Hófehérke-barlang (Vértesszőlős)

Hófehérke-barlang
A Hófehérke-barlang bejárata
Hossz	76 m
Mélység	31,3 m
Magasság	0 m
Függőleges kiterjedés	31,3 m
Ország	Magyarország
Település	Vértesszőlős
Földrajzi táj	Gerecse
Típus	inaktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám	4630-29
Elhelyezkedése
Hófehérke-barlang Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 36′ 33″, k. h. 18° 25′ 08″47.609261111111, 18.418852777778
A Wikimédia Commons tartalmaz Hófehérke-barlang témájú médiaállományokat.

A Hófehérke-barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Gerecse hegységben található inaktív víznyelőbarlang. Denevérek is előfordulnak járataiban.

Leírás

Vértesszőlős külterületén, a Halyagos-hegy ÉNy-i oldalába mélyedő Farkas-völgy felső szakaszából leágazó mellékvölgyben lévő töbör alján van a függőleges tengelyirányú és kiépített, mesterséges jellegű, vaslemez ajtóval lezárt bejárata. Beton kútgyűrűkkel van biztosítva bejárati aknájának felső 5 m-e.

A bejárati akna 7 m mélységben lévő alján kezdődő lapos, enyhén lejtő járat 5 m után kis terem oldalában ér véget. Ennek a 2–3 m² alapterületű, 2–4 m magas teremnek az aljáról kis lépcsőkkel tagolt, függőleges hasadék indul a barlang végpontjához. A beszivárgó vizek korróziójának hatására felső triász vastagpados mészkő K–Ny és ÉK–DNy irányú törésvonalai mentén jött létre. Falain eróziós formák is megfigyelhetők. Kevés az ásványi képződménye. Néhány kisméretű cseppkő látható benne. A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével látogatható.

Levegőjének hőmérséklete 7,5–10 °C között változik, éves átlaga 8,8 °C. A Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület végzett denevér megfigyeléseket benne, amelyek során 3 denevérfaj; kis patkósdenevér, horgasszőrű denevér és közönséges denevér jelenlétét állapították meg a csoporttagok. Az észlelési adatok és a néha fellelhető friss ürülék alapján kis faj- és egyedszámú állandó téli denevér-szálláshelynek tekinthető.

1976-ban volt először Hófehérke-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában 16-os sz. víznyelő (Jáki, Gerber 1969), 16-os víznyelő (Jáki, Gerber 1969), 16.sz. viznyelő (Juhász 1978), 16. sz. víznyelő (Juhász 1994), 16.sz. víznyelő (Székely 1994), Tóni-barlang (F. T. 1978) és Tóni barlang (Dienes 1967) neveken is. Az 1967. évi bontásnál jelentős segítséget nyújtó Temesvölgyi Antal területi erdészvezető neve miatt lett a barlang neve Tóni-barlang. 1967-ben nevezte el róla a barlangot a Vasútépítő Törekvés Sportkör Barlangkutató Csoportja.

Kutatástörténet

A Vasútépítő Törekvés Sportkör Barlangkutató Csoportja 1967-ben táborozott a Szőlősi Arany-lyuk közelében. A táborozás céljai között szerepelt a Szőlősi Arany-lyuk mellett lévő két töbör vizsgálata és a Szőlősi Arany-lyuk környékének áttekintése. A csoport bontotta a Szőlősi Arany-lyuk közelében lévő második töbröt. A töbörből feltárt barlang Tóni barlangnak lett elnevezve. A csoport 1967. évi jelentése szerint a Gerecse patakvízben szegény, de sok töbre van, amelyek összegyűjtik a hegység vizét. Valószínűleg egy nagy barlangrendszer van a föld alatt, amely vizét a tatai Fényes-forrásba és a tatabányai vízemelőhöz viszi. Feltételezhető, hogy a Tóni barlang ennek a barlangrendszernek az egyik bejárata.

Ennek bizonyítására fluoreszceinnel akarta megfesteni a barlang vizét, de ez a módszer a települések vízellátása miatt nem megoldható, ezért konyhasóval tervezte megjelölni a vizet, amelynek íze nem lesz érezhető. A csoport bontaná a Tóni barlang töbrétől kb. 10 m-re, az erdei út másik oldalán lévő másik töbröt és egy harmadik töbröt, amely kb. egy km-re van a Tóni barlangtól. Erről a három töbörről feltételezhető, hogy a nagy barlangrendszerben folytatódnak.

