Inkakakadu
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Cacatua leadbeateri (Vigors, 1831) | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
|
Lophocroa leadbeateri | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Inkakakadu témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Inkakakadu témájú kategóriát. |
Az inkakakadu (Cacatua leadbeateri) a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe sorolt kakadufélék (Cacatuidae) családjában tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Nicholas Aylward Vigors ír zoológus írta le 1831-ben, a Plyctolophus nembe Plyctolophus leadbeateri néven.[3] Sorolják a Lophochroa nembe Lophochroa leadbeateri néven is.
Alfajai
- Cacatua leadbeateri leatbeateri (Vigors, 1831 - ez az alapfaj.
- Cacatua leadbeateri mollis (Mathews, 1912) - az alapfajnál kisebb, bóbitája sötétebb vörös, a narancsszínű sáv halványabb, olykor teljesen hiányzik.
Cacatua leadbeateri leadbeateri (Vigors, 1831)
Előfordulása
Ausztrália nagy részén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi száraz erdők és cserjések. Nomád faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 40 centiméter, testtömege 360-480 gramm.[5] Alapszíne fehér, feje, nyaka és begye lazacszínnel átszőtt, homloka sötétvörös. Előregörbülő bóbitájának bázisa skarlátvörös, ezt narancsszínű sáv követi, majd ismét skarlátvörös, végül a toll csúcsa fehér. Szárnya 27 centiméteres, a farka 14 centiméter hosszú. Az evezők és a faroktollak alsó felületén a tollak bázisa skarlátvörös. A hím írisze (szivárványhártyája) fekete, a tojóé sötét vörösesbarna. Mindkét nem csőre fehéres szaruszínű, lába sötétszürke.
A tojó bóbitáján a narancsszínű sáv szélesebb. A fiatal madarak és a tojók halványabbak a kifejlett hímeknél.
Életmódja
Párban vagy kis csoportban él. Meglehetősen félénk faj. Aktív szárnycsapásokból és sikló szakaszokból álló röpte akrobatikus; ha kell, hátrafelé is repül.
Tápláléka magvakból, gyümölcsökből, diófélékből áll, nagyon szereti az akáciák és a vaddinnye magját; ezeket a földről is szívesen csipegeti.
Hangja kéttagú remegős kiáltás, vészjele három vagy négy harsány rikoltás.
Szaporodása
Augusztus és december között költ; fészkelési ideje mintegy 55 nap. Fészkét eukaliptusz üregében építi. A fészekalj 2-4 tojás; ezeken 21–25 napig kotlik — a hím éjjel, a tojó nappal. A nagyjából hat hét után kirepülő fiókákat a két szülő közösen eteti, a fiatalok sokáig a családi kötelékben maradnak.
Tartása
A legnehezebben nevelhető kakadufaj. Félénk, a környezetváltozásra érzékeny, de türelemmel, hosszú idő alatt megszelídíthető. Beszédkészsége nem jelentős, de pár szóra megtanítható.
Képek
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma nagy és stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. december 26.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. december 26.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. december 26.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. december 26.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. december 26.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. december 26.)
- Romhányi: Romhányi Attila, 1987: Papagájok. Natura, 88–89. old. ISBN 9632331265
