Georgij Sztyepanovics Sonyin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Georgij Sonyin szócikkből átirányítva)
Georgij Sztyepanovics Sonyin
Georgij Sonyin szovjet bélyegen (balra)
Georgij Sonyin szovjet bélyegen (balra)

Született1935. augusztus 3.
Rovenyki
Elhunyt1997. április 7. (61 évesen)
Csillagváros, Moszkvai terület
SírhelyLeonyiha
Iskolái
  • Yeysk Higher Military Aviation Institute
  • Zsukovszkij Katonai Repülőmérnöki Akadémia
  • Krasznodari Repülőtiszti Főiskola
Nemzetiségukrán
Rendfokozat
  • altábornagy
  • Air Force lieutenant general
Űrben töltött idő7122 perc
RepülésekSzojuz–6
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Georgij Sztyepanovics Sonyin témájú médiaállományokat.

Georgij Sztyepanovics Sonyin (orosz betűkkel: Георгий Степанович Шонин), ukrán névváltozatban Heorhij Sztepanovics Sonyin (ukrán betűkkel: Георгій Степанович Шонін; Rovenyki, 1935. augusztus 3.Csillagváros, Moszkvai terület, 1997. április 7.) ukrán származású szovjet űrhajós.

Életpálya[szerkesztés]

A Luhanszki területen fekvő Rovenyki városban született, de az Odesszai területen fekvő, Moldovához közeli Balta városában nőtt fel. 1957-ben végzett a jejszki haditengerészeti repülőiskolán. 1960-tól vett részt űrhajóskiképzében. 1968-ban a Zsukovszkij Replülő-műszaki Akadémián repülőmérnöki képesítést szerzett. 1979-ben egészségügyi okok miatt távozott az űrhajósok csoportjától. Egy katonai kutatóintézet igazgatójaként dolgozott.

1969-ben a Szojuz–6 űrhajó parancsnoka, pilótája Valerij Kubaszov volt. A Szojuz–6-on végeztek először hegesztést a világűrben a Vulkan nevű készülékkel, melyet a Paton nevét viselő Elektromos Hegesztési Intézet fejlesztett ki. Ugyancsak kísérleteket végeztek a Fakel (Fáklya) nevű berendezéssel, amely a földi ballisztikusrakéta-indítások felderítésére szolgált. A fedélzetről filmezték a Szojuz–7 és Szojuz–8 közös űrrepülését, illetve az összekapcsolódási kísérleteket, amelyek nem sikerültek. 4 nap 22 óra 42 perc 47 másodpercig volt a világűrben.

Űrrepülése után a Szovjet Légierőnél szolgált különböző parancsnoki beosztásokban. 1978-ban tudományos fokozatot szerzett, a műszaki tudományok kandidátusa lett. 1990-ben vonult nyugállományba.

Források[szerkesztés]