Fulgencio Batista
| Fulgencio Batista | |
 | |
| Fulgencio Batista 1938-ban | |
| Kuba 14. elnöke | |
| Hivatali idő 1940. október 10. – 1944. október 10. | |
| Előd | Federico Laredo Brú |
| Utód | Ramón Grau |
| Kuba 17. elnöke | |
| Hivatali idő 1952. március 10. – 1959. január 1. | |
| Előd | Carlos Prío |
| Utód | Anselmo Alliegro |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái | Kubai forradalom |
| Született | 1901. január 16. Banes, Kuba |
| Elhunyt | 1973. augusztus 6. (72 évesen) Guadalmina, Spanyolország |
| Sírhely | San Isidro Cemetery |
| Párt |
|
| Házastársa | Marta Fernandez Miranda |
| Foglalkozás | katonatiszt |
| Halál oka | szívinfarktus |
| Vallás | római katolikus |
| Díjak |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Fulgencio Batista témájú médiaállományokat. | |
Fulgencio Batista y Zaldívar (Banes (Oriente tartomány), Kuba, 1901. január 16. – Guadalmina (Spanyolország), 1973. augusztus 6.) kubai elnök. 1952-ben vértelen államcsíny következtében került másodszor is hatalomra, azonban nem volt hajlandó visszatérni az alkotmányos kormányzáshoz és ezért széleskörű ellenállási mozgalom kezdődött ellene, amely a kubai forradalom győzelmével ért véget.
Életpályája
Batista elszegényedett földművesek gyermeke volt. Apai ágról ősi felmenői szicíliaiak voltak, míg oldalágról kínai és fekete afrikai gyökerei voltak. Több helyen is dolgozott mielőtt 1921-ben belépett a hadseregbe, ahol gyorsírói állást kapott. Hamarosan őrmesterré lépett elő. 1933 szeptemberében a Columbia-laktanya tisztjeinek felkelése megdöntötte Gerardo Machado hatalmát, helyére Carlos Manuel de Céspedes ideiglenes elnök került. Batista az ország legbefolyásosabb emberévé vált. 1940-ben elnökké választották, posztját négy éven keresztül őrizte meg. Az elkövetkező nyolc évet New Yorkban és Floridában töltötte. 1952-ben újra jelöltette magát Kuba elnökének, de a közvélemény inkább két ellenfelét támogatta. Három hónappal a választások napja előtt Batista katonai államcsínnyel átvette a hatalmat. Batista véreskezű diktátorként tért vissza, uralma alá hajtotta a sajtót és a kongresszust, hatalmas összegeket sikkasztott el az amúgy is gyengélkedő kubai gazdaságtól. Uralmát végül Fidel Castro forradalmi erői buktatták meg 1958-ban. Rezsimje összeomlott, ezért családjával együtt 1959 újév napján elmenekült Kubából. Madeirán, majd Estorilban, Lisszabon mellett telepedett le. Spanyolországban halt meg szívrohamban, 1973-ban.
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Fulgencio Batista című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
- Harmat Endre: Bukott diktátorok; Kossuth, Bp., 1962
