Warren-jelentés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Warren-jelentés a John Fitzgerald Kennedy, az Amerikai Egyesült Államok 35. elnöke ellen elkövetett halálos merénylet körülményeit kivizsgáló bizottság jelentése.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1963. november 22-én Dallasban merényletet követtek el John Fitzgerald Kennedy az Amerikai Egyesült Államok 35. elnöke ellen. Az új elnöknek, Lyndon B. Johnsonnak úgyszólván első dolga volt, hogy egy bizottságot nevezzen ki a merénylet körülményeinek, és a merénylettel gyanúsított Lee Harvey Oswald meggyilkolásának kivizsgálására, és részletes eredményt kérjen a vizsgálat eredményéről. A bizottság élére Earl Warren, a Legfelsőbb Bíróság elnöke került. Az elkészített vizsgálati anyag Warren-jelentés néven híresült el.

A bizottság tagjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Warren Bizottság benyújtja jelentését Johnson elnöknek

A bizottság kizárólag politikai összetételű volt, csupa olyan személyből állt, aki valamilyen módon a kormányhoz kötődött, és túlsúlyban voltak a déli jobboldal képviselői. Nem voltak a tagjai között érdektelenek is, így például egy neves ügyvéd, egy országos hírű történész vagy egy kiváló pszichiáter.

A kérdések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hány lövés dördült el?
  • Tettének oka?
  • Hogyan történhetett meg?
  • Volt-e összeesküvés?
  • Miképpen lehetséges, hogy Oswald, aki legfeljebb közepes lövész volt, nem egészen 5,6 másodperc alatt, nehéz szögből halálos pontossággal többször is el tudott találni egy mozgó célpontot?
  • Milyen volt a gyilkos fegyver?
  • Hogyan lehetséges, hogy a lefelé tartó lövedék fölfelé hatolt be Kennedy testébe?
  • Ki vezette azt a rendőrautót, amely tülköléssel adott jelt a merénylet után egyenesen a lakására siető Oswaldnak?
  • Miért ölte meg Oswald Tippit rendőrt?
  • Hogyan juthatott be Ruby a dallasi rendőr-főkapitányság épületébe, holott még a Titkosszolgálat embereit sem engedték be?
  • Miért ölte meg Ruby Oswaldot?
  • Miért nem maradt fenn írásbeli feljegyzés sem a halottszemléről, sem a fogoly (Oswald) kihallgatásáról?
  • Megtörténhet-e újra?

A vizsgálat menete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vizsgálatnál a bizottság kizárólag az FBI-ra (Federal Bureau of Investigation, Szövetségi Nyomozó Iroda) és az USSS-re (United States Secret Service, az Egyesült Államok Titkosszolgálata) támaszkodott. A tanúkihallgatások -egyetlenegy eset kivételével- zárt ajtók mögött folytak. Összesen 552 tanút kértek fel írásbeli, vagy szóbeli vallomástételre. Közöttük volt Johnson elnök csakúgy mint annak a háznak a házfelügyelője, ahol Oswald lakott. 1964. szeptember 24-én a bizottság végül is nyilvánosságra hozta jelentését. 15 kötetnyi tanúvallomást, és 11 kötetnyi bizonyítékot. A bizottság megállapításai semmi újat nem tartalmaztak; Kennedy elnököt Lee Harvey Oswald gyilkolta meg, őt viszont Jack Ruby. S amennyire a bizottság meg tudta állapítani, egyiküknek sem volt cinkosa, tettüket egyedül, bűntársak nélkül követték el. Az ország megkönnyebbült sóhajjal fogadta a jelentést. A 888 oldalas Warren-jelentést 1964. szeptember 24-én adták át Lyndon B. Johnson elnöknek, és három nap múlva teljes terjedelmében nyilvánosságra hozták. Két hónappal később azonban a bizottság 26 kötetben további iratokat adott át az illetékeseknek, amelyek jó részét 75 évre titkosították - bár az iratgyűjtemény 98 százalékát 1992-re szabadon kutathatóvá tették, máig sokan várják a teljes paksaméta titkosításának 2039-es lejártát.

Bírálói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Persze akadtak azért jó néhányan, akik korántsem fogadták ilyen egyértelmű helyesléssel a jelentést, vitába szálltak egyes megállapításaival, sőt kétségbe vonták egynémely vizsgálati módszerének helyességét. Angliában bizottság alakult „Ki ölte meg Kennedyt” elnevezéssel. S ez a bizottság, amelynek élén tekintélyes személyíségek, - Bertrand Russell, Hugh Trevor-Roper, az oxfordi egyetem történelemprofesszora, Tony Richardson filmrendező és Kenneth Tynan író - álltak, külön vizsgálatot indítottak, nem rejtve véka alá véleményét, mely szerint a Warren-bizottság megállapításai nem eléggé megalapozottak, túlságosan sommásak. Aggasztóan sok a megválaszolatlan kérdés.

