Golyóstoll

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Golyóstoll és alkatrészei.

A golyóstoll (régies nevén Bíró-toll) a modern íróeszközök egyike. Egy viszkózus tintával töltött hengerforma tartályból, és egy annak végét lezáró, általában sárgarézből, acélból vagy volfrám-karbidból készült, egy milliméter körüli átmérőjű gömbből áll. A toll hegyét a papíron végighúzva a forgó gömb kijuttatja a tintát, ami majdnem azonnal megszárad.[1] Az olcsó, megbízható és karbantartást nem igénylő golyóstollak mára nagyrészt átvették a töltőtollak helyét a hétköznapi használatban.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy eredeti „birome”, Bíró és Meyne által Argentínában gyártott golyóstoll

A gazdaságos és megbízható golyóstollak gyártását a hosszas kísérletezés mellett a modern kémia és a huszadik századi precíziós gyártás tette lehetővé. Számos szabadalom tanúskodik korábbi, sikertelen próbálkozásokról. Egyes feltételezések szerint már Galileo Galilei is tervezett egy golyóstollat a 17. században.

Az első golyóstollra vonatkozó szabadalmat 1888. október 30-án kapta meg John J. Loud (amerikai),[2] egy Baum nevű német feltaláló újabb golyóstollat szabadalmaztatott 1910-ben, majd Van Vechten Riesburg egy másikat 1916-ban. Az első, sorozatban gyártott golyóstollat G. L. Lorenz szabadalmaztatta „Mungo” néven 1924-ben, egy másikat Wenczel Clime 1938-ben Csehországban. Ezek a tollak azonban nem voltak képesek egyenletesen adagolni a tintát: hol elapadtak, hol folyattak. Emellett a tinta a gravitáció hatására folyt ki, így folyamatosan függőlegesen kellett tartani a tollat. Számos további feltaláló próbálta kiküszöbölni ezeket a hibákat, de egyikük sem járt sikerrel.[3]

Az áttörést három fejlesztés tette lehetővé: a golyófészek állandó tintaellátását biztosító tintajáratok, a hajszálcsövesség elvén működő kapillárisrendszer és a festékpaszta. Az elsőt egy magyar feltalálótárs, Goy Andor valósította meg a nemzetközi gyártásra szánt mintadarabján 1938-ban. A másodikat, amely függetlenítette a tollat a gravitációtól, szintén Goy Andor ötlete alapján tervezte Kovács Sándor mérnök, az Elveco nevű párizsi cég tulajdonosa. A harmadik Bíró László József újságíró találmánya, aki a nyomdatechnikában használthoz hasonló, viszkózusabb tintát akart használni, hogy a toll ne kenje össze a papírt; a töltőtollból azonban ez a ragadósabb anyag nem folyt ki, így Bíró egy golyós végű toll tervezésébe kezdett. Kémikus fivére, Bíró György és barátja, Gellért Imre segítségével alkotta meg az első prototípust, amiben a tintát még egy rugós szerkezet nyomta ki; a készüléket 1938. április 25-én szabadalmaztatta Magyarországon,[4] majd fél év múlva egy újabb változatát.[5] A gyártói és forgalmazói jogok a fejlesztés közös céljára létrejött szerződés alapján Európa több országára a Goy és Kovalovszky céget illették meg, a második világháború után ők kezdték meg a magyar golyóstollak gyártását GOPEN néven, és ők vezették be az európai kontinensen először a nyomógombos kapcsolószerkezetű, kiugró hegyű tollakat.

Bíró a magyarországi zsidótörvények miatt, 1938 végén Párizsba menekült, ahol az Elveco-val dolgozott együtt, majd testvérével és egy barátjukkal, Meyne János Györggyel Argentínába emigrált, ahol a tintával végzett további kísérletek után 1943. június 10-én megkapta tollára a szabadalmat, megalakította a Bíró Pens of Argentina céget, és megkezdte a toll sorozatgyártását 1942-től Eterpen, 1943-tól Stratopen majd később, 1944-től Birome (Bíró és Meyne) néven. (A golyóstoll számos országban ma is az ő nevét viseli: spanyolul birome, franciául biron, angolul néha biro-pennek hívják). Hamarosan felismerte, hogy a golyó formájának precizitása nagyban befolyásolja a toll minőségét, ezért szigorú ellenőrzést vezetett be.

A Bíró-féle golyóstoll gyorsan elterjedt; az U.S.A. hadserege 20000 darabot rendelt a Stratopen tollból, Angliában a RAF a BIRO Miles Martin Pen Co. változatot használta a nagy magasságban nehezen használható töltőtollak helyett. Az Egyesült Államokban később az Eversharp és az Eberhard-Faber cégek vették meg a licencet, de az erre a célra létrehozott Reynolds International Pen Company még előttük, 1945 végén elkezdte az engedély nélküli másolatok árusítását eleinte csak Reynolds néven, majd 1946-ban Reynolds 400 és Reynolds Rocket típusnevek alatt. Az első golyóstoll 1945. október 29-én került piacra New Yorkban, 12 és fél dolláros áron (mai értékre átszámítva körülbelül húszezer forint). Franciaországban BIC néven (egyes vélemények szerint a Biro Crayon rövidítése, mások szerint Marcel Bich nevének nemzetközileg elfogadható rövidítése a márkanév) árusította az erre a célra létrehozott Société Bic; ma Bic Cristal néven forgalmazzák, és a világ legnagyobb számban eladott golyóstolla.

