Francesco Redi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Francesco Redi
Életrajzi adatok
Született1626. február 18.
Pisa
Elhunyt1697. március 1. (69 évesen)
Arezzo
Ismeretes mintaz élet spontán keletkezésének megcáfolója
IskoláiPisai Egyetem
Pályafutása
Szakterületorvostudomány, parazitológia, entomológia, nyelvészet
A Wikimédia Commons tartalmaz Francesco Redi témájú médiaállományokat.

Francesco Redi (Pisa, 1626. február 18. – Arezzo, 1697. március 1.) olasz orvos, természettudós, biológus és költő.[1] Őt tartják "a kísérletes biológia megalapítójának",[2][3] és "a modern parazitológia atyjának".[4][5] Ő volt az első, aki kétségbevonta az élet spontán keletkezésének elméletét és kimutatta, hogy a légylárvák csak a legyek petéiből jöhetnek létre.[6][7]

Élete[szerkesztés]

A rovarok keletkezését illető kísérletek c. műve

Francesco Redi 1626. február 18-án született Gregorio Redi és felesége, Cecilia de Ghinci gyermekeként a Toszkánai Nagyhercegséghez tartozó Arezzóban. Apja neves orvos volt Firenzében. A jezsuitáknál nevelkedett, majd a Pisai Egyetemre járt, ahol 1647-ben, 21 évesen szerzett orvostudományi és filozófiai diplomát.[4] Miután körbeutazta az itáliai városokat (Róma, Nápoly, Bologna, Padova, Velence), Firenzében telepedett meg. Sikeres orvosi pályát futott be, tagja volt a Collegio Medico-nak, kinevezték a nagyhercegi udvar első orvosává és a hercegi gyógyszertár szuperintendánsává. Ő volt II. Ferdinando de' Medici és utódja, III. Cosimo de' Medici nagyhercegek személyi orvosa. Kutatásai elismeréseképpen tagjai közé választotta az Accademia dei Lincei és az Accademia del Cimento.[8]

Álmában halt 1697. március 1-én Pisában. Arezzóban temették el.[9][10]

Munkássága[szerkesztés]

Kígyóméreg[szerkesztés]

Redi 1664-ben írta első jelentős művét barátjának, Lorenzo Magalottinak (aki az Accademia del Cimento titkára volt), aminek címe Osservazioni intorno alle vipere ("Megfigyelések a viperákról") volt. Ebben a munkájában kezdte el megkérdőjelezni az általánosan elfogadott hiedelmeket, miszerint a viperák megisszák a bort és összetörik a poharat, mérgük lenyelve is halálos, az elpusztult vipera fejével gyógyítani lehet a marását vagy hogy mérge az epehólyagjában termelődik. Kísérletsorozattal bizonyította be, hogy a méreg sárga folyadék formájában van jelen a méregfogban és csak akkor ártalmas, ha bekerül a véráramba.[8][11] Kimutatta, hogy a végtagokon a marás fölött erős szorítókötéssel meg lehet akadályozni, hogy a méreg a szív felé jusson. Munkájával vette kezdetét a kísérletes toxikológia.[12][13]

Entomológia és az élet spontán keletkezése[szerkesztés]

Redi kísérlete a légylárvák keletkezéséről
Redi fő művének egyik illusztrációja

Redi leginkább az 1668-ban publikált Esperienze intorno alla generazione degl'insetti (A rovarok keletkezését illető kísérletek) c. művében leírt kísérletekről ismert. Ezt tartják fő művének, amely mérföldkövet jelent a modern természettudomány történetében. Ebben megcáfolja az élet spontán keletkezésének elméletét, amely Arisztotelész óta általánosan elfogadott volt. Eszerint a megfelelő körülmények között a kisebb élőlények a semmiből, maguktól jönnek létre, pl. lárvák a romlott húsban, egerek a Nílus iszapjában vagy bolhák a porban.[6]