Kellően meg nem válaszolt kérdések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Korántsem meggyőző az a megállapítás, hogy három lövés dördült, és mind a tankönyvlerakatból jött. Szintén vitatható, hogy Kennedyt mindhárom találat hátulról érte. Ugyancsak vitatható, hogy Conally texasi kormányzót megsebesítő golyó először az elnököt találta. Több, a bizottság elé be nem idézett tanú, határozottan állította: az első lövés elölről a felüljáróról, vagy annak közeléből jött. Akkor Oswaldon kívül legalább még egy személynek kellett lőnie az elnökre.
  • A bizottság nem tisztázta az indítékot. A bizottság következtetései kimondatlanul is arra épülnek, hogy Oswaldot megmagyarázhatatlan ok késztette, és Ruby is hasonló okból ölt. Tehát a történelem egyik legmegrázóbb tragédiájának két főszereplője egyszerűen őrült! A bizottság az alábbi logikai sorrendben csoportosította végkövetkeztetéseit: 1. Kennedyt Oswald ölte meg, Oswaldot meg Ruby. 2. Kettejük között nem volt semmiféle kapcsolat, mindegyikük önállóan, segítség nélkül hajtotta végre tettét. 3. Oswaldnak nem volt ésszerű indítóoka. 4. Következésképpen Rubynak sem volt ésszerű indítóoka.
  • Volt-e összeesküvés? „A bizottság semmiféle bizonyítékot nem talált arra, hogy akár Lee Harvey Oswald, akár Jack Ruby egy Kennedy-ellenes hazai vagy külföldi összeesküvésben vett volna részt... Mivel negatívumokat igen nehéz bizonyítani, nem tisztázható határozottan annak lehetősége, hogy Oswaldnak vagy Rubynak társai is voltak. Ám ha van is erre bizonyíték .... és a bizottság sem szerzett tudomást róla.” Más szóval a bizottság nem jelentheti ki, hogy a két gyilkosság nem összeesküvők műve.
  • Oswald a tengerészgyalogságnál éppen csak hogy megfelelt minősítést ért el lövészetben (egy ponttal kevesebbel nem felelt volna meg). Elhibázta a mozdulatlan, kivilágított Warren ezredest. A későbbi rekonstrukciók során (álló célpontra) mesterlövészek, valamint Hammerl László az (1964-es tokiói olimpiai bajnoka) nem tudták megismételni az állítólagos 5,6 másodperces teljesítményét.
  • Amikor Oswald hazament, zakót cserélt, és magához vette a revolvert, majd újból elment. Távozása előtt különös dolog történt, melyről Mrs. Earlene Roberts házfelügyelő számolt be. Elbeszélése szerint 13 óra tájt egy dallasi rendőrségi autó állt meg pont a ház előtt. Ekkor Oswald, aki összesen 3-4 percig volt odahaza, még a szobájában volt. A kocsi két rövidet tülkölt, a házfelügyelő először azt hitte hozzá jöttek, mert szokott a feleségeiknek dolgozni, de a száma ismeretlen volt. Vagy 106, vagy 107 számú. Az FBI-nak pedig 207-ről beszélt. A bizottság szerint a 207-es a tankönyvraktárnál volt, a 106-tal együtt, a 170-es, és 107-es járőrautókat pedig 1963 áprilisában eladta a rendőrség. Vajon ki vette meg a két kocsit?
  • A tanúk számából ítélve, azt hihetnénk alapos munkát végzett a bizottság. A Nash testvérek más véleményen vannak. Mint írják, ők maguk is tudnak két szemtanúról, akit a bizottság nem hallgatott ki, sőt meg sem keresett! Az egyik Frank Wright. Ő érhetett először a Tippit-gyilkosság színhelyére. Elmondta, az utcán egy rendőrségi autó állt, mellette egy férfi „Mintha épp abban a pillanatban esett volna össze...” Amikor Wright felpillantott, észrevette, hogy az autó előtt áll valaki, és a földön fekvő alakot nézi, ... „Egy darabig csak állt, bámulta -aztán beugrott a kocsijába, és szélsebesen elhajtott. Ócska, szürkés színű kétajtós kis kocsi volt, 1950-es, vagy 1951-es típusú.” Benavides nevű teherautósofőr, aki kb. 8 méterre volt a gyilkosság helyszínétől a gyilkos távozása után odament a rendőrautóhoz, és annak rádióján 13 óra 16 perckor jelentette a gyilkosságot. A rendőrség 13 óra 22 perckor adta le a körözést: „harminc év körüli, 170 cm magas, fekete hajú, sovány, megölt egy rendőrt, és fegyver van nála” A bizottság szerint a személyleírás Mrs. Markhamtől származik (aki eskü alatt vallja, hogy az 13 óra 06 perckor történt, de Oswald oda sem érhetett a lakásáról ennyi idő alatt). Mrs. Markham egy szóval sem említi, hogy látta volna Wrightot. Vajon hova sietett Oswald az állítólagos elnökgyilkosság után, amikor Tippitbe botlott? Erre nem ad választ a jelentés! A Tippit gyilkosság helyszíne mindössze két háztömbnyire van a Marsalis Streettől, Jack Ruby lakásától!