A Tatabányai Szénbányák Barlangkutató Csoport 1969. évi jelentésében az van írva, hogy a csoport Gyémánt Gyula által vezetett 3-as számú csoportja bontotta 1969-ben a 20 m átmérőjű és 5 m mély 16-os víznyelőt (16-os sz. víznyelőt) és a víznyelő alatt addig ismeretlen barlangot tárt fel. A víznyelő alján van a barlang bejárata. A barlang korábban ismeretlen volt, de a víznyelőt lehet, hogy említette Vigh Gyula a Turisták Lapja 1937. évi évfolyamában megjelent összeállításában, amelyben szó van az aranylyukakról. Az aranylyuk ponorbarlang nem azonos ezzel.

A feltáró munka megkezdésekor nagyon sok gondot okozott a víznyelő időszakos aktivitása. Esős időszakban a víz nagy mennyiségű törmeléket, korhadt fát hordott a bejárathoz. A hordalék eltávolítása után 9 m mélyen találták meg a csoporttagok a szálkőzetben kialakult bejáratot, amely két kis nyílásból állt. A barlang relatív mélysége 32 m. A víznyelőben jó a légcsere, a járatrendszer huzatos és feltételezhető, hogy szoros kapcsolatban van a délebben elhelyezkedő víznyelőkkel.

Az 1976-ban befejezett és Bertalan Károly által írt Magyarország barlangleltára kéziratban az olvasható, hogy a Hófehérke-barlangnak a Gerecse hegységben, a Tatabánya-Újvárosi szanatóriumtól kb. 2 km-re ÉK-re, Vértesszőlősön, a Halyagos-hegy fennsíkján van a bejárata. A 32 m mély barlang 6 m mély víznyelőből nyílik. 3 terme ismert az aktív víznyelőbarlangnak. A víznyelő aktivitása miatt veszélyes kutatni. A kézirat barlangra vonatkozó része egy publikáció alapján van írva.

1977 telén és tavaszán a Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoport dolgozott a Hófehérke-barlang eltömődött nyelőszájának kibontásán. Kb. 4–5 m³ törmelék eltávolításával sem sikerült bejutnia a barlangba. Az 1977-ben történt megállapodás miatt a munkát a Kőbányai Barlangkutató és Hegymászó Szakosztály folytatja.

A Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoport 1978. évi jelentése szerint a csoport az addigi eredmények miatt átértékelte a csoport által 1969-ben készült helyszínrajzot és ezért a 16.sz. viznyelő a Hófehérke-barlang. A 12., 13., 14. és 15. sz. víznyelők a Hófehérke-barlang töbörsora. A tagok a Hófehérke-barlang közelében feltárt barlangokat akarták elnevezni a hét törpe neveiről. A Hapci, Morgó és Szende javasolt nevek. A jelentéshez mellékelve lett egy 1:10.000 méretarányú helyszínrajz, amelyen a Halyagos-hegy barlangjainak és víznyelőinek elhelyezkedése látható. A helyszínrajzon jelölve van a Hófehérke-barlang helye.

Az 1978. évi MKBT Beszámolóban napvilágot látott a Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoport jelentésének nyomtatott változata. Az 1978. évi MKBT Meghívóban kiadott közleményben az olvasható, hogy a Kőbányai Barlangkutató és Hegymászó Szakosztály Gerecse csoportja bejutott 1977. november 6-án a Hófehérke-barlang (Tóni-barlang) első részébe. A Dienes István által vezetett Vasútépítő Törekvés barlangkutató csoport tárta fel a barlangot 1965–1966-ban és az azóta eltömődött bejáratot 4 m-es üledékréteg alól ásták ki a kutatók. Jelenleg 8 m mélyen folynak a munkák.

