Fáy József

Fáy József, Fáji (Marosnagylak, 1707. március – Szatmárnémeti, 1771. február 3.) református esperes, Fáji János öccse.

Élete

Erdélyi származású. Tanulmányait Miriszlón kezdte, majd 1714-től Nagyenyeden folytatt, ahol senior volt. 1734 augusztusában külföldre ment és ugyanezen év október 23-án beiratkozott a leideni egyetemre. Ezután Utrechti Egyetemre, ahonnan 1737 őszén ment haza. Előbb Marosszentkirályon volt udvari pap, egy évvel később Nagybányán, 1743-ban Alsómisztótfaluban, majd 1745-ben Szatmárnémetiben. 1762-ben szatmári egyházmegye esperes lett.

Munkái

• Dissertatio theol. de Fovea sine aquis. Ex Zachariae cap. IX., versu 11. Lugd. Bat., 1737.
• Dissertatio theol., de quatuor animalibus Apocalypticis. Lugd. Bat., 1737.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894.  
• Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon

További információk

• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János