  • Igor Vaganov, álnéven Turk, 1963 októberében (amikor megtudta, hogy Kennedy Dallasba látogat) azt kérte főnökétől, hogy helyezzék át Dallasba, de mivel nem teljesítették a kérését, novemberben felmondott, és 18 éves menyasszonyával (akit útközben feleségül vett) Dallasba költözött. Mesterlövész volt, nagy távolságból egymás után többször, pár másodperc alatt el tudott találni kis célpontokat, és ezzel feltűnően dicsekedett is mások előtt. Egy feltűnő, piros Thunderbird sportkocsija volt, amelyben adóvevő is volt, és ez akkoriban egyrészt drága mulatság volt, másrészt meg szokatlan. Az adóvevőt egyrészt rádiótelefonként használta, másrészt rá tudott állni vele más hullámhosszra, pl. a rendőrségére is. 8-12 km-es körzetben tudott vele rádiózni. Oak Cliffben bérelt lakást, körülbelül egy kilométerre Oswald lakóhelyétől. November 19-én egy köpcös ember kereste a lakásán (Ruby), de mivel nem volt otthon, felesége beszélt vele. November 22-én egész délelőtt otthon volt, végignézte a tv-ben az elnök elleni merényletről szóló híradást, majd 12.50-kor távozott otthonról. Kb. 20-25 perc múlva lőtték le Tippitet Vaganov lakásától 1 mérföldre. Ami az érdekesség, hogy egy szemtanú azt állította, hogy két férfi ölte meg Tippitet, egy köpcös, és egy másik, akin hajszál pontosan olyan ruha volt, mint amiben felesége szerint Vaganov aznap elment otthonról. Ezeket a ruhákat később egy telefonfülkében találták meg egy csomagban. Továbbá 0,38 kaliberű pisztollyal lőtték le Tippitet, és Vaganovnak pont ilyen fegyvere volt. Benavides pedig egy piros sportkocsit látott a Tippit gyilkosság helyszínén. A merénylet után Vaganov már másnap elköltözött Dallasból. Később állandóan vándorolt az ország területén, és mindig nyoma veszett. Álnéven élt. Pl. évekig egy birtokon élt Mexikóban. Később az is kiderült Vaganovról, hogy a merénylet előtt nem sokkal járt New Orleans-ban, és kapcsolatban állt kubai emigránsokkal is. 1968-ban Memphisben bukkant fel, mielőtt meggyilkolták Martin Luther Kinget. Ami a két gyilkosságban közös volt, hogy mindkét alkalommal regisztráltak titokzatos rádióutasításokat, amelyekkel valaki a rendőrség hullámhosszán manipulálta a rendőröket.
  • A tankönyvlerakat ötödik emeletén Seymour Weitzman segédrendőr talált egy puskát a lépcsőnél, kartondobozok mögött. Megállapította, hogy egy 7,65 mm-es német Mauser. Csaknem 24 órán keresztül ezt tartja a gyilkos fegyvernek a rendőrség, sőt Henry Wade kerületi ügyész, volt FBI nyomozó is. Másnap a rendőrség bemutatja a sajtónak a gyilkos fegyvert. Ez azonban egy ócska, olasz 6,5 mm-es Mannlicher-Carcano. Ránézésre látható a fegyveren: „Made in Italy” és „Cal. 6,5”! Talán két puska volt?
  • Hogyan ölhette meg Ruby Oswaldot? A jelentés szerinti, „csak” bűnös hanyagság, vagy előre megfontolt terv szerinti beteljesülés? Oswald 48 órája fogoly. A rendőrség vasárnap délelőtt akarja átszállítani a megyei börtönbe. Az időpontot előre bejelentik a sajtónak, és a televíziónak. Ugyanakkor szigorú óvintézkedések lépnek életbe. Őröket állítanak a liftekhez, és lépcsőházi feljárókhoz, az újságíróknak sajtóigazolvánnyal kell igazolni magukat, mindenkit igazoltatnak, és ha felengedik belépőt állítanak ki. Ám a szigorú intézkedések ellenére „Ruby péntek éjjel fent járt a második emeleten” állapítja meg a bizottság. Vasárnapra virradó éjszakán, 1/2 3, és 3 között, egy névtelen telefonáló többször is figyelmezteti az FBI-t és a seriffet: Oswaldot el akarják tenni láb alól! A bejelentésekről tájékoztatják Curry rendőrfőnököt és a seriffet. Javasolják, hogy másik kijáraton szállítsák át Oswaldot, amit elvetnek. Ruby elmegy a bankba, és pénzt utal át egyik beosztottjának, mert az előleget kért. A szigorú ellenőrzés ellenére lesétál az alagsorba, ahol 70 rendőr és 30-40 újságíró tartózkodik. Pont akkor, amikor megjelenik Oswald, jobbról egy detektívhez bilincselve, balján egy másik detektívtől kísérve. Ruby közvetlen közelről (pont amikor megszólal egy autóduda!) 38-as revolverével lelövi. Saját bevallása szerint egyszerűen lesétált, amit a szolgálatos rendőrök cáfolnak. A bizottság hisz Rubynak és megállapítja: „Ruby külső segítség nélkül, valószínűleg három perccel azelőtt ment le az alagsorba, hogy elkövette tettét”!