Az 1978. évi MKBT Beszámolóban publikált Kőbányai Barlangkutató és Hegymászó Szakosztály 1978. évi jelentése szerint az 1977 végén feltárt Hófehérke-barlangot a szakosztály 1978-ban addig a pontig tudta nagy pontossággal térképezni, amíg megengedték a járatok méretei. Áprilisban mérve lett a felszíni levegő hőmérséklete, valamint a barlang agyagfalánál a levegő hőmérséklete és a levegő nedvességtartalma. A szakosztály egész évben próbálta és több mint 400 óra vésés után, nagyon lassan tudta a Gyilokjárónak nevezett szűk hasadékot annyira kivésni, hogy részleges sikert érjen el.

December 30-án sikerült a Gyilokjárón átjutnia a szakosztály legvékonyabb emberének, Bajna Bálintnak az addig elérhetetlen alsó részbe. Bajna Bálint elkészítette az alsó rész térképvázlatát. Továbbjutás szempontjából bármennyire biztató is az elért teremből vezető nyelőrész, csak a felső hasadék tágítása után érdemes elkezdeni bontani. Bajor Tamás Horváth Árpád segítségével vizsgálta a barlangot mikrobiológiai szempontból. Az 550 minta elemzése a barlang élővilágáról ad áttekintést.

A barlang bejárata

A nyári tábor végén, felhőszakadás után annyira megtelt a barlang vízzel, hogy a víz a Gyilokjárót ellepte. Ez 70 m³ víznek felel meg óvatos becslés alapján. Földi Tibor, a nyári tábor vezetője egy hét múlva visszament a barlangba és nem látott benne vizet. A szakosztály úgy érzi, hogy a szakosztály továbbjutási esélyét növeli ez a tény. A jelentésben látható a barlang töbrét és a töbör környékét bemutató rajz, amelyet 1978 áprilisában L. Tóth Ilona és Lendvay Ákos készítettek, valamint a barlang hosszmetszet térképe és alaprajz térképe 5 keresztmetszettel amelyeket 1978 áprilisában L. Tóth Ilona és Lendvay Ákos készítettek. A kéziratba bekerült a Bajna Bálint által 1978. december 30-án bejárt résznek a Bajna Bálint általi felmérésen alapuló két hosszmetszet térképvázlata és alaprajz térképvázlata.

A Kőbányai Barlangkutató és Hegymászó Szakosztály 1979. évi jelentésében az van írva, hogy a Szőlősi Arany-lyukból, a Hófehérke-barlangból és a Névtelen-nyelőkből álló rendszer kutatásával (amelyeknek összefüggése a szakosztály által 1976-ban ki lett mutatva) a Gerecse legnagyobb barlangjainak feltárulását várja a szakosztály. A rendszer valószínűleg a Vértes László-barlang felett egyesül és járatainak mérete feltételezhetően akkora vagy szerencsés esetben nagyobb lesz, mint a magas termei miatt sokszor említett Vértes László-barlang mérete. Az sem elképzelhetetlen, hogy az egyesült barlangágak a Vértes László-barlang végpontja, a Szifon-terem alá vezetnek. Ebben az esetben a Gerecse legnagyobb és legmélyebb barlangja lenne. A Szőlősi Arany-lyuk rendszeréhez még 2 feltáratlan víznyelő tartozik, de lehet, hogy még 4–5 nyelővel is kapcsolatban van.

Kordos László 1979-ben megjelent jelentése szerint Lendvay Ákos fiatal holocén korú csontleleteket gyűjtött a barlangban. Az 1981. évi Karszt és Barlang 1–2. félévi számában nyilvánosságra lett hozva, hogy a Hófehérke-barlangnak 4630/29. a barlangkataszteri száma. Az 1982. évi MKBT Beszámolóban publikálva lett az 1978. évi csoportjelentéshez mellékelt helyszínrajz. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a 4630/29 barlangkataszteri számú barlang Hófehérke-barlang néven Tóni-barlang névváltozattal és térképen van helye feltüntetve. 1990-ben építette ki és zárta le bejáratát a Gerecse Barlangkutató Egyesület.