Leírás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy golyóstoll tintacsíkot húz a papíron
Golyóstoll hegye felnagyítva

A golyóstollaknak két típusa van: az eldobható és a cserélhető betétes. Az eldobható tollak nagyrészt műanyagból készülnek, és a tinta elfogyása után az egész tollat eldobják; az újratölthető tollak általában fémből készülnek, drágábbak és jobb minőségűek, és a golyóban végződő tintatartály külön, külső burkolat nélkül is kapható. (Újratölthető golyóstollak nincsenek, mert a viszkózus tintának a tartályba juttatását speciális, nagysebességű centrifugálással végzik). A golyóstollak legtöbbjében a hegy egy rugós mechanizmussal a toll végén levő gomb segítségével visszahúzható. Az eldobható golyóstoll hegye általában nem húzható vissza, hogy ezzel is olcsóbb legyen, ennek is kupakot húznak a végére, ezzel zárható le.

A golyóstollhoz hasonló elven működik a töltőtolltintát használó rollertoll, a golyós filc és a túlnyomásos gázzal adagolt extra viszkózus tintát használó űrtoll, amivel akár víz alatt vagy fejjel lefelé is lehet írni. (A neve arra utal, hogy súlytalanságban is működik; valójában azonban a hagyományos golyóstoll is működik súlytalanságban).

Szabványok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Organization for Standardization) számos golyóstoll- és rollertoll-szabványt alkotott:

ISO 12756
1998: Drawing and writing instruments—Ball point pens and roller ball pens—Vocabulary[6]
ISO 12757-1
1998: Ball point pens and refills—Part 1: General use[7]
ISO 12757-2
1998: Ball point pens and refills—Part 2: Documentary use (DOC)[8]
ISO 14145-1
1998: Roller ball pens and refills—Part 1: General use[9]
ISO 14145-2
1998: Roller ball pens and refills—Part 2: Documentary use (DOC)[10]

Golyóstollak a mindennapokban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Golyóstollal készült rajz
Golyóstollak az 1980-as években
Amit egykor az iskolában nem lehetett használni, csak gyakorlásra otthon: Szorzótáblás golyóstoll - 1965.

A golyóstollak mindenhol megtalálhatóak a modern kultúrában. Bár számos más tollfajta is kapható, olcsósága és könnyű használhatósága miatt a golyóstoll a legelterjedtebb, és szinte minden háztartásban számos példány található belőle; ott van asztalokon, zsebekben, táskákban, autókban – mindenhol, ahol az embernek szüksége lehet egy írószerszámra. A céglogóval díszített ingyenes golyóstoll kedvelt reklámozási mód.

Az utóbbi években a golyóstoll kedvelt rajzeszköz lett. Sok modern művész választotta viszonylag alacsony ára miatt, és mert a golyóstollal való rajzoláshoz semmilyen előkészület nem szükséges (szemben például egy festménnyel). A legnagyobb golyóstollal készített mű (Phillip Blackman Inhuman Pyramidja[11]) két méter magas és másfél méter széles. Néhányan magukra is rajzolnak golyóstollal; emiatt, és mert az iskolások széles körben használják, a golyóstoll tintájának összetételét számos országban törvény szabályozza.

A rijádi Al Faisalia felhőkarcoló golyóstoll alakú.

A golyóstollak korlátai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elterjedt vélekedés, hogy a golyóstollak használhatatlanok az űrben, de valójában nem így van.[12] Az alacsony adhéziójú felületeken (mint a műanyag, üveg, fényvisszaverő anyagok, nedves vagy olajos felületek) azonban nem fognak, és fejjel lefelé nem lehet írni velük.[13]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. How does a ballpoint pen work?. Engineering. HowStuffWorks. (Hozzáférés: 2007. november 16.)
  2. GB Patent No. 15630, 1888. október 30.
  3. Madarat tolláról, embert - olykor - a töltőtolláról?, Herend Herald
  4. "Töltőtoll", 120037-es szabadalom
  5. "Pépes halmazállapotú tinta és hozzá tartozó töltőtoll", 138248-as szabadalom
  6. ISO 12756:1998
  7. ISO 12757-1:1998
  8. ISO 12757-2:1998
  9. 14145-1:1998
  10. ISO 14145-2:1998
  11. Inhuman Pyramid
  12. Pedro Duque's diary from space
  13. How Ballpoint Pens Work

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Golyóstoll témájú médiaállományokat.
Wiktionary-logo-hu.png
Keress rá a golyóstoll címszóra a Wikiszótárban!