Hiti
| Hiti (Hiti-rau-mea) | |
 | |
| Hiti felülnézetből | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Franciaország |
| Tengerentúli terület |  Francia Polinézia |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Csendes-óceán |
| Szigetcsoport | Raeffsky-szigetek |
| Terület | 3 km² |
| Hosszúság | 9 km |
| Szélesség | 6 km |
| Időzóna | UTC-10 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 Hiti
Pozíció Francia Polinézia térképén
| |
 d. sz. 16° 39′, ny. h. 144° 13′Koordináták: d. sz. 16° 39′, ny. h. 144° 13′ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hiti témájú médiaállományokat. | |
Hiti vagy Hiti-rau-mea egy apró atoll a Dél-Csendes-óceánon. A terület politikailag Francia Polinéziához tartozik. Hiti a Tuamotu-szigetek egyik alcsoportjának, a Raeffsky-szigeteknek a része. A Raeffsky szigetcsoport a Tuamotu szigetcsoport központi részén található. Hiti a Reffsky-szigetek középső részén található, Tahititől 545 km-re keletre. A háromszög alakú atoll, melynek legnagyobb hosszúsága 9 km, legnagyobb szélessége 6 km, a területe 3 km². 15 km²-es lagúnájába nem vezet tengerszoros, ezért hajóval nem lehet bejutni a belsejébe. Az atoll legközelebbi szomszédja Makemo 19 km-re fekszik északkeletre.
Az atollon emberek nem élnek.
Története
A nyugat számára Fabian Gottlieb von Bellingshausen orosz világutazó fedezte fel Tuanake szigetét 1820. július 15-én.[1][2] Bellinghausen az atollnak a Raevsky nevet adta.[3] 1840. december 20-án szintén a szigeten járt még Charles Wilkes amerikai felfedező, aki a szigetenek a Clute Island névet adta.[1]
A 19. században Makemo francia gyarmattá vált, amelyen ekkor élt néhány ember (1850 környékén).[4]
Közigazgatás
Makemo az önkormányzati település központja. Hozzá tartozik Haraiki, Raroia, Takume, Katiu, Taenga, Nihiru atollok és a lakatlan Észak-Marutea, Tuanake, Hiti, Dél-Tepoto atollok.[5] A közigazgatási terület lakossága 1422 fő (2007).
Jegyzetek
- ↑ a b Les Atolls des Tuamotu Jacques Bonvallot, Institut de recherche pour le développement, 1994, ISBN 9782709911757, pp.275-282.
- ↑ Tahiti et ses archipels Pierre-Yves Toullelan, éditions Karthala, 1991, ISBN 286537291X, p.61.
- ↑ Names of the Paumotu Islands, with the Old Names So Far As They Are Known J.L. Young dans The Journal of the Polynesian Society, Volume 8, No. 4, December 1899, p.264-8 (angolul)
- ↑ Notices sur les colonies françaises, Étienne Avalle, Challamel aîné kiadás, Paris, 1866, p.638.
- ↑ Tahiti Tourisme (franciául). [2007. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. február 25.)