Az 1994. évi Limesben közölt Visszapillantás a tatabányai barlangkutatás elmúlt 25 évére című tanulmányban az olvasható, hogy a Tatabányai Szénbányák Barlangkutató Csoportja 1969-ben kezdte el bontani a 16. sz. víznyelőt. Ebben az évben jelentős feltárási sikert ért el a Gyémánt Gyula által irányított munkacsoport, mert bejutott a víznyelőből a körülbelül 15 méter mély Hófehérke-barlangba. Ősszel dokumentáció készült az új barlangról. 1990-ben készült el a barlang bejáratának kiépítése és lezárása. A tanulmányban lévő, a tatabányai barlangkutató csoportok jelentősebb barlangfeltárásainak kronológiáját szemléltető ábrán nyomon követhető a barlang feltárástörténete. A publikációhoz mellékelve lett egy fénykép, amelyen a bejárat 1990. évi kiépítése látható.

Az 1994. évi Limesben napvilágot látott Denevérmegfigyelések a Gerecse-hegység barlangjaiban című összeállítás szerint az 1991 és 1994 között végzett 6 téli és 5 nyári denevérellenőrzés közül csak 1 téli volt eredményes. 1993. január 24-én egy kis patkósdenevért találtak Juhász Mártonék a barlangban. Fentiek, valamint az időnként fellelhető ürüléknyomok alapján a barlang alkalmi téli szálláshelynek minősíthető.

Az 1994. évi Limesben közölt Székely Kinga dolgozatban az van írva, hogy a 4630/29 barlangkataszteri számú Hófehérke-barlang további nevei 16.sz. víznyelő és Tóni-barlang. Bertalan Károly barlangleltárában a 34-es számú cédulán van rajta. A Barlangtani Intézetben nincs kataszteri törzslapja, fényképe és irodalmi törzslapja. Térkép és kutatási törzslap van a barlangról. Az 1994. évi Limesben publikált Kordos László által írt összefoglalásban meg van említve, hogy 1979-ben Lendvay Ákos a barlangból meghatározásra nem alkalmas, állaguk alapján holocén csontmaradványokat gyűjtött. 1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található és Gerecse hegységben lévő Hófehérke-barlang az igazgatóság engedélyével látogatható. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Gerecse hegységben lévő Hófehérke-barlang a felügyelőség engedélyével látogatható.

Juhász Márton 2007. évi tanulmányában részletesen ismertetve van. A publikációban az van írva, hogy a Vértesszőlősön lévő Hófehérke-barlang egyéb elnevezései a 16.sz. víznyelő és a Tóni-barlang. Közhiteles barlangnyilvántartási száma 4630-29, UTM-kódja CT07C2. Az inaktív víznyelőbarlang 40 m hosszú és 22 m mély. 13 m mélyen található végpontja egy járhatatlanul szűk hasadék, amely alatt egy lefelé táguló 9 m mély akna látszik. A rácsajtóval lezárt bejáratú barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelői hozzájárulásával látogatható. Védelmi intézkedés, beavatkozás jelenleg nem szükséges. A barlangban a Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület 1991 és 2006 között 31 téli, 16 tavaszi, 25 nyári és 22 őszi (összesen 94) denevér megfigyelést végzett, amelyek közül 17 téli, 4 tavaszi és 4 őszi (összesen 25) volt eredményes. Az ellenőrzések 2000–2003 között és 2005-ben havonta történtek. A barlangban végzett denevér megfigyelésekkel kapcsolatos irodalom Juhász Márton 12 kéziratából áll.

