Ugrás a tartalomhoz

Gottfried Kinkel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Tulipanos (vitalap | szerkesztései) 2020. augusztus 3., 20:05-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Források: portál)
Gottfried Kinkel
Született

Elhunyt1882. november 13. (67 évesen)[1][2][3][4][5]
Zürich[7][6]
Állampolgárságaporosz
HázastársaJohanna Kinkel (1839–)[6]
Gyermekei
  • Gottfried Kinkel
  • Johanna Kinkel
Foglalkozása
IskoláiBonni Egyetem
SírhelyeCemetery Sihlfeld

Gottfried Kinkel aláírása
Gottfried Kinkel aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Gottfried Kinkel témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Memorial (1906)

Gottfried Kinkel (Oberkassel, Bonn mellett, 1815. augusztus 11.Zürich, 1882. november 12.) német költő és művészettörténész.

Életpályája

Pietisztikus hatások alatt nevelkedett föl és kellő kiképzés után teológiát kezdett tanulni. Bonnba visszatérve, az ottani egyetemen 1836-ban az egyháztörténet tanára lett. 1837-ben hosszabb utazást tett külföldön, megismerkedett Freiligrattal, Limbockkal, valamint későbbi nejével, Johanna Mockellel, akinek világos, képzeletben gazdag szelleme nagy hatással volt rá. Ő adta az első impulzust a Maikäferbundra, valamint a bájos költői elbeszélésre: Otto der Schütz, eine rheinische Erzählung in 12 Abenteuern-ra (Stuttgart 1846-81, 56. kiad.). Kinkel 1840-ben Kölnben prédikátorrá lett az evangélikus községnél, ahol nagy sikert ért el fényes beszédeivel. Az ortodoxiától eltérve, a papokat ellenségeivé tette, különösen mikor elvette Johannát, aki elvált katolikus nő volt, minek folytán elvesztette az állását.

A teológiát elhagyva, a bonni egyetemen műtörténészeti és költészeti előadásokat tartott. E közben adta ki verseskötetét (Stuttgart 1843, 7. kiad. 1872); Geschichte der bildenden Künste bei den christlichen Völkern (Bonn 1845) és költői elbeszéléseit: Der Grobschmied von Antwerpen és Margaret. Meghívták később a berlini egyetemre tanárnak, de a meghívást Männerlied című költeménye miatt visszavonták. 1848-ban politikailag volt tevékeny mint republikánus; részt vett a siegburgi ostromban (1849. május 10.), június 19-én elfogták, haditörvényszék elé állították és élethossziglani fogházra ítélték. Spandauból egy Carl Schurz nevű lelkes tanulóval együtt megszökött és Londonba, onnan Amerikába menekült. Onnan visszatérve, visszavonult a politikai tevékenységtől.

Neje halála után másodszor is megnősült és újra megkezdte művészettörténészi működését, ám a költészetet sem hanyagolta el. Egy drámát is írt: Nimrod (Hannovera 1857). 1866-ban Zürichben a régiségtan és műtörténelem tanára lett. Mint műtörténelmi író nagy hatással volt és tudományos kutatásaival állandó érdemeket szerzett.

Költészete

A költészetben csak efemer jelentőséggel bírt. Örökbecsű műveket ezen a téren nem alkotott.

Jegyzetek

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b c d WeChangEd
  7. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)

Források