Gottfried Kinkel
| Gottfried Kinkel | |
-Portrait-Portr_00159.tif_(cropped).jpg) | |
| Született | |
| Elhunyt | 1882. november 13. (67 évesen)[1][2][3][4][5] Zürich[7][6] |
| Állampolgársága | porosz |
| Házastársa | Johanna Kinkel (1839–)[6] |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Bonni Egyetem |
| Sírhelye | Cemetery Sihlfeld |
 | |
| Gottfried Kinkel aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gottfried Kinkel témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gottfried Kinkel (Oberkassel, Bonn mellett, 1815. augusztus 11. – Zürich, 1882. november 12.) német költő és művészettörténész.
Életpályája
Pietisztikus hatások alatt nevelkedett föl és kellő kiképzés után teológiát kezdett tanulni. Bonnba visszatérve, az ottani egyetemen 1836-ban az egyháztörténet tanára lett. 1837-ben hosszabb utazást tett külföldön, megismerkedett Freiligrattal, Limbockkal, valamint későbbi nejével, Johanna Mockellel, akinek világos, képzeletben gazdag szelleme nagy hatással volt rá. Ő adta az első impulzust a Maikäferbundra, valamint a bájos költői elbeszélésre: Otto der Schütz, eine rheinische Erzählung in 12 Abenteuern-ra (Stuttgart 1846-81, 56. kiad.). Kinkel 1840-ben Kölnben prédikátorrá lett az evangélikus községnél, ahol nagy sikert ért el fényes beszédeivel. Az ortodoxiától eltérve, a papokat ellenségeivé tette, különösen mikor elvette Johannát, aki elvált katolikus nő volt, minek folytán elvesztette az állását.
A teológiát elhagyva, a bonni egyetemen műtörténészeti és költészeti előadásokat tartott. E közben adta ki verseskötetét (Stuttgart 1843, 7. kiad. 1872); Geschichte der bildenden Künste bei den christlichen Völkern (Bonn 1845) és költői elbeszéléseit: Der Grobschmied von Antwerpen és Margaret. Meghívták később a berlini egyetemre tanárnak, de a meghívást Männerlied című költeménye miatt visszavonták. 1848-ban politikailag volt tevékeny mint republikánus; részt vett a siegburgi ostromban (1849. május 10.), június 19-én elfogták, haditörvényszék elé állították és élethossziglani fogházra ítélték. Spandauból egy Carl Schurz nevű lelkes tanulóval együtt megszökött és Londonba, onnan Amerikába menekült. Onnan visszatérve, visszavonult a politikai tevékenységtől.
Neje halála után másodszor is megnősült és újra megkezdte művészettörténészi működését, ám a költészetet sem hanyagolta el. Egy drámát is írt: Nimrod (Hannovera 1857). 1866-ban Zürichben a régiségtan és műtörténelem tanára lett. Mint műtörténelmi író nagy hatással volt és tudományos kutatásaival állandó érdemeket szerzett.
Költészete
A költészetben csak efemer jelentőséggel bírt. Örökbecsű műveket ezen a téren nem alkotott.
Jegyzetek
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b c d WeChangEd
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
Források
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
