Id. Alapi Gyula

Emléktáblája a komáromi Duna Menti Múzeum‎ falán (Alapy formában)

Alapy Gyula (néhol Alapi; Komárom, 1872. október 20. – Révkomárom, 1936. január 20.) magyar újságíró, levéltáros, múzeumigazgató, csehszlovákiai magyar politikus. Fia, ifj. Alapi Gyula a Rákosi-rendszer egyik hírhedt népügyésze volt.

Életrajza

Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában kezdte, majd Esztergomban folytatta a főgimnáziumban. 1892-ben fejezte be jogi tanulmányait Budapesten. Ugyanezen évben a Földművelésügyi Minisztérium alkalmazásába került. 1898-ban Komárom város, majd a megye számvevője lett. 1903-1923 között vármegyei levéltáros volt, majd nyugdíjba vonult. 1903-tól a komáromi Muzeum Egyesület történelmi osztályának őre, 1904-től 1911-ig titkára, majd a Jókai Egyesület létrehozásának fő szorgalmazója. 1910-ben doktorált a budapesti bölcsészkaron, ill. Kolozsváron régészeti tanfolyamon vett részt. A Jókai Egyesületnek 1912-től 1931-ig főtitkára, ill. múzeumának és könyvtárának 1913-tól haláláig igazgatója. Nevéhez fűződik a Kultúrpalotában létrehozott első állandó kiállítás (1914), majd a gyűjtemény átrendezése (1921). A Jókai-centenárium alkalmával időszaki kiállítást is rendeztek (1925). A múzeumi munkássága mellett széleskörű szépirodalmi, tudományos és politikai tevékenységet fejtett ki. Emiatt a komáromi múzeum "minősége" idővel elmaradt kor színvonala mögött. 1928-ban a szlovákiai tartománygyűlés képviselője lett.

1901-1912 között a Komáromi Újságot szerkesztette. 1900-ban Beöthy Zsolttal bekerült a komáromi Muzeum Egyesület igazgatói választmányába. 1904-1909 között az egyesület évkönyveinek szerkesztője.

1909-1935 között régészeti ásatásokat folytatott Alsógelléren, Hetényen, Komáromban, Megyercsen és Szímőn.

Levéltárosként jelentős genealógiai és heraldikai munkásságot fejtett ki. Többekkel megírta Magyarország címereskönyvét, melynek csak az első kötete jelent meg, Gróf Andrássy Gyula előszavával, több ezer színes címerrajzzal.

Művei

• 1907 Gyulai Rudolf élete és működése. Komárom.
• 1910 Komárom vármegye és az utolsó nemesi felkelés. Komárom.
• 1911 Komáromvármegye nemes családai. Komárom.
• 1912 A hetényi bronzkés, Arch. Ért. 32, 380.
• 1913 (tsz.) Magyarország címereskönyve. A-C, Budapest.
• 1913 A komáromi muzeum újabb római feliratos kövei, Jókai Egyesület Értesítője I/1-2, 46-49.
• 1913 A környei római sírlelet, MK Ért. VII/1, 36-40.
• 1914 A komáromi kulturház, MK Ért. VIII/1, 1-15.
• 1914-1915 Brigetio, Jókai Egyesület Értesítője II/1, 1-18; II/2-3, 65-71; II/4, 121-127; III/1-2, 1-9; III/3-4, 60-64.
• 1915 A szőnyi hamis csontrégiségek, MK Ért. IX/1, 29-40.
• 1917 Komáromvármegye levéltárának középkori oklevelei. Komárom.
• 1926 A Jókai Egyesület tizenöt éve. Komárom.
• 1933 Lovasnomád sírok a Vágduna alsócsallóközi jobbpartján, Nemzeti Kultúra I, 33-43.
• 1994 A csallóközi halászat története. Pozsony.
• 2000 Komárom vármegye kultúrtörténetéből. Tatabánya.

Kéziratai

• Bűbájosok és boszorkányok Komárom vármegyében a XVIII. században
• Hagyatéka a Tatai Múzeumban

Források

• 1986 A komáromi múzeum száz éve. Martin.
• Polla, B. 1996: Archeológia na Slovensku v minulosti. Martin, 173.