Jack Ruby

Jack Ruby

Leon Jack Ruby, eredetileg Jacob Leon Rubenstein (Chicago, 1911. április 25. – Dallas, 1967. január 3.) bártulajdonos, Lee Harvey Oswald gyilkosa.

Élete

Viharos gyerekkora volt. Ortodox zsidók gyermekeként született Chicagóban. Szülei Lengyelország egy eldugott vidékéről vándoroltak ki az Egyesült Államokba. Apja ács volt, de már elitta az eszét. Anyja még írni-olvasni sem tudott. Chicago nyomornegyedében nőtt fel. A gettóra emlékeztető nyomornegyedben megismerkedik az amerikai nagyvárosokban izzó fajgyűlölettel, s ez különösen érzékennyé teszi zsidó származására. Az utcánál csak az otthon elviselhetetlenebb. Részeges apját gyakran letartóztatják garázdaság miatt, anyjánál napirenden vannak a féktelen dührohamok. Iskolakerülésért 11 éves korában a Zsidó Szociális Gondozó a Fiatalkorúak Intézetébe küldi. Az intézet azt javasolja, helyezzék el a fiút, három fiatalabb testvérével együtt más családhoz. Anyján kitör az elmebaj, és elmegyógyintézetbe kerül. Ruby gyatra neveltetésben részesül, és legfeljebb nyolc osztályt végez.

Az iskola után beleveti magát az alvilági életbe. 1933-ban a nyugati partra megy, énekes pincér lesz egy étteremben. Négy év múlva visszatér Chicagóba. Szervező egy szakszervezetnél, majd alkalmi munkából él. 1943-ban behívják a Légierőhöz. Öt hetet tölt a Long Island-i Farmingdale-ben, majd déli támaszpontokon teljesít szolgálatot 1946 februárjáig, amikor őrvezetőként szerel le. Leszerelése után 1947-ben Dallasba költözött nővéréhez, aki éjjeli mulatót nyitott. Többször került összeütközésbe a törvénnyel. Egyrészt kegyetlen, másrészt gyengéd és jóságos embernek ismerték. Bár tagadták, összeköttetésben állt az FBI-jal. Otthonosan mozgott a bűnözők világában, nem egy kétes egzisztenciával tartott fenn szoros kapcsolatot. Bizalmas viszony fűzte a dallasi rendőrséghez. 1947-1959 között több dallasi lokállal is próbálkozik, nem túl nagy sikerrel. 1953-ban megveszi a „Vegas Club"-ot, 1959-ben a „Sovereign Club"-ot, melyet „Carousel" névre keresztel át. Ezt a két sztriptíz-lebújt vezeti Oswald meggyilkolásakor is. Nightclubjában rendszeresen megvendégelte a dallasi rendőröket. Sohasem volt semmilyen határozott politikai nézete.

Előzmények

• Hogyan ölhette meg Ruby Oswaldot? Oswald a rendőrségen volt, ahol szigorú biztonsági intézkedéseket léptettek életbe, csakúgy mint előtte. Őröket állítottak a liftekhez, és a lépcsőházi feljárókhoz, az újságíróknak sajtóigazolvánnyal kellett igazolni magukat, mindenkit igazoltattak, és ha esetleg valakit felengedtek, belépőt állítottak ki. Újságírókon kívül senkit sem engedtek fel a második emeletre. Ám a szigorú intézkedések ellenére „Ruby péntek éjjel fent járt a második emeleten” állapítja meg a Warren-bizottság. Amikor bemutatták Kennedy és Tippit rendőr gyilkosát a sajtó képviselőinek, azok közé tartozott, akik Wade kerületi ügyész szavait helyesbítve közbekiabáltak, hogy Oswald nem a Szabad Kubáért Bizottságnak a tagja, hanem a Becsületes Elbánást Kubával Bizottságé.

A jelentés szerint Ruby a gyilkosságot megelőzően csak itt kerül kapcsolatba a merénylet eseményeivel.

