Grandpierre Emil

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Id. Grandpierre Emil szócikkből átirányítva)
Grandpierre Emil
Született 1874. november 18.
Nagykanizsa
Elhunyt 1938. április 7. (63 évesen)
Budapest
Foglalkozása író,
jogász,
politikus,
szakíró
Id. Grandpierre Emil és Kolozsvári Grandpierre Emil sírja a Farkasréti temetőben

Idősebb Grandpierre Emil (írói álneve Nagy Péter) (Nagykanizsa, 1874. november 18.Budapest, 1938. április 7.) regényíró, jogtudományi és politikai író, Kolozsvári Grandpierre Emil és Grandpierre Edit apja.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régi francia hugenotta családból származott, dédapja Svájcból költözött Kolozsvárra, ahol francia-német nyelvmester lett. Középiskolai tanulmányait a debreceni Református Kollégiumban, Nagyszeben és a kolozsvári Református Kollégiumban végezte. 1899-ben jogi doktorátust szerzett, majd a kolozsvári törvényszéken joggyakornok, majd járásbíró, ítélőtáblai tanácsjegyző, végül törvényszéki tanácsvezető bíró volt. 1918. december 1-jétől a Károlyi Mihály-kormány megbízásából Kolozsvár és Kolozs megye főispán-kormánybiztosa lett. Az eskütétel megtagadása után a román hatóságok tőle vették át a hatalmat 1919. január 18-án.

Ő volt a Pásztortűz névadója és egyik alapítója. Az 1921-ben megalakult Magyar Szövetség egyik szervezője, ügyvezető alelnöke, illetve 1922-ben a Magyar Nemzeti Párt elnöke lett. 1922 és 1925 között az Országos Magyar Párt alelnöke volt. 1925-ben áttelepült Magyarországra és közigazgatási bíróként dolgozott Budapesten.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ó, kedves Kolozsvár!, Berlin, 1926
  • Három egyfelvonásos színdarab, Kolozsvár, 1926
  • A Szamos-parti ház, regény, Kolozsvár, 1927
  • A főtéri nagy ház, regény, Kolozsvár, 1933

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Grandpierre Emil témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]