Redi vett hat edényt és két csoportra osztotta őket. Valamennyibe különböző romlandó dolgokat (hal, nyers hús) tett, de az egyik csoportban finom gézzel fedte be az edények száját, a másikban pedig nyitva hagyta. Néhány nap elteltével lárvák jelentek meg a nyitott szájú edényekbe tett élelmiszeren, míg a lefedett szájúakban nem. Egy másik kísérletben három edénybe tett húst: egyet parafadugóval, a másikat gézzel zárta le, míg a harmadik nyitott maradt. A legyek csak a harmadikba jutottak be, így csak ott jelentek meg lárvák, de Redi ezzel a kísérlettel azt is bebizonyította, hogy az életcsírák nem a levegővel terjednek. Apró lárvák megjelentek a géz felszínén is, de hamarosan elpusztultak.[14][15]

További kísérleteiben Redi megfigyelte, hogy a lárvák idővel bebábozódnak, amiből legyek kelnek ki. Amikor elpusztított legyeket vagy lárvákat tett a lezárt edénybe a hús mellé, nem látott újabb lárvákat, de amikor élő legyeket használt a kísérlethez, akkor már igen. Ismerve az olyan merész gondolkodók sorsát, mint Giordano Bruno vagy Galileo Galilei, Redi óvatosan fogalmazta meg a bevett elképzeléseket megdöntő eredményeit és mindig bibliai passzusokra hivatkozott, amikor kijelentette, hogy omne vivum ex vivo ("Minden élő élőtől ered"; másik változata az omne vivum ex ovo, "minden élő tojásból ered").[4][16]

Parazitológia[szerkesztés]

Francesco Redi szobra Firenzében

Az Esperienze intorno alla generazione degl'insetti-ben elsőként írt le tudományos igénnyel olyan parazitákat, mint a kullancsok, ő ábrázolta először a szarvasfélék orrüregében élősködő őzbagócs lárváit, valamint a birkák májában élő májmételyt. 1684-ben megjelent következő összefoglaló műve (Osservazioni intorno agli animali viventi che si trovano negli animali viventi -"Megfigyelések élő állatokban lévő élő állatokról") több mint 180 parazita leírását és ábráját tartalmazza. Különbséget tett a földigiliszták és az ember bélrendszerében is élősködő orsóféreg között. Kimutatta, hogy a rühösséget egy apró rovar okozza, amely a bőr alá rakja le a petéit. Az élősködők elleni szerek kipróbálásakor bevezette a mai orvostudományi kísérleteknél már alapvetőnek tartott kontrollcsoportot.[2][4][17] Legfontosabb megfigyelései közé tartozik, hogy a paraziták új generációja nem magától terem, hanem az előző generáció által lerakott petékből fejlődnek ki.[18]

Irodalmi munkássága[szerkesztés]

  • Osservazioni intorno alle vipere. Florenz 1664 (Digitalisat). - Observationes de viperis … ex italica in latinam translatae. S. l., ca. 1670 (Digitalisat)
  • Esperienze intorno alla generazione degl’insetti. Florenz 1668.
  • Esperienze intorno a diverse cose naturali. Florenz 1671.

Redi verseket is írt; legismertebb műve az 1685-ben kiadott Bacco in Toscana ("Bacchus Toszkánában") dithürambosz. A toszkán borokat dicsérő költeményét ma is olvassák Olaszországban.[8] Tagja volt az Accademia dell'Arcadia és az Accademia della Crusca irodalmi társaságoknak.[9] Propagálta a toszkán nyelv használatát és támogatta egy szótár elkészítését. Egyéb irodalmi művei közé tartoznak Levelei és az Arianna Inferma.[8]

Emlékezete[szerkesztés]