• Seth Kantor, a Scripps-Howard lapok washingtoni riportere hosszabb ideig dolgozott Dallasban. Öt éve ismerte Rubyt, igaz csak felületesen. November 22-én Kantor, több tudósítóval együtt ott volt a Parkland-kórházban, amikor 1 óra 30 perckor bejelentették Kennedy halálának hírét. Kantor azt állította, Rubyt is látta a kórházban! Kantor tapasztalt, megbízható újságíró, és pontos, részletes beszámolót adott a találkozásról. A bizottság ennek ellenére úgy vélte: „Kantor csak egy-két perccel 1 óra 30 perc előtt vagy után lehetett a kórházban, s ezért nem valószínű, hogy látta Rubyt.”
• A Kennedy-gyilkosság után minden rendőrautót, Tippit kivételével a gyilkosság helyszínére vezényeltek. Tippitet az Oak Cliff körzetbe. Mikor bejelentkezett, hogy ott van, a rádióügyeletes elcsodálkozott, hogy mit keres ott. Közölte, hogy most már maradjon. Közben a rendőrség rádióját végig zavarták.
• Tippit rendőr meggyilkolásakor két embert láttak a helyszínen. Az egyik köpcös (valószínűleg Ruby!) a másik Igor Vaganov. Mindhárman (a harmadik Oswald) egy mérföldön belül laktak a gyilkosság helyszínétől, és ismerték egymást! A rendőrségi körözést a személyleírással Igor Vaganov adta le, melybe felhívta a figyelmet, hogy a körözött személy rendőrt gyilkolt, fegyver van nála. A Texas moziban, ahol Oswald volt, nem tartózkodott több néző 10-20 embernél. A kiérkező rendőrök először megmotoztak egy nézőt a tizedik sorban, és utána mentek oda Oswaldhoz. Feltehetőleg az lehetett az eredeti terv, hogy a rendőrök a helyszínen lelövik Oswaldot, nincs tárgyalás, magányos gyilkos volt. Oswald azonban, bár verekedett a rendőrökkel, nem adott okot a fegyverhasználatra. Elő kellett venni a másik tervet.

Az Oswald gyilkosság

Oswald börtönben ül, nem könnyű hozzáférni. Ha el akarják intézni, azt csak vasárnap délelőtt tehetik, amikor a rendőrség átszállítja a dallasi főkapitányságról a megyei börtönbe. Ez az egyetlen alkalom, amikor a gyilkosa, ha rövid időre is, szemtől szembe kerülhet vele. Fölöttébb érdekes a gyilkosság kronológiája! Az átszállításra nem tűznek ki meghatározott időpontot. Curry rendőrfőnök előző éjjel úgy tájékoztatja a riportereket, hogy délelőtt tíz óra tájban kerül rá sor, de Oswaldot csak 11 óra 20 perckor vezetik elő. Ruby a Warren-bizottságnak azt vallja, vasárnap reggel határozta el, hogy megöli Oswaldot. Mások viszont azt állították, már péntek este óta foglalkozott a gondolattal. (A későbbi megítélés szempontjából nem közömbös, hogy előre megfontolt szándék vagy hirtelen elhatározás vezérelte. A büntetési tétele jelentősen különbözik!) Lényeg az, hogy vasárnap reggel ezzel a szándékkal ment el otthonról, ugyanis magához vette a pisztolyát, amelyet egyébként a kocsijában tartott. A riporterek már tíz órától a főkapitányságon vannak. Nem így Ruby! Neki nem sürgős! Néhány perccel tizenegy óra előtt indul el otthonról. Honnan tudhatta, hogy nem kell sietnie? Mialatt a rendőrségen az utolsó előkészületek folynak az átszállításra, Ruby elindul kocsijával a város központja felé, megáll egy távíróhivatal előtt, vagy száz lépésre a rendőr-főkapitányságtól - levéltárcáját s benne valamennyi okmányát a kocsi csomagtartójába teszi -, majd besétál a hivatalba, s felad 25 dollárt egyik alkalmazottjának, aki reggel előleget kért tőle. A felvevő tisztviselő 11 óra 17 perckor bélyegzi le a vevényt. Oswaldot éppen akkor viszik le Fritz százados irodájából az alagsorba. A távíróhivatal tisztviselője úgy emlékezik, látta, hogy Ruby a pénz feladása után egyenesen a rendőr-főkapitányság felé vette az irányt. Valamikor 11 óra 18 és 11 óra 19 perc között érhetett oda. Oswaldot 11 óra 20 perckor vezetik ki az alagsori börtönirodából. A halálos lövés 11 óra 21 perckor éri! Az időzítés tökéletes! Ruby pontosan a kellő pillanatban ér a helyszínre. Mikor Oswald megtámadhatóvá válik, Ruby éppen kéznél van! Az, hogy minden ennyire összevág, aligha tekinthető puszta véletlennek! Ha már tíz órakor a riporterekkel együtt a helyszínen van, szemet szúrhat valakinek, mielőtt még Oswaldot elővezetik. Ha néhány perccel később indul otthonról, vagy több időt tölt a távíróhivatalban, már akkor is elkerüli Oswaldot. De Ruby nem követi el egyik hibát sem! Most már csak az lehet a kérdés: kitervelhette mindezt segítség nélkül?

