- Szabadság/Harcosok – hidegháborús írások (szerk. Békés Márton). Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, Budapest 2015.
- Archivált másolat. [2015. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 12.)
