François-Claude-Amour de Bouillé
 |
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet. Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont. |
François-Claude-Amour de Bouillé [ejtsd: bujjé] (Cluzel vára (Auvergne), 1739. november 19. – London, 1800. november 14.) márki, francia tábornok.
Élete [szerkesztés]
Mint kapitány és később mint ezredes részt vett a hétéves háborúban. 1768-ban Guadeloupe sziget kormányzója, Martinique és Saint Lucie főkormányzója és az összes csapatok fővezére lőn e szigetbeli tengereken és mint ilyen fontos szerepet játszott a francia-angol háborúban. 1778-ban Dominiquet, 1781-ben Tabagot, később csekély haddal Saint Eustachet, Saint Martint és több kisebb szigetet, valamint Brimstone Hill várát szállotta meg. A nancy-i katonai mozgalom elnyomásáért a király és a nemzetgyűlés köszönetét kapta. XVI. Lajos szökési tervébe be volt avatva és mindent elkövetett, hogy csapatainak alkalmas felállítása által a sikert biztosítsa. A király elfogatása után osztrák Németalföldre menekült, ahonnan a nemzetgyűléshez levelet intézett, melyben a király menekülését erőszakos megszöktetés színében tüntette fel. Emiatt halálra ítélték. Ezután mint emigráns Koblenzben, 1781-től pedig Pillnitzben lakott. Azután III. Gusztáv svéd király és ennek meggyilkoltatása után Condé herceg szolgálatában állott. Később Angliába költözött, ahol haláláig maradt. A Mémoires sur la révolution française (angolul: London, 1797; franciául: 1801 és 1859) című művében gyülölettel szól a forradalomról.[1]
Forrás [szerkesztés]
- ↑ V. ö. Gabriel, Louis XVI., le marquis de B. et Varennes (Párizs, 1874).
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998)
