Inkakakadu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Inkakakadu
Cacatua leadbeateri -SW Queensland-8.jpg
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes)
Család: Kakadufélék (Cacatuidae)
Alcsalád: Kakaduformák (Cacatuinae)
Nem: Lophochroa
Faj: Lophochroa leadbeateri
Vigors, 1831
Szinonimák
  • Cacatua leadbeateri (Vigors, 1831)
  • Inkakakadú (Chernel István
Elterjedés
Bird range major mitchells cockatoo.png
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Inkakakadu témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Inkakakadu témájú kategóriát.

Az inkakakadu (Lophochroa leadbeateri) a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe sorolt kakadufélék (Cacatuidae) családjában tartozó faj.[2][3]

Rendszertani helyzete[szerkesztés]

A fajt Nicholas Aylward Vigors ír zoológus írta le 1831-ben, a Plyctolophus nembe Plyctolophus leadbeateri néven.[4] Korábban a Cacatua nembe sorolták Cacatua leadbeateri néven.

Alfajai[szerkesztés]

  • Lophochroa leadbeateri leatbeateri (Vigors, 1831 - ez az alapfaj.
  • Lophochroa leadbeateri mollis (Mathews, 1912) - az alapfajnál kisebb, bóbitája sötétebb vörös, a narancsszínű sáv halványabb, olykor teljesen hiányzik.

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Ausztrália nagy részén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi száraz erdők és cserjések. Nomád faj.[5]

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Testhossza 40 centiméter, testtömege 360–480 gramm.[6] Alapszíne fehér, feje, nyaka és begye lazacszínnel átszőtt, homloka sötétvörös. Előregörbülő bóbitájának bázisa skarlátvörös, ezt narancsszínű sáv követi, majd ismét skarlátvörös, végül a toll csúcsa fehér. Szárnya 27 centiméteres, a farka 14 centiméter hosszú. Az evezők és a faroktollak alsó felületén a tollak bázisa skarlátvörös. A hím írisze (szivárványhártyája) fekete, a tojóé sötét vörösesbarna. Mindkét nem csőre fehéres szaruszínű, lába sötétszürke.

A tojó bóbitáján a narancsszínű sáv szélesebb. A fiatal madarak és a tojók halványabbak a kifejlett hímeknél.

Életmódja, élőhelye[szerkesztés]

Párban vagy kis csoportban él. Meglehetősen félénk faj. Aktív szárnycsapásokból és sikló szakaszokból álló röpte akrobatikus; ha kell, hátrafelé is repül.

Tápláléka magvakból, gyümölcsökből, diófélékből áll, nagyon szereti az akáciák és a vaddinnye magját; ezeket a földről is szívesen csipegeti.

Hangja kéttagú remegős kiáltás, vészjele három vagy négy harsány rikoltás.

Szaporodása[szerkesztés]

Augusztus és december között költ; fészkelési ideje mintegy 55 nap. Fészkét eukaliptusz üregében építi. A fészekalj 2-4 tojás; ezeken 21–25 napig kotlik — a hím éjjel, a tojó nappal. A nagyjából hat hét után kirepülő fiókákat a két szülő közösen eteti, a fiatalok sokáig a családi kötelékben maradnak.

Tartása[szerkesztés]

A legnehezebben nevelhető kakadufaj. Félénk, a környezetváltozásra érzékeny, de türelemmel, hosszú idő alatt megszelídíthető. Beszédkészsége nem jelentős, de pár szóra megtanítható.

Képek[szerkesztés]

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma nagy és stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Oláh György, Bankovics Attila: A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei. ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK (2022) 107(1–2)
  2. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. december 26.)
  3. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. december 26.)
  4. Avibase. (Hozzáférés: 2020. december 26.)
  5. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. december 26.)
  6. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. december 26.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]