A Warren-bizottság előtt

Erre maga is célzott a Warren bizottság előtt: „Ha pedig így időzítették, valaki hibát követett el a főkapitányságon, amikor megadta, mikor fogják lehozni Oswaldot.” A Warren-bizottság szerint „Ruby a csaknem 1200 dallasi rendőr közül mindössze 25-50-et ismer" Ezzel szemben más helyen megállapítja: „a dallasi rendőrség régi és jelenlegi tagjainak, valamint Ruby alkalmazottainak és ismerőseinek közléséből az derül ki, hogy Rubynak jóval több barátja van a rendőrségen, mint bármely átlagembernek.” „Arra viszont nincs hiteles bizonyíték, hogy Ruby különleges kedvezményeket kért volna rendőrtiszt ismerőseitől, vagy megvesztegette volna őket...”

A dallasi kihallgatás során Ruby egyszer csak azt mondta: ragaszkodik hozzá, hogy Decker seriff és a többi, jelen levő rendőrtiszt hagyja el a termet, és amikor ez megtörténik így szól: „Ha az urak többet is meg akarnak tudni tőlem, intézkedjenek, hogy sürgősen eljussak Washingtonba. Mert a dolog önt is érinti, Warren úr ... Én az igazat akarom vallani, a színtiszta igazat, de itt nem tehetem. Ugye értenek a szóból? ... Igen, de itt nem mondhatom el mindazt, amit szeretnék. Ugye tisztában van vele, Warren úr, hogy ebben a városban az ön élete sincs biztonságban? ... Mert itt egy szervezet dolgozik elnök úr, kimondom, ha az életembe kerül is, Bill Decker is biztatott, vegyek erőt magamon, és mondjam meg. Nos hát megmondtam ... Önre bízom, hogy elhiszi-e, vagy sem ... Elég baj ez nekem, mert én segítettem hatalomra őket, s most az én tettem miatt forog veszélyben sokak élete ... Ugye nem értik?” Egy őrült zavaros monológja ez? Vagy kísérlet, hogy a bizottság értésére adja: többet tud, mint amennyit el mer mondani. Attól félt, ha felfedné az igazságot, ezt azonnal megtorolnák a hozzá közelállókon.

Dorothy Kilgallen

1964 tavaszán Ruby tárgyalására több száz újságíró sereglett össze Dallasba. Köztük volt Amerika egyik leghíresebb újságírónője: Dorothy Kilgallen, a New York Journal-American sztárja, a „The Voice of Broadway” („A Broadway hangja") című napi pletykarovat írója, a művészvilág bennfentese, aki rendkívül értékes politikai kapcsolatokkal is rendelkezett - mégpedig „igen befolyásos körökben". Dallasból írt egy cikket az újságban, mely szerint Wade kerületi ügyész, ha akarna, tanúkat állíthatna a bíróság elé, akik bizonyítanák: Jack Ruby és Lee Oswald ismerték egymást. Személyesen ismerte Rubyt, és egyedüliként engedélyt kapott a per idején, hogy hosszú, négyszemközti riportot készíthessen Rubyval. Az interjú, amely február 22-ei dátummal jelent meg idézte Rubinak ezt a mondatát: „Ideges vagyok és félek. Úgy érzem, közeledik valami, nem tudom, hogy mi. Talán az a pont, ahol az ember széttörik. Talán, nem tudom....” A négyszemközti beszélgetés után néhány napra eltünt a tárgyalóteremből.

Egy hónappal a per után rovatában, a pletykák közötti csevegést a következő meglepő sorok előzték meg: „Oswald, aki oly sikeresen egérutat nyert, miért hagyta el a lakását fényes nappal? És aztán miért terítette le Tippit rendőrt? ... Amikor Tippitet megölték, Oswald kétszeres életveszélybe került. ... Nos egy ilyen veszedelmes vadállatot a legjobb mindenáron elnémítani!” 1964. augusztus 20-án Dorothy robbantotta az első, igazi szenzációbombát: nyilvánosságra hozta a vallomásnak a teljes jegyzőkönyvét, amelyet Jack Ruby tett a Warren bizottság előtt. A cikk pontokba foglalta Ruby legfontosabb kijelentéseit. Az első két pont így szólt: „1. Ruby kijelentette a főbírónak, hogy az elnök meggyilkolása egy összeesküvés eredménye volt, azonban ő (Ruby) abban nem vett részt.” „2. Megkerülte a közvetlen választ arra a kérdésre, hogy vajon Tippit rendőr és a két másik személy találkozott-e Ruby Carousel nevű mulatójában röviddel a gyilkosság előtt.” A dokumentumok hitelesek voltak. Az FBI olyan nyomozásba kezdett, mintha egy gyermekgyilkost keresnének. Dorothy néhány hónappal később megint New Orleansba érkezett Kísérletet tett, hogy találkozzon Guy Bannisterrel, (az FBI volt különleges ügynökével és a városi rendőrség volt helyettes főnökével) de sajnos Bannister időközben szívrohamban elhunyt. Meddig jutott kutatásaiban, a részletek és az összefüggések felderítésében? Nem tudjuk, és soha nem fogjuk megtudni. Dorothy 1965. november 4-én ezt mondotta barátainak: „Öt napon belül napvilágra hozom ezt az egész (Kennedy) ügyet.” Négy nappal később a New York Journal-American első oldalán gyászkeretben hozta: Dorothy Kilgallen halott. A rendőri jelentés szerint: alkoholos állapotban túlzott mennyiségű altatót vett be, és ez okozta halálát.Sem az otthonában, sem a szerkesztőségben nem találták meg feljegyzéseit, készülő cikksorozatának dokumentumait. A dallasi börtönben Ruby halálra váltan olvasta a hírt. Majd a döbbenetet irtózatos félelem váltotta fel.

