Gogo Nushi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gogo Nushi
Született1913. december 15.
Vuno[1]
Elhunyt1970. december 4. (56 évesen)
Tirana
Állampolgárságaalbán
Foglalkozásapolitikus
Tisztségeaz albán nemzetgyűlés képviselője
Albánia kereskedelmi minisztere
Hivatali idő
1947. január 31. – 1948. október 1.
miniszterelnökEnver Hoxha
Elődnincs ilyen tárca
UtódKiço Ngjela
Albánia ipari minisztere
Hivatali idő
1948. november 23. – 1949. október 29.
miniszterelnökEnver Hoxha
ElődAbedin Shehu
UtódAbedin Shehu
Albánia minisztertanácsának elnökhelyettese
Hivatali idő
1951. szeptember 6. – 1953. július 31.
miniszterelnökEnver Hoxha
Albánia kereskedelmi és közlekedési minisztere
Hivatali idő
1953. augusztus 1. – 1954. július 19.
miniszterelnökEnver Hoxha
Előd
Utód
  • Kiço Ngjela (kereskedelmi)
  • Josif Pashko (építési és közlekedési)
    • Albánia minisztertanácsának első elnökhelyettese
    Hivatali idő
    1956. június 4. – 1958. június 3.
    miniszterelnökMehmet Shehu
    ElődBeqir Balluku
    UtódBeqir Balluku
    Gogo Nushi aláírása
    Gogo Nushi aláírása
    Sablon • Wikidata • Segítség

    Gogo Nushi (Vuno, 1913. december 15.[2] – Tirana, 1970. december 4.[3]) albán kommunista politikus. Az albániai államkommunizmus korai évtizedeiben az Albán Kommunista Párt és utódszervezete szűkebb vezetéséhez tartozott, politikusi pályafutása során volt kereskedelmi (1947–1948), ipari (1948–1949), kereskedelmi és közlekedési (1953–1954) miniszter, a minisztertanács elnökhelyettese (1951–1953, 1956–1958), a nemzetgyűlés elnöke (1954–1956) és szakszervezeti vezető (1949–1951, 1958–1970).

    Életútja[szerkesztés]

    Családja gyermekkorában kivándorolt, 1928-tól a franciaországi Lyonban éltek. Nushi tanulmányait követően gyári munkásként dolgozott, 1935-ben belépett a Francia Kommunista Pártba, és albán nyelvű emigráns folyóiratot szerkesztett.[4] 1940-ben tért haza Albániába, ahol részt vett az Albán Kommunista Párt 1941. novemberi megalakításában, majd a Tirana környéki partizánalakulatok megszállók elleni küzdelmeiben. 1944 májusában a Përmetben megalakult ideiglenes törvényhozó szerv, a Nemzeti Felszabadítási Főtanács tagja lett.[5] Franciaországi mozgalmi tapasztalatainak köszönhetően kitűnt szervezői képességeivel, jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy munkások és fiatalok tömegei csatlakoztak a kommunista párthoz.[6]

    A háború lezárultával, a kommunista hatalomátvételt követően az 1945. március 15-én felállított ideiglenes kormány kereskedelmi biztosa volt,[7] valamint tagja lett az 1946. március 25-én megalakult új albán nemzetgyűlésnek (haláláig a parlament képviselője maradt).[8] 1947. január 31-étől 1948. október 1-jéig a kereskedelmi, 1948. november 23-ától 1949. október 29-éig az ipari tárcát vezette, majd 1949-től 1951-ig a szakszervezetek vezetője volt. 1951. szeptember 6-ától 1953. július 31-éig a minisztertanács elnökhelyetteseinek egyike volt. Ezt követően 1953. augusztus 1-jétől 1954. július 19-éig kereskedelmi és közlekedési miniszterként tevékenykedett, 1954 júliusa és 1956 között pedig a nemzetgyűlés elnöki feladatait látta el. 1956. június 4-e és 1958. június 3-a között ismét a minisztertanács egyik elnökhelyettese volt. 1958-tól haláláig újból a szakszervezeti mozgalmat irányította, e minőségében 1960 nyarán részt vett a Szakszervezeti Világszövetség(wd) pekingi konferenciáján, 1962-től pedig a nemzetgyűlés alelnöke is volt. 1966-ban a berati pártszervezet első titkári teendőit is ellátta.[9]

    1948-tól tagja volt az állampárt politikai és központi bizottságának egyaránt, az 1950-es évek közepéig – Enver Hoxha, Mehmet Shehu, Hysni Kapo és Spiro Koleka után – a párthierarchia ötödik legmagasabb rangú funkcionáriusának számított, ezt követően azonban fokozatosan hátrébb sorolódott a ranglistán. Azon kevés kommunista vezetők közé tartozott, akik alapításától a párt vezető tagjai voltak, és természetes halállal vesztették életüket.[10]

    Szülőfalujában, az Albán-Riviérán fekvő Vuno faluban a demokratikus rendszerváltozásig az ő és a kommunista mozgalomban szintén részt vett fivére, Kosma Nushi életét bemutató emlékmúzeum állt.[11]

    Jegyzetek[szerkesztés]

    1. ↑ A biographical dictionary of Albanian history, 340
    2. ↑ Elsie 2013 :340.
    3. ↑ Elsie 2013 :340.
    4. ↑ Nagel 1989 :98.; Elsie 2013 :340.
    5. ↑  Ligjvënësit shqiptarë në viti (’Az albán törvényhozás évenként’). Republika e Shqipërisë – Kuvendi (Hozzáférés: 2018. november 25.) arch
    6. ↑ Elsie 2013 :340.; Fevziu 2016 :96–97.
    7. ↑ Pearson 2005 :432.
    8. ↑  Ligjvënësit shqiptarë në viti (’Az albán törvényhozás évenként’). Republika e Shqipërisë – Kuvendi (Hozzáférés: 2018. november 25.) arch
    9. ↑ Réti 2000 :145.; Elsie 2013 :340.; Qeveritë shqiptare (’Albán kormányok’). ShtetiWeb (Hozzáférés: 2018. november 23.)
    10. ↑ Elsie 2013 :340.; Albania 1944–1991. www.kolumbus.fi (Hozzáférés: 2018. november 25.) arch
    11. ↑ Nagel 1989 :98.

    Források[szerkesztés]

    • ↑ Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3  
    • ↑ Fevziu 2016: Blendi Fevziu: Enver Hoxha: The iron fist of Albania. Ed. and intr. by Robert Elsie; transl. by Majlinda Nishku. London;  New York: I.B. Tauris. 2016. ISBN 9781784534851  
    • ↑ Nagel 1989: Albánia. [Pécs]: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194  
    • ↑ Pearson 2005: Owen Pearson: Albania in occupation and war: From fascism to communism. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2005. = Albania In the Twentieth Century, 2. ISBN 1845110145  
    • ↑ Réti 2000: Réti György: Albánia sorsfordulói. Budapest: Aula. 2000. = XX. Század, ISBN 9639215740  
    A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gogo_Nushi&oldid=25976355”