Fáy József
Fáy József, Fáji (Marosnagylak, 1707. március – Szatmárnémeti, 1771. február 3.) református esperes, Fáji János öccse.
Élete[szerkesztés]
Erdélyi származású. Tanulmányait Miriszlón kezdte, majd 1714-től Nagyenyeden folytatta, ahol senior volt. 1734 augusztusában külföldre ment és ugyanezen év október 23-án beiratkozott a leideni egyetemre. Ezután Utrechti Egyetemre, ahonnan 1737 őszén ment haza. Előbb Marosszentkirályon volt udvari pap, egy évvel később Nagybányán, 1743-ban Alsómisztótfaluban, majd 1745-ben Szatmárnémetiben. 1762-ben szatmári egyházmegye esperes lett.
Munkái[szerkesztés]
- Dissertatio theol. de Fovea sine aquis. Ex Zachariae cap. IX., versu 11. Lugd. Bat., 1737
- Dissertatio theol., de quatuor animalibus Apocalypticis. Lugd. Bat., 1737
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894.
- Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon
További információk[szerkesztés]
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János