Halála

Már a Warren bizottságnak is könyörgött, hogy vigyék el Dallasból, mert nincs biztonságban az élete. Az FBI mindent a helyi hatóságok nyakába akart varrni. Ha már „fekete bárányra van szükség”- akkor az nem az FBI és nem Hoover, hanem Dallas, és Texas... A valódi célpontja Hoovernek Robert F. Kennedy volt, akit szeretett volna eltávolíttatni az Igazságügyminisztériumból. A kerületi ügyész, rendőrfőnök, seriff titokban felkereste a Warren bizottságot, és megfenyegette, ha nem hagyják békén a dallasi hatóságokat kitálalnak. Az FBI hirtelen abbahagyott minden nyomozást Dallasban, és már nem vádolta semmivel a helyi hatóságokat. Az FBI nyomozóknak egy részét megkezdett kihallgatások félbeszakítására, félig kész jegyzőkönyvek abbahagyására utasították.

Rubyt 1964. március 5-én halálra itélték. 1966. október 5-én Texas állam Fellebviteli Bírósága a per formai hibáira hivatkozva megsemmisítette az ítéletet, és új tárgyalást rendelt el. Az új tárgyalás színhelyéül Wichita Falls várost jelölték ki , és a tárgyalást 1967. februárra tűzték ki. Bírói utasításra Rubyt már 1966. december 15-én át kellett volna szállítani a dallasi börtönből az új tárgyalás helyszínére. Ruby ekkor már két éve börtönben volt, és az 1964-es perben makacsul hallgatott, mivel bízott pártfogóiban. Felmerült a kérdés: egy új tárgyaláson is hallgatni fog-e? Hiszen megértette barátai cserbenhagyták.

A dallasi börtön ablaktalan, különlegesen őrzött 6 M cellájában 1966. december 9-én Ruby váratlanul rosszul lett. Ez 48 órával azután történt, hogy a dallasi hatóságok megkapták a bírói utasítást: Rubyt december 15-én át kell szállítani. Amikor a megyei seriff megtelefonálta a börtönnek ezt a hírt, az igazgatói irodában két börtöntiszt összenézett, és az egyik így szólt: -Mit gondolsz, elmúlik addigra a náthája? Dr. Callahan, a börtönorvos úgy vélte: Ruby könnyű náthája múlóban van és így elszállítható. Dr. Callahan otthon értesült arról, hogy Ruby hirtelen rosszul lett, és mert „rendkívül súlyos állapotban találták cellájában” Bill Decker seriff elrendelte, hogy vigyék a Parkland kórházba. Érdekes módon itt halt meg John F. Kennedy és Oswald is. A kórházban az orvosok már aznap megállapították a diagnózist: „Rák. Azonnal műtétre van szükség!” Az operációt végrehajtották. Ruby 1967. január 3-án elhunyt. Dr. Eugene Frenkel és Dr. Earl Rose, a dallasi megyei kórház orvosai végezték el a kórbonctani vizsgálatot, majd közölték a halál oka nem az áttételes rák volt, hanem tüdőembólia. 1967. január 4-én Chicagóban temették el.

Külső hivatkozások

• Sylvan Fox: A Kennedy gyilkosság rejtelmei. (Kossuth Könyvkiadó. 1966)
• Hans Habe: Halál Texasban. (Magvető kiadó. 1964.)
• Mark Lane - Elsietett ítélet (Európa könyvkiadó. 1967)
• Gimes György: A szálak összefutnak. (Minerva Könyvkiadó 1969)