Grandpierre Emil

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Id. Grandpierre Emil szócikkből átirányítva)
Grandpierre Emil
Született 1874. november 18.
Nagykanizsa
Elhunyt 1938. április 7. (63 évesen)
Budapest
Foglalkozása író,
jogász,
politikus,
szakíró
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Grandpierre Emil témájú médiaállományokat.
Id. Grandpierre Emil és Kolozsvári Grandpierre Emil sírja a Farkasréti temetőben

Idősebb Grandpierre Emil (írói álneve Nagy Péter) (Nagykanizsa, 1874. november 18.Budapest, 1938. április 7.) regényíró, jogtudományi és politikai író, Kolozsvári Grandpierre Emil és Grandpierre Edit apja.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régi francia hugenotta családból származott, dédapja Svájcból költözött Kolozsvárra, ahol francia-német nyelvmester lett. Középiskolai tanulmányait a debreceni Református Kollégiumban, Nagyszeben és a kolozsvári Református Kollégiumban végezte. 1899-ben jogi doktorátust szerzett, majd a kolozsvári törvényszéken joggyakornok, majd járásbíró, ítélőtáblai tanácsjegyző, végül törvényszéki tanácsvezető bíró volt. 1918. december 1-jétől a Károlyi Mihály-kormány megbízásából Kolozsvár és Kolozs megye főispán-kormánybiztosa lett. Az eskütétel megtagadása után a román hatóságok tőle vették át a hatalmat 1919. január 18-án.

Ő volt a Pásztortűz névadója és egyik alapítója. Az 1921-ben megalakult Magyar Szövetség egyik szervezője, ügyvezető alelnöke, illetve 1922-ben a Magyar Nemzeti Párt elnöke lett. 1922 és 1925 között az Országos Magyar Párt alelnöke volt. 1925-ben áttelepült Magyarországra és közigazgatási bíróként dolgozott Budapesten.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ó, kedves Kolozsvár!, Berlin, 1926
  • Három egyfelvonásos színdarab, Kolozsvár, 1926
  • A Szamos-parti ház, regény, Kolozsvár, 1927
  • A főtéri nagy ház, regény, Kolozsvár, 1933

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Grandpierre Emil témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]