Isaac Albéniz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Isaac Albéniz
Isaac Albéniz, 1901.jpg
Életrajzi adatok
Született 1860. május 29.
 Spanyolország
Camprodón
Származás katalán
Elhunyt 1909. május 18.
(48 évesen)
 Franciaország
Cambo-les-Bains
Pályafutás
Műfajok klasszikus zene, opera,
Hangszer zongora
Díjak A francia Becsületrend lovagja
Tevékenység zeneszerző

Isaac Albéniz, teljes nevén Isaac Manuel Francisco Albéniz i Pascual (Camprodón, 1860. május 29. – Cambo-les-Bains, 1909. május 18.) katalán nemzetiségű spanyol zeneszerző, zongoraművész.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Albéniz igazi csodagyerek volt: első zongorahangversenyét négyéves korában adta, hatéves korában már a párizsi Conservatoire hallgatója volt, ahol Antoine François Marmontel volt a zongoratanára, majd a madridi konzervatóriumban tanult tovább. Nyughatatlan, fékezhetetlen gyerek és ifjú volt, nem bírt sokáig egy helyen maradni. Az iskolákból rendre megszökött, és Spanyolországban utazgatva zongorahangversenyeket adott. Potyautasként elhajózott Dél-Amerikába, ahol folytatta a hajszás vándoréletet: Argentínában, Brazíliában, Uruguayban, Kubában és az Egyesült Államokban adott koncerteket. Csak 1873-ben tért vissza Spanyolországba, és még csak 13 éves volt! Némileg lenyugodva Párizsban tanult egy keveset, majd 1874-ben Lipcsében folytatta tanulmányait Jadassohn és Reinecke növendékeként. Később Brüsszelben Gevaert volt a tanára. 1878-ban példaképénél, Liszt Ferencnél tanult Budapesten. Az immár rendkívül sikeres zongorista folytatta koncertkörútjait Európában és Amerikában, ahol főleg Schubert, Chopin és Liszt műveit játszotta, de egyre többször előadta a saját darabjait is. Ekkoriban érlelődött meg benne a gondolat, hogy zeneszerző lesz.

1883-ban megnősült, letelepedett és elnyerte a spanyol udvari zongoraművész címet. Felipe Pedrell spanyol zeneszerző hatására egyre inkább érdekelni kezdte a spanyolországi népzene. Az első nagyszabású ilyen műve az 1886-ban komponált Suite española (Spanyol szvit) volt, amelynek nyolc tétele spanyol városokról és tartományokról szól. 1890-től három évet töltött Londonban, majd 1894-ben Párizsban a Schola Cantorum tanára lett, és megismerkedett több neves zenésszel, többek között Debussyvel, aki szintén komoly hatást gyakorolt művészetére. Ekkoriban írta Cantos de Espagña(Spanyolországi dalok) című nevezetes zongoradarabját. 1905 és 1909 között készült az Iberia szvit négy sorozata, amely Albéniz legmaradandóbb alkotása. Ekkor már komolyan beteg volt, depressziós rohamában meg akarta semmisíteni a művet. Csak Blanche Selva zongoraművésznő közbelépése mentette meg a sorozatot a pusztulástól, aki folyamatosan mutatta be részenként a darabot.

Hosszas betegség után a francia Pireneusokban, Cambo-les-Bains-ben hunyt el.

Műveiből[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • El Cristo oratórium.
  • The Magic Opal, opera, 1883.
  • Rapsodia Espańola, 1887.
  • Piano concierto, 1887.
  • Escenas Sinfonicas, 1888.
  • Doce piezas caracterásticas, zongorára, 1888.
  • Suite característica, 1889.
  • Piano concierto, No.2, E-dúr, 1892.
  • Cantos de Espagña, 1894.
  • San Antonio de la Florida, opera, 1894.
  • Henry Clifford, opera, 1895.
  • Pepita Giménez, opera, 1896.
  • Suite española, 1886., 1. Granada (serenata) 2. Cataluna (corranda) 3. Sevilla (sevillanas) 4. Cádiz (canción) 5. Asturias (leyenda) 6. Aragón (fantasia) 7. Castilla (seguidillas) 8. Cuba (capricho)
  • Suite catalonia, 1. tétel, 1899.
  • Iberia szvit, 1905–1909.
I. sorozat: 1. Evocation; 2. El Puerto; 3. El Corpus Christi en Sevilla, or Fête-Dieu á Séville
II. sorozat: 1. Rondeña; 2. Almeria; 3. Triana
III. sorozat: 1. El Albaicín; 2. El Polo; 3. Lavapiés
IV. sorozat: 1. Malaga; 2. Jerez; 3. Eritaña
  • Dal(-sorozat)ok, zongoradarabok.

Hallgassuk meg![szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Spanyol szvit, Op.47, 5. tétel: Asturias (leyenda). Gitáron előadja Gordon Rowland.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szabolcsi BenceTóth AladárZenei lexikon I. (A–F). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965.
  • John Stanley: Klasszikus zene. Kossuth Kiadó, Budapest, 2006.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]