Francis Poulenc

Francis Poulenc
Wanda Landowskával
Életrajzi adatok
Született	1899. január 7. Franciaország Párizs
Származás	francia
Elhunyt	1963. január 30. (64 évesen) Franciaország Párizs
Sírhely	Père-Lachaise temető
Iskolái	Lycée Condorcet
Pályafutás
Műfajok	klasszikus zene, opera
Hangszer	zongora
Díjak	a francia Becsületrend lovagja (1946. január 18.) a francia Becsületrend tisztje (1953. szeptember 1.)
Tevékenység	zeneszerző
A Wikimédia Commons tartalmaz Francis Poulenc témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Francis Jean Marcel Poulenc (IPA: [fʀɑ̃sis ʒɑ̃ maʀsɛl pulɛ̃k]; Párizs, 1899. január 7. – Párizs, 1963. január 30.) francia zeneszerző, a Hatok (Les Six) csoportjának tagja. Olivier Messiaen mellett a 20. század második felében egyedül ő örvendett vitathatatlan nemzetközi elismerésnek a francia komponisták közül. Alkotott minden nagyobb műfajban, írt műdalt, kamarazenét, oratóriumot, operát, balettet és zenekari műveket. Claude Rostand egy 1950 júliusában írott kritikájában úgy jellemezte őt, mint aki „félig kurafi, félig szerzetes”, ez a címke azóta elválaszthatatlanul összeforrott a nevével.

Életpályája

Édesapja a Poulenc Frères vegyészeti cég, a későbbi Rhône-Poulenc egyik alapítója volt. Francis Ricardo Viñes-nél és Carles Koechlinnél tanult. Az első világháború után a Hatok (Les Six) csoportjának tagja lett. Megfogalmazása szerint a Hatok közös vonása "az elmosódottság helyett a melódiához és a kontrapunkthoz, a pontossághoz, az egyszerűséghez való visszatérés". Poulenc a fauvista irányzathoz 1936-ig hű maradt. Ezután főként egyházi zenét írt.

A Père Lachaise temetőben nyugszik, Párizsban.

Magánélete

Poulenc nyíltan homoszexuális volt. Élettársa Pierre Bernac (1899–1979) bariton énekes és keresett tanár volt, kinek 1935-ben állandó zongorakísérője lett. Miként Britten Peter Pearsnek, Poulenc is Bernacnak írta legtöbb vokális művét.

Főbb művei

Operái

• Tiresias keblei (Les mamelles de Tirésias, 1944) – ősbemutató: 1947. június.
• A karmeliták beszélgetései (Les Dialogues des Carmélites, 1953) – az ősbemutatón, a milánói Scalában olaszra fordítva hangzott el 1957. január 26-án (Dialoghi delle Carmelitane).
• Az emberi hang (La voix humaine, 1958) – ősbemutató: 1959. február 6.

Egyéb művei

• Des œuvres bouffonnes: Les Mamelles de Tirésias (1947)
• Egyházi művek: Litániák a Fekete Szűzmáriához (Litanies à la vierge noire) (1936), Stabat mater (1950), Gloria
• Balettek: A szarvasünők (Les biches) (1924)
• zongoraverseny

Források

• Magyar Larousse : Enciklopédikus szótár III. (N–Zs). Főszerk. Ruzsiczky Éva, Szávai János. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6748-2
• The Rough Guide to Opera, Rough Guides, London, 2007⁴, 542–545 (ISBN 978-1-84353-538-6).

További információk

• Életrajz és képgaléria angolul
• Életrajza a Classical Neten
• Életrajza franciául

Kapcsolódó szócikkek

• Zenetörténet