  • A Marson róla neveztek el egy krátert.[19]
  • Róla kapta a nevét (redia) a laposférgek lárvájának egyik fejlődési stádiuma.[4]
  • A Nemzetközi Toxinológiai Társaság legnagyobb díja a Redi-díj.[11][20]
  • Róla kapta nevét az olasz zoológiai folyóirat, a Redia.[21]
  • Utána kapta a nevét az áspisvipera egyik alfaja, a Vipera aspis francisciredi.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Francesco Redi, Encyclopædia Britannica. Encyclopædia Britannica, Inc. 
  2. ↑ a b Leikola A (1977–78). „Francesco Redi as a pioneer of experimental biology”. Lychnos Lardomshist Samf Arsb 1977-78 (1–3), 115–122. o. PMID 11628017.  
  3. ↑ (1997) „Francesco Redi and the birth of experimental parasitology”. Histoire des sciences médicales 31 (1), 61–6. o. PMID 11625103.  
  4. ↑ a b c d e Roncalli Amici R (2001). „The history of Italian parasitology”. Veterinary Parasitology 98 (1–3), 3–10. o. [2013. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/S0304-4017(01)00420-4. PMID 11516576. (Hozzáférés: 2022. május 27.)  
  5. ↑ Mehlhorn H. Encyclopedia of Parasitology, Volumes 1-2, 3, Springer-Verlag, 610. o. (2008). ISBN 978-3540489948 
  6. ↑ a b The Slow Death of Spontaneous Generation (1668-1859). [2008. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 18.)
  7. ↑ Francesco Redi and Controlled Experiments. www.scientus.org . (Hozzáférés: 2018. december 10.)
  8. ↑ a b c d Hawgood BJ (2003). „Francesco Redi (1626-1697): Tuscan philosopher, physician and poet”. Journal of Medical Biography 11 (1), 28–34. o. DOI:10.1177/096777200301100108. PMID 12522497.  
  9. ↑ a b Francesco Redi of Arezzo.szerk.: Mab Bigelow (translation and notes): Experiments on the Generation of Insects. Chicago: Open Court (1909). ISBN 9780527744007 
  10. ↑ Francesco Redi of Arezzo.szerk.: Leigh Hunt (translation and notes): Bacchus in Tuscany. London: Printed by J. C. Kelly for John and H. L. Hunt (1825) 
  11. ↑ a b Habermehl GG (1994). „Francesco Redi¬—life and work”. Toxicon 32 (4), 411–417. o. DOI:10.1016/0041-0101(94)90292-5. PMID 8052995.  
  12. ↑ Buettner KA. Francesco Redi (The Embryo Project Encyclopedia ) [archivált változat] (2007). Hozzáférés ideje: 2022. május 27. [archiválás ideje: 2010. június 19.] 
  13. ↑ (2009) „Historical milestones and discoveries that shaped the toxicology sciences”. EXS 99 (1), 1–35. o. DOI:10.1007/978-3-7643-8336-7_1. PMID 19157056.  
  14. ↑ Redi F: Esperienze intorno alla generazione degl'insetti fatte da Francesco Redi. [2012. szeptember 3-i dátummal az eredetiből archiválva].
  15. ↑ Barnett B: Francesco Redi and Spontaneous Generation, 2011. szeptember 30. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 18.)
  16. ↑ Gottdenker P (1979). „Francesco Redi and the fly experiments”. Bull Hist Med 53 (4), 575–592. o. PMID 397843.  
  17. ↑ (1997) „Francesco Redi and the birth of experimental parasitology”. Hist Sci Med 31 (1), 61–66. o. PMID 11625103.  
  18. ↑ Parasitism: The Diversity and Ecology of Animal Parasites. Cambridge, UK: Cambridge University Press, 4. o. (2001). ISBN 0521664470 
  19. ↑ SpaceRef: NASA Mars Odyssey THEMIS Image: Promethei Terra, 2004. augusztus 14. (Hozzáférés: 2013. április 18.)[halott link]
  20. ↑ International Society on Toxinology: IST Redi Awards. [2013. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 18.)
  21. ↑ REDIA – Journal of Zoology: History. [2013. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 18.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Fracesco Redi című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Francesco_Redi&oldid=26204033”