Irodalom

• Baja Ferenc: A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete. Magyar Közlöny, 1998. május 6. (37. sz.) 2978. old.
• Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat, 1976. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
• Dienes István: Vasútépítő Törekvés Sportkör Barlangkutató Csoportjának 1967. évi kutató munkájáról. Kézirat. Budapest, 1967. október 3. 1., 2–4. oldalak és 2 oldalszámnélküli oldal (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• F. T.: A Kőbányai Barlangkutató és Hegymászó Szakosztály Gerecse csoportja... MKBT Meghívó, 1978. március. 7. old.
• Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6369. old.
• Jáki Rezső – Gerber Pál: Jelentés a Tatabányai Szénbányák Barlangkutató Csoportjának 1969. évben végzett munkájáról. Kézirat. 1., 1–2., 3. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Beszámoló a Tatabányai Bányász Művelődési és Oktatási Központ Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoportjának 1977. évi tevékenységéről. MKBT Beszámoló, 1977. 256. old.
• Juhász Márton: Beszámoló a Tatabányai Bányász Művelődési és Oktatási Központ Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoportjának 1977. évi tevékenységéről. Kézirat. Tatabánya, 1978. január 15. 4. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Beszámoló a tatabányai Bányász Művelődési és Oktatási Központ Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoportjának 1978. évi tevékenységéről. MKBT Beszámoló, 1978. 207., 208. old.
• Juhász Márton: Beszámoló a tatabányai Bányász Művelődési és Oktatási Központ Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoportjának 1978. évi tevékenységéről. Kézirat. Tatabánya, 1979. január 20. 3., 4., 5. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Beszámoló a tatabányai Bányász Művelődési és Oktatási Központ Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoportjának 1982. évi tevékenységéről. MKBT Beszámoló, 1982. 182. old.
• Juhász Márton: Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoport 1982. Kézirat. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Jelentés a Gerecse-hegységben 1986. január 4-28. között végzett denevérszámlálásról. Kézirat. Tatabánya, 1986. február 10. 1. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Gerecse Barlangkutató Egyesület évkönyve 1990. Kézirat. Tatabánya, 1990. 8., 32., 33., 92. oldalak és egy vázlat a 33. és a 34. oldalak között, 5 fénykép a fényképmellékletben (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Gerecse Barlangkutató Egyesület évkönyve 1991. Kézirat. Tatabánya, 1992. január 31. 39., 64. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Beszámoló a Gerecse Barlangkutató Egyesület 1992-ben végzett barlangkutatási és természetvédelmi tevékenységéről. Kézirat. Tatabánya, 1993. február 15. 24. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Beszámoló a Gerecse Barlangkutató Egyesület 1993. évi tevékenységéről. Kézirat. Tatabánya, 1994. február 26. 7. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Denevérmegfigyelések a Gerecse-hegység barlangjaiban. Limes, 1994. (7. évf.) 2. sz. 117. old.
• Juhász Márton: Visszapillantás a tatabányai barlangkutatás elmúlt 25 évére. Limes, 1994. (7. évf.) 2. sz. 5., 13., 23., 39. old.
• Juhász Márton: Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület évkönyve 1997. Kézirat. Tatabánya, 1998. március. 39., 52. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület évkönyve 1998. Kézirat. Tatabánya, 1999. március. 40., 58. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület évkönyve 2001. Kézirat. Tatabánya, 2002. február. 12., 26. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Jelentés a Gerecse-hegység barlangjaiban a 2001. évben végzett denevérfaunisztikai kutató munkáról. Kézirat. Tatabánya, 2002. február. 8., 66. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Jelentés a Gerecse-hegység barlangjaiban a 2002. évben végzett denevérfaunisztikai kutató munkáról. Kézirat. Tatabánya, 2003. február. 3. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Jelentés a Gerecse-hegység barlangjaiban a 2003. évben végzett denevérfaunisztikai kutató munkáról. Kézirat. Tatabánya, 2004. február. 4. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület évkönyv 2004. Kézirat. Tatabánya, 2005. 46., 67. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Szpeleológiai megfigyelések és vizsgálatok. In: Juhász Márton: Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület évkönyv 2006. Kézirat. Tatabánya, 2007. 15., 40. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: A Gerecse-hegység földalatti denevérszállásainak katasztere. In: Boldogh Sándor – Estók Péter (szerk.): Földalatti denevérszállások katasztere I. ANP füzetek, 2007. 3. sz. 45–46. old. ISBN 978 963 87082 1 2
