I. Lázár szerb cár
| I. Lázár | |
 | |
| Lázár freskója a Trstenik közelében fekvő Ljubostinja kolostorból | |
| Szerbia fejedelme | |
| Uralkodási ideje | |
| 1371 – 1377 | |
| Elődje | V. István Uroš |
| Utódja | nem volt |
| Szerbia cárja | |
| Uralkodási ideje | |
| 1377 – 1389 | |
| Koronázása | Prizrend 1377 |
| Elődje | önmaga mint fejedelem |
| Utódja | Lazarevics István |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Hrebeljanović-dinasztia |
| Született | 1329 Novo Brdo |
| Elhunyt | 1389. június 28. Rigómező |
| Nyughelye | Ravanica kolostor, Ćuprija közelében |
| Édesapja | Pribac |
| Házastársa | Milica Hrebeljanović |
| Gyermekei |
|
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz I. Lázár témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szent Lázár Hrbeljanovics (szerbül: Стефан Лазар Хребељановић), (1329[1] – 1389. június 15.) szerb fejedelem 1371-től, cár 1377-től haláláig.
A Nemanjákkal való rokonság folytán emelt igényeket a szerb trónra, mert felesége Milica, Jug Bogdán leánya, IV. István Uroš közeli rokona, a Nemanja-családból származott.[2] Lázár egyik nővérét Ifj. Garai Miklós vette feleségül.[2] Vukasin főúr halála után Lázár lett a legtekintélyesebb szerb knéz,[2] és így a Nemanja-párti főurakkal együtt versenytársainak legyőzéséhez látott.[2] A szerb trónra igényt tartottak Vukasin fiai és a bosznia Tvrtko is.[2] Lázár – hogy ellenfelei és a fenyegető törökség ellen támasza legyen – elismerte Magyarország fennhatóságát és 1377-ben Prizrendben cárrá koronáztatta magát.[2] A törökök már 1381-ben megrohanták Szerbiát, de visszaverték őket.[2] 1386-ban azonban sikerült elfoglalniok Ništ.[2] 1387-ben Lázár Plocsniknál fényes győzelmet aratott a törökökön,[2] de belátta, hogy sokáig nem állhat ellen a török áramlatnak egymagában, így szövetségbe vonta a balkáni szlávokat.[2] Ennek a szövetségnek legjelentékenyebb tagjai I. Tvrtko bosnyák király és Iván Sisman bolgár cár voltak.[2] (Iván ugyan már török adófizető volt, de a plocsniki szerb diadal hírére nyíltan elpártolt a töröktől.[2]) Lázárnak továbbá sikerült Magyarországot is bevonni a szövetségbe.[2] Amikor I. Murád erről értesült, 300 000 emberrel indult Lázár ellen: a két hadsereg Rigómezőn találkozott.[2] A szerbekre nézve végzetes volt a csata.[2] Lázár bátran harcolt, de kifáradt lováról leszállván, másikra cserélendő, a szerb sereg megrémült, hogy cárjuk elesett, és menekülésre fogta a dolgot.[3] Így nem volt nehéz a törököknek fogságba ejteni Lázárt.[3] A csata alatt meggyilkolt Murád helyére lépő új szultán, I. Bajazid pedig kivégeztette.[4]
A krónika így tudósít haláláról:
| „ | Néhány év múlva ezután (a törökök) felkerekedtek a szerb föld ellen, s ott háború kerekedett, amelyben roppant nagy sokaság – megszámlálhatatlan hadsereg – pusztult el belőlük (a szerbekből), és vérontás támadt… Ekkor egyébként a harcosok egyike, név szerint Milos, aki nagyon bátor volt… lándzsával… átdöfte a gonosz Muradot, kiontotta lándzsájával egész belsejét és utálatos lelkét. A törökök megölték Lázár szerb fejedelmet a 6897. (1389) évben június havában. Bajazid vette át atyja, Murad szultánságát, hatalma alá hajtotta a szerb földet is, rákényszerítette őket, hogy adót fizessenek, hadsereget küldjenek neki, s (háborúban) vele együtt vonuljanak ki, és Stefan deszpotát helyezte atyja trónusára, hogy uralkodjék a szerbek felett. | ” |
| – egy névtelen bolgár évkönyv[5] | ||
Lázárt, aki igen Istenfélő fejedelem volt,[2] a szerb nép szentként tiszteli;[2] ereklyéi a fruskagorai vrdniki zárdában, a Szerémségben nyugszanak.[2]
Jegyzetek
- ↑ Rulers of Serbia. Stjepan Lazar I Hrebeljanovic (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r Bokor József (szerk.). Szerbia, A Pallas nagy lexikona. Budapest: Arcanum FolioNET Kft. (1998). ISBN 963-85923-2-X. Hozzáférés ideje: 2007. január 11.
- ↑ a b Luczenbacher János. A' szerb zsupánok, királyok és czárok pénzei (1843). Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 12., 63. oldal
- ↑ Sokcsevits Dénes – Szilágyi Imre – Szilágyi Károly: Déli szomszédaink története. Budapest: Bereményi Könyvkiadó. 1994. ISBN 963 8182 075 ISSN 1216-7363 33. oldal
- ↑ [www.tankonyvtar.hu/tortenelem/kozepkori-egyetemes-080905-784#d4e11926 Sz. Jónás Ilona: Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény (Európa és Közel-Kelet IV-XV. század)] (magyar nyelven). Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 1999)
Kapcsolódó szócikkek
| Előző uralkodó: V. István Uroš |
|
Következő uralkodó: önmaga cárként |
| Előző uralkodó: önmaga fejedelemként |
|
Következő uralkodó: Lazarevics István despotaként |
