Iharos Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Budapesten a róla elnevezett atlétika pályán az emlékére állított emlékmű.

Iharos Sándor eredeti nevén: Izrael Sándor, (Budapest, 1930. március 10. – Budapest, 1996. január 24.) magyar közép- és hosszútávfutó, világcsúcstartó atléta.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pályafutása során 12 világcsúcsot állított fel közép- és hosszútávon, ebből hetet 14 hónap leforgása alatt 1955-ben és 1956-ban, amikor 1500 métertől 10 000 méterig minden távon a világ legjobb eredményével rendelkezett. Összesen 31 magyar bajnoki címet nyert.[1] Szakemberek szerint minden idők legjobb magyar közép- és hosszútávfutója volt, akinek eredményességét a mai napig nem tudta atléta megközelíteni.

Rózsavölgyi István és Tábori László mellett a legendás atlétikaedző, Iglói Mihály, - ismertebb nevén "Náczi bácsi" - legkiválóbb tanítványa, sőt, futótársai szerint egyben Iglói személyes kedvence is volt.[2]

Első világcsúcsát 1953-ban állította fel 4×1500 méteres váltóban és 1955-ben futotta első egyéni világcsúcsát. Tétversenyen azonban elkerülte a szerencse. Két Európa-bajnokság során hatodik helynél előrébb nem végzett és az 1956. évi nyári olimpiai játékokra, habár abszolút favoritként tartották számon több számban is, az október 23-án kitört forradalom miatt nem tudott kiutazni.

Iglói csapata olyannyira dominálta az olimpia előtti évben a férfi közép- és hosszútávú mezőnyt, hogy az amerikai Time Magazin „Öt Elvtárs” [3] című cikkében emlékezett meg a csapatról.

Az olimpiai felkészülés október 22-én szakadt félbe, amikor Iglói csapata bevonult a tatai edzőtáborba. Iharos azonban nem tartott a csapattal és október 31-én bejelentette, hogy nem utazik az olimpiára. Úgy nyilatkozott, hogy nincs megfelelő formában és nem vállalja a megmérettetést. Felajánlotta, hogy elkíséri a csapatot a Magyar Rádió riportereként, de végül nem utazott és hónapokra eltűnt. Végül 1957 tavaszán tért vissza Magyarországra és visszatért az atlétikához.

Az 1956-os kudarc azonban derékba törte karrierjét. Nemcsak az olimpiai siker maradt el, de edzője és mentora, Iglói sem tért haza Ausztráliából. Iharos rövid ideig megpróbált Rózsavölgyivel együtt készülni, de kapcsolatuk nem volt felhőtlen és Iharos kivált a csapatból. 1956 után korábbi formájához képest csak közepes eredményeket hozott és az 1960. évi nyári olimpiai játékokon 5000 méteren tizedik és 10 000 méteren tizenegyedik lett.

Pályafutását 1964-ben fejezte be, majd 1970-ig edzősködött mielőtt eltávolodott az atlétikától.

Világcsúcsai [4][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Táv Idő Dátum Hely
4×1500 méter váltó 15:29,2 1953. szeptember 23. Budapest
4×1500 méter váltó 15:21,2 1954. július 14. Budapest
3000 méter 7:55,6 1955. május 14. Budapest
2 mérföld 8:33,4 1955. május 30. London
1500 méter 3:40,8 1955. július 28. Helsinki
5000 méter 13:50,8 1955. szeptember 10. Budapest
4×1500 méter váltó 15:14,8 1955. szeptember 29. Budapest
5000 méter 13:40,6 1955. október 23. Budapest
3 mérföld 13:14,2 1955. október 23. Budapest
10000 méter 28:42,8 1956. július 15. Budapest
6 mérföld 27:43,8 1956. július 15. Budapest
4×1 mérföld váltó 16:25,2 1959. szeptember 29. Budapest

Egyéni csúcsai [5][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Táv Idő Dátum Hely
1500 méter 3:40,8 1955. július 28. Helsinki
2000 méter 5:09,8 1959. augusztus 30. Budapest
5000 méter 13:40,6 1955. október 23. Budapest
10000 méter 28:42,8 1956. július 15. Budapest

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Iharos Sándor 2005-ös bélyegen.

A Magyar Posta 2005 márciusában Iharos Sándor emlékbélyeget bocsátott ki „Iharos Sándor: 1955-ben a világ legjobb sportolója” felirattal. Korábbi egyesülete, a Budapesti Honvéd Iharos után keresztelte el atlétikastadionját (ugyanitt emlékműve is megtalálható) és évről évre megrendezi az Iharos emlékversenyt. Budapest XVIII. kerületében emléktáblát állítottak tiszteletére.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Nemzeti Évfordulóink, 2005., 22. oldal. Kiadó: Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma. Főszerkesztő: Estók János. Budapest, 2005.
  2. Török Ferenc, Pergamen, 84. oldal. Kiadó: Nyik-ki Bt. Budapest 1999
  3. A Time magazine cikke
  4. Száz Év Atlétika, 405. oldal. Kiadó: Magyar Atlétika Szövetség, 1997.
  5. Iharos Sándor adatlapja az all-athletics.com-on
  6. http://www.opten.hu/opten/light/torvtar/szemelyi-resz-206321.html

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Iharos Sándor témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]