Gottfried Kinkel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gottfried Kinkel
Johann Gottfried Kinkel.jpg
Született
1815. augusztus 11.
Elhunyt
1882. november 13. (67 évesen)
Zürich
Memorial (1906)

Gottfried Kinkel (Oberkassel, Bonn mellett, 1815. augusztus 11.Zürich, 1882. november 12.) német költő és művészettörténész.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pietisztikus hatások alatt nevelkedett föl és kellő kiképzés után teológiát kezdett tanulni. Bonnba visszatérve, az ottani egyetemen 1836-ban az egyháztörténet tanára lett. 1837-ben hosszabb utazást tett külföldön, megismerkedett Freiligrattal, Limbockkal, valamint későbbi nejével, Johanna Mockellel, akinek világos, képzeletben gazdag szelleme nagy hatással volt rá. Ő adta az első impulzust a Maikäferbundra, valamint a bájos költői elbeszélésre: Otto der Schütz, eine rheinische Erzählung in 12 Abenteuern-ra (Stuttgart 1846-81, 56. kiad.). Kinkel 1840-ben Kölnben prédikátorrá lett az evangélikus községnél, ahol nagy sikert ért el fényes beszédeivel. Az ortodoxiától eltérve, a papokat ellenségeivé tette, különösen mikor elvette Johannát, aki elvált katolikus nő volt, minek folytán elvesztette az állását. A teológiát elhagyva, a bonni egyetemen műtörténészeti és költészeti előadásokat tartott. E közben adta ki verseskötetét (Stuttgart 1843, 7. kiad. 1872); Geschichte der bildenden Künste bei den christlichen Völkern (Bonn 1845) és költői elbeszéléseit: Der Grobschmied von Antwerpen és Margaret. Meghívták később a berlini egyetemre tanárnak, de a meghívást Männerlied című költeménye miatt visszavonták. 1848-ban politikailag volt tevékeny mint republikánus; részt vett a siegburgi ostromban (1849. május 10.), június 19-én elfogták, haditörvényszék elé állították és élethossziglani fogházra ítélték. Spandauból egy Carl Schurz nevű lelkes tanulóval együtt megszökött és Londonba, onnan Amerikába menekült. Onnan visszatérve, visszavonult a politikai tevékenységtől. Neje halála után másodszor is megnősült és újra megkezdte művészettörténészi működését, ám a költészetet sem hanyagolta el. Egy drámát is írt: Nimrod (Hannovera 1857). 1866-ban Zürichben a régiségtan és műtörténelem tanára lett. Mint műtörténelmi író nagy hatással volt és tudományos kutatásaival állandó érdemeket szerzett.

Költészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A költészetben csak efemer jelentőséggel bírt. Örökbecsű műveket ezen a téren nem alkotott.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]