Analógiák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már a Warren bizottság magalakulása előtt, és azután is, be sem várva, hogy a bizottság befejezze tíz hónapig tartó munkáját sokan hangoztatták, az elnök meggyilkolása nem összeesküvők műve. Amerikában nincsenek hagyományai az ilyenfajta gyilkosságnak.

  • Malcolm X, Elijah Muhammad egykori követője egy manhattani bálteremben tart szózatot 400 hívének. A szűk teremben hátul kavarodás támad, amit kihasználva 2-3 férfi talpra ugrott és revolverrel meg egy géppisztollyal szitává lövik. (1965. február 21.)
  • Sokan sejtenek összeesküvést[forrás?] egy másik fekete vezető Medgar Evers meggyilkolása mögött. (1963. június 12.) 1964. június 23-án a gyilkosság vádjával őrizetbe vették Byron De La Beckwith kereskedőt. A kizárólag fehérekből álló esküdtszék nem tudott dönteni bűnösségéről. Végül harminc év után, 1994. február 5-én új bizonyítékok alapján elítélték. Bár az ítélet ellen fellebbezett azt elutasították és a börtönben hunyt el 2001. januárjában. Kétségtelen, hogy itt is politikai gyilkossággal állunk szemben.
  • Robert F. Kennedy (1968. június 6.) merénylet. Az elfogott tettes Sirhan Bishara Sirhan, egy jeruzsálemi keresztény palesztin családból származó, 24 éves fiatalember, aki akkoriban éppen lóápolóként dolgozott egy közeli versenyló-tenyésztőnél. Sirhan fegyverének tárja nyolc lőszer befogadására volt alkalmas. Tény, hogy RFK testéből három lövedéket operálnak ki az orvosok, a negyedik a zakóján áthatolva a padlóban áll meg, további ötöt a falból, egyet az egyik ablakkeretből, kettőt a szemközti ajtó keretéből szednek ki a bűnügyi technikusok. Minderről legelőször a Los Angeles Free Press nevű helyi újság számol be pár nappal az események után, kalandos módon megszerzett, és a helyszínen készült fotókkal bizonyítva a cikkben állítottakat. Sajnos a későbbi nyomozás, majd a bírósági tárgyalás során ezeket (mármint a rögzített nyomokat, az ajtó- és ablakkeretet) már nem tudják felsorakoztatni, mert tisztázatlan körülmények között megsemmisülnek a Los Angeles-i rendőrség bűnjelkamrájában. Thomas Noguchi halottkém és patológus (aki nem mellesleg Marilyn Monroe boncolásán is részt vett pár évvel korábban) kijelentette, hogy a halálos sebet egy 22-es kaliberű lövedék okozta Bobby fején, és ezt legfeljebb 3 hüvelyk (7,5 centi) távolságból lőtték ki – lőpornyom és pörkölődés is látható volt a bőrön. Ugyanakkor szemtanúk egybehangzó állítása szerint Sirhan körülbelül két méterről lőtt a szenátorra, s ennél közelebb nem is került hozzá. Mellesleg a helyszíni felvételek aprólékos elemzését követően fehéren-feketén kiderült, hogy a helyszínen, illetve annak közvetlen közelében tartózkodott legalább három floridai CIA-tiszt: David Sanchez Morales, Gordon Campbell és George Joannides. Márpedig Los Angeles elég messze van Floridától ahhoz, hogy véletlenül arra kószáljanak; durván négyezer kilométerre. Robert Kennedy „testőrségét” azon az éjszakán három állandó embere képviselte: egyikük William Barry egykori FBI-ügynök (lőfegyverrel), a három állandó testőrön kívül azonban belép a képbe egy negyedik alak: bizonyos Thane Eugene Cesar hivatásos