Haypál Benő
Haypál Benő | |
Született | 1869. január 23. Paks |
Elhunyt | 1926. május 16. (57 évesen)[1] Budapest[2] |
Állampolgársága | magyar |
Gyermekei | Haypál Béla |
Foglalkozása | református lelkész |
Sírhelye | Farkasréti temető (1-1-607/608)[3][4] |
A Wikimédia Commons tartalmaz Haypál Benő témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Haypál Benő (Paks, 1869. január 23. – Budapest, 1926. május 16.) magyar református lelkész, egyházi író.
Életútja
Bonyhádon, Gyönkön, Nagykőrösön és Pozsonyban járt gimnáziumba, 1888-ban érettségizett. Ezután a budapesti Református Theológiai Akadémián tanult, ahol 1892-ben diplomázottt. Segédlelkész volt Dunapatajon, majd a fővárosi Kálvin téri egyházközségben. 1896-ban ő lett az első budai református lelkész, az újonnan szervezett budai Szilágyi Dezső téri egyházközség élén. 1917-től a dunamelléki egyházkerület tanácsbírája volt. Részt vett a Nagypénteki Református Társaság és a kamaraerdei árvaház megszervezésében valamit irányításában, egyúttal tagja volt a fővárosi közgyűlésnek is. Szerkesztette az Új Reformáció és a Református Katonák című lapokat.
Síremléke a Farkasréti temetőben található [1-1-607/608]. Sírfeliratai: "A szeretet soha el nem fogy." (1Kor 13,8) "Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lőn azoknak, akik elaludtak." (1Kor 15,20) "Emelte hivei kegyelete."[5]
Művei
- Beköszöntő beszéd (Egyháza évkönyvében, 1897)
- A vallástanítás és a lelkészi szolgálat rendezéséről a budapesti egyházban. (Budapest, 1903)
- Vigasztaló igazságok, igaz vigasztalások. (Uo. 1909)
- Bibliás szabadkőműves (Paulus álnévvel). (Uo. 1912)
- Az Úr épít (Prédikáció a szatmári Kálvineum-ünnepélyen). (Nagybánya, 1912)
- A nők jogáért (Két beszéd). (Budapest, 1913.)
- Az igaz Isten a mi erőnk és reménységünk. (Uo. 1914)
- Az igazság áldozata nyereség (Két beszéd). (Uo. 1914)
- A szeretet izenete. (Uo. 1915)
- Halk szó a viharban. (Uo. 1917)
- Templomi hangok (I. Ferenc József temetésekor). (Uo. 1917)
Források
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8 [1]
Jegyzetek
További információk
- Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Budapest, Szerző, 2005
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Kernné Magda Irén: Híres paksi elődeink. Életrajzi gyűjtemény. Paks, Pákolitz István Városi Könyvtár, 2014
- Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Budapest, 1938-1939. Budai-Bernwaliner József ny.
- Új magyar életrajzi lexikon I–VI. Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub; (hely nélkül): Helikon. 2001–2007. ISBN 963-547-414-8