Istenszülő elszenderedése templom (Labova e Kryqit)
Istenszülő elszenderedése templom | |
védett műemlék (1973, GJ110 sz.) | |
Vallás | keresztény |
Felekezet | görögkeleti |
Építési adatok | |
Építése | 13. század |
Stílus | bizánci építészet |
Alapadatok | |
Építőanyag | tégla |
Elérhetőség | |
Település | Labova e Kryqit |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 40° 04′ 26″, k. h. 20° 17′ 25″Koordináták: é. sz. 40° 04′ 26″, k. h. 20° 17′ 25″ | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Istenszülő elszenderedése templom témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az Istenszülő elszenderedése templom (albán Kisha e Fjetjes së Virgjëreshës) vagy Szűz Mária-templom (Kisha e Shën Mërisë) feltehetően a 13. században bizánci stílusban épült görögkeleti templom Dél-Albániában, a Libohova közelében található Labova e Kryqit faluban.
Története[szerkesztés]
A mai falu közelében már a vaskor kései szakaszában egy kisebb erődítés állt, amelyet a hellenisztikus korszakban, az i. e. 3–2. században megerősítettek.[1] A jelenlegi templom feltehetően a 13. században, az Epiruszi Despotátus felvirágzásának időszakában épült egy késő ókori, 6. századi bazilika alapjain.[2] A körülötte lévő falu később elnéptelenedett, és lakossága csak a késő oszmán kor óta kontinuus.[3] 1783-ban a templomot kibővítették, ekkor épült az exonarthex és a harangtorony, egyúttal kisebb átalakítások érték a templom belső terét is.[4]
Fekvése és leírása[szerkesztés]
Labova e Kryqit a közeli Libohova felől a suhai aszfaltúton közelíthető meg, a templom a falu központjában található.[5]
A keleti tájolású téglatemplomot egy szokatlanul magas kupoladobon nyugvó téglakupola koronázza. A kupoladob kissé megdőlt, a múltban statikailag többször is meg kellett erősíteni. Az 1783-ban mészkőből épült, epiruszi típusú, tornácszerű exonarthexből pár lépcsőfok vezet fel a boltozatos mennyezetű, a főhajóra merőleges tengelyű narthexbe. Maga a főhajó csaknem négyzetes alaprajzú, amelyet a kupoladobot alátámasztó kettős árkád tagol el a mellékhajóktól. A narthex feletti kialakított álkarzat megoldása több jelentősebb templomból, így például az ártai Parigorítisza-templomból vagy a szaloniki Szent Szófia-székesegyházból is ismert. A félköríves apszisokat 1776-ban rekonstruálták, valamint 1783-ban épült fel a templom déli falához csatlakozó harangtorony is. A korábban lemeszelt 13. századi és későbbi freskókat restaurálták, különösen értékesek a díszesen faragott faikonosztáz mögötti szentélyfalon látható festmények.[6]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Gilkes 2013 :213.
- ↑ Nagel 1989 :81.; Gilkes 2013 :213. • Dienes 2017 :104. útikönyvében pontos évszámot, 1455-öt közli a templom építésének éveként.
- ↑ Gilkes 2013 :213.
- ↑ Gilkes 2013 :214.; Dienes 2017 :104.
- ↑ Gilkes 2013 :213.
- ↑ Nagel 1989 :41.; Gilkes 2013 :213–215.; Dienes 2017 :104.
Források[szerkesztés]
- ↑ Dienes 2017: Dienes Tibor: Albánia: Útikönyv. 4. kiadás. Budapest: Hibernia. [2017]. = Varázslatos Tájak, ISBN 9789637617638
- ↑ Gilkes 2013: Oliver Gilkes: Albania: An archaeological guide. London; New York: I. B. Tauris. 2013. ISBN 9781780760698
- ↑ Nagel 1989: Albánia. [Pécs]: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194