• Juhász Márton: Jelentés a Gerecse-hegység barlangjaiban a 2009. évben végzett denevérfaunisztikai kutató munkáról. Kézirat. Tatabánya, 2010. február 15. 7. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Jelentés a Gerecse-hegységben és a Vértes-hegység Komárom-Esztergom megyei területén nyíló barlangok 2010. évben végzett denevérfaunisztikai kutatásáról. Kézirat. Tatabánya, 2011. 6. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Jelentés a Gerecse-hegységben és a Vértes-hegység Komárom-Esztergom megyei területén nyíló barlangok 2011. évben végzett denevérfaunisztikai kutatásáról. Kézirat. Tatabánya, 2012. 6. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Jelentés a Gerecse-hegységben és a Vértes-hegység Komárom-Esztergom megyei területén nyíló barlangok 2012. évben végzett denevérfaunisztikai kutatásáról. Kézirat. Tatabánya, 2013. 3. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Jelentés a Gerecse-hegységben és a Vértes-hegység Komárom-Esztergom megyei területén nyíló barlangok 2013. évben végzett denevérfaunisztikai kutatásáról. Kézirat. Tatabánya, 2014. 3–4. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Jelentés a Gerecse-hegységben és a Vértes-hegység Komárom-Esztergom megyei területén nyíló barlangok 2014. évben végzett denevérfaunisztikai kutatásáról. Kézirat. Tatabánya, 2015. 9. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Kordos László: Barlangi gerinces őslénytani ásatások és gyűjtések 1979-ben. MKBT Beszámoló, 1979. 13. old.
• Kordos László: Barlangkataszteri hírek. Karszt és Barlang, 1981. 1–2. félév. 67. old.
• Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 1984. 277., 297. old.
• Kordos László: A gerecsei barlangok ősgerinces kutatásának újabb eredményei (1970–1994). Limes, 1994. (7. évf.) 2. sz. 96. old.
• Lendvay Ákos: Beszámoló a Kőbányai Barlangkutató és Hegymászó Szakosztály 1977. évi tevékenységéről. MKBT Beszámoló, 1977. 168., 179. old.
• Lendvay Ákos: Beszámoló a Kőbányai Barlangkutató és Hegymászó Szakosztály 1977. évi tevékenységéről. Kézirat. Budapest, 1978. január 15. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Lendvay Ákos – Tihanyi Péter – Gáspár József: Jelentés a Kőbányai Barlangkutató és Hegymászó Szakosztály 1978. évben végzett munkájáról. MKBT Beszámoló, 1978. 147., 149., 149–157. old.
• Lendvay Ákos: Jelentés a Kőbányai Barlangkutató és Hegymászó Szakosztály 1978. évben végzett munkájáról. Kézirat. Budapest, 1979. január. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Lendvay Ákos: Jelentés a Kőbányai Barlangkutató és Hegymászó Szakosztály 1979. évben kifejtett tevékenységéről. MKBT Beszámoló, 1979. 155. old.
• Lendvay Ákos: Jelentés a Kőbányai Barlangkutató és Hegymászó Szakosztály 1979. évben kifejtett tevékenységéről. Kézirat. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Lendvay Ákos szerk.: A Kőbányai Barlangkutató és Hegymászó Szakosztály 1981. évi jelentése. MKBT Beszámoló, 1981. 112., 114. old.
• Lendvay Ákos: A Kőbányai Barlangkutató és Hegymászó Szakosztály 1981. évi jelentése. Kézirat. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Polacsek Zsolt: Jelentés a Külker SC TSZO Barlangkutató Csoport 1989. évi munkájáról. Kézirat. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Polacsek Zsolt: Kutatási jelentés 2010 évben végzett barlangkutató munkáimról. Kézirat. 2011. február 14. 5. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Polacsek Zsolt: Kutatási jelentés 2011. évben végzett barlangkutató munkáimról. Kézirat. 2. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Polacsek Zsolt: Kutatási jelentés 2012. évben végzett barlangkutató munkáimról. Kézirat. 2 old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Székely Kinga: A Gerecse-hegység barlangnyilvántartásának fejlődése. Limes, 1994. (7. évf.) 2. sz. 47. old.
• Vigh Gyula: A Gerecse barlangjai. Turisták Lapja, 1937. május. (49. évf. 5. sz.) 189., 194–195. old. (A Tatabányai Szénbányák Barlangkutató Csoport 1969. évi jelentése szerint lehet, hogy említi a barlang víznyelőjét.)

További irodalom

• Gyémánt Gyula: A Déli-Gerecse karsztos jelenségei és ezek összefüggései a bányászattal. Tatabányai Szénbányák Műszaki-Közgazdasági Közleményei, 1971. (10. évf.) 160–163. old.

További információk

• Országos Barlangnyilvántartás