Ugrás a tartalomhoz

Guoth Kálmán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Holdkóros (vitalap | szerkesztései) 2019. november 2., 05:06-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Tanulmányai)
Guoth Kálmán
Született1912. május 6.
Kemenesmagasi
Elhunyt1949. december 23. (37 évesen)
Budapest
Foglalkozásatörténész,
levéltáros
SablonWikidataSegítség

Guoth Kálmán (Kemenesmagasi, 1912. május 6.Budapest, 1949. december 23.) magyar történész, levéltáros.

Életútja

Édesapja MÁV-altiszt volt, fiát a szombathelyi, majd a híres budapesti fasori gimnáziumban taníttatta. Itt érettségizett, majd a budapesti egyetemen történelem-latin szakon tanult tovább, Mályusz Elemér és Szentpétery Imre tanítványa volt, kiváló középkorkutatót neveltek belőle. 1936-ban doktorált.

Egy évig díjtalan gyakornokként dolgozott Szentpétery professzor mellett. 1937-től az aszódi evangélikus gimnáziumban tanított Gyóni Mátyással, a híres bizantinológussal együtt. 1938-ban francia ösztöndíjjal Párizsban képezte tovább magát. 1940 és 1944 között Kolozsvár város főlevéltárosa. A Kolozsvári Szemle, Erdélyi Múzeum, Hitel munkatársa.

Életét megpecsételte a II. világháború, 1944. szeptember 15-e után Kolozsvár polgármesterének utasítására a városi levéltár egy részét Szombathelyre szállította, munkahelyére már nem tudott visszatérni, Szálasi Ferencre nem akart felesküdni, a Teleki Intézetben bujkált. 1945. januárjában szovjet fogságba került, a gödöllői gyűjtőtáborba, innen néhány hónap múlva a romániai Focsaniba, majd a Szovjetunióba került. A lágerélet megtörte gyenge idegrendszerét, ráadásul koholt vádak alapján egy évig büntető táborban tartották. 1948. október 20-án tért haza, 1949 elején állást kapott az MTA Történettudományi Intézetben, nagy kutatási tervek foglalkoztatták, de egészsége csak átmenetileg javult, búcsúlevelet hagyott hátra, s Érd mellett egy kanyarban vonat elé vetette magát.

Tanulmányai

  • Az okleveles bizonyítás kifejlődése Magyarországon. Budapest 1936. 75 p.
  • A magyarországi latinság helye az egyetemes latinságban. In: Emlékkönyv Szentpétery Imre születése hatvanadik évfordulójának ünnepére. Budapest, 1938.
  • Egy forrás két történetszemlélet tükrében : István király Intelmei. In: Századok, 1942. pp. 43–64.
  • Kolozsvár város és a magyar színügy kapcsolatai a XIX. század elején. In: Kolozsvári Szemle, 1942. pp. 14–24.
  • Mikor született Mátyás király? Kolozsvár, 1943. 20 p. (Kolozsvári Szemle, 1943/3; A Kolozsvári Szemle könyvtára 10.)
  • Megoldandó kérdések az Intelmekben. In: Századok, 1943. pp. 1–40.
  • Eszmény és valóság Árpád-kori királylegendáinkban. Kolozsvár, 1944. (ETF 187.) 49. p.[1]
  • Emlékezés Bél Mátyásra 1684-1749. In: A Ráday Gyűjtemény Évkönyve II. 1981. Budapest, 1982.

Jegyzetek

Források