testőr, aki akkoriban az Ace Biztonsági Szolgálatnak dolgozott külsősként. Elég fura figura; három hónappal az esemény előtt lép szerződéses viszonyba az ACE-szel, összesen négy munkát vállal a három hónap alatt, és már május elején kiköti, hogy a Demokrata Párt rendezvényén ott akar lenni, mert „úgy ismeri a Hotel Ambassadort, mint a tenyerét”. Utólag persze kiderül, hogy június harmadikán jár ott először, amikor két percig keresi például a felvonót. Thane egykori CIA-s és tengerészgyalogos volt, aki ugyancsak rálőtt Bobbyra, kihasználva a Sirhan első lövései által keltett zűrzavart. Amúgy Thane-t 1994-ben poligráfos vizsgálatnak vetik alá, de a műszer szerint ártatlan volt.
  • Egy Allard Lowenstein nevű ügyvéd (amúgy kongresszusi képviselő) nem nyugszik bele a hivatalos végkifejletbe és 1975-ben a nyomozás újrakezdését javasolja. Felhívást tesz közzé a sajtóban, amelyben további tanúk jelentkezését és bizonyítékok beszolgáltatását kéri a nagyközönségtől. Számos választ kap, amelyekről csak visszafogottan nyilatkozik, de sejtetni engedi, hogy nem csak az RFK, hanem a JFK-gyilkosság is teljesen új megvilágításba fog kerülni. Már gyűjti is a pénzt és a szövetségeseket a két gyilkossági ügy gigantikusnak szánt, teljes körű újratárgyalásához és a bizonyítási eljáráshoz, amikor 1980-ban egy „elégedetlen ügyfél” irodájában agyonlövi.
  • Martin Luther King Jr. Memphisbe látogat. 1968. április 3-án visszatér és egy nagy hatású beszédet mond az egyik helyi templomban. Negyedikén késő délután King a helyi Lorraine Motel 306-os szobájában tartja utolsó eligazítását az összegyűlt stábnak. Pontban hat órakor páran kimennek az emeleti erkélyre, egy kis friss levegőt szippantani. 18 óra 01 perckor lövés dörren; egy puskagolyó nyaka jobb oldalán csapódik be, átszakítja a nyelő- és légcsövét, eltöri a nyakát, szétrobbantja a gerincagyat, majd a bal lapockájában áll meg. Minden orvosi próbálkozás hiábavaló, noha – mellkasát feltárva – még nyíltszíves masszázst is alkalmaznak. Kereken egy óra múlva hivatalosan is bejelentik: az amerikai feketék első számú politikai vezetője, a Nobel-békedíjas Martin Luther King Jr. halott.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. „egy ideig a leghatározottabban tiltakozott a kinevezés ellen, és csak Johnson elnök személyes felkérésére kezdte meg a vizsgálatot.” (Anatolij Gromiko: Kennedy elnök 1036 napja. (Gondolat Kiadó 1970) i. m. 12. o)
  2. „Georgia államból való, és a párt déli jobbszárnyának szószólója” Sylvan Fox: A Kennedy gyilkosság rejtelmei i. m. 16. o.
  3. „Luisianai képviselő, és a déli demokraták konzervatív csoportjának felfogását vallja” i. m. 16. o.
  4. Gimes György: A szálak összefutnak i. m. 30. o.
  5. „1953-tól, az Egyesült Államok helyettes főügyésze” en.wikipedia.org/wiki/J._Lee_Rankin

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sylvan Fox: A Kennedy gyilkosság rejtelmei. (Kossuth Könyvkiadó. 1966)
  • Mark Line: Elsietett ítélet. (Európa Könyvkiadó. 1967)
  • Gimes György: A szálak összefutnak. (Minerva Könyvkiadó 1969)
  • Hans Habe: Halál Texasban. (Magvető kiadó. 1964)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]