Ferenczy Zsizsi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ferenczy Zsizsi
Életrajzi adatok
Született1895. január 13.
Kolozsvár
Elhunyt1969. február 13. (74 évesen)
Kolozsvár
SírhelyHázsongárdi temető
HázastársaSzentimrei Jenő
Gyermekei
Pályafutás
Hangszerénekhang
Tevékenységénekesnő
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferenczy Zsizsi témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Ferenczy Zsizsi, Szentimreiné (Kolozsvár, 1895. január 13.Kolozsvár, 1969. február 13.) magyar énekművésznő. Ferenczy Gyula és Ferenczy György testvére.

Életútja[szerkesztés]

A felső leányiskola és zenekonzervatórium elvégzése után 1915-ben szülővárosában kezdte operaénekesnői pályáját; az első világháború után férje, Szentimrei Jenő oldalán mint népdalok és balladák előadóművésze bekapcsolódott a hazai magyar irodalmi életbe. 1922-ben a segesvári Petőfi-ünnepélyen székely dalokat és balladákat énekelt, Kolozsvárt székely író-esten (1924) szerepelt, majd önálló Ady-Reinitz-dalestje (1926) és orosz népdalestje (1927) aratott sikert. A KZST tagja. Részt vett Benedek Elek "turné"-in (1927-29), s szerepet vállalt a Kecseti Kaláka művészi folklórmozgalmában, majd férjének Kalotaszegi ballada, ill. Csáki bíró lánya c. népi játékában. Barátnőjéről, Boncza Bertáról magnóra adott vallomását Óvári Attila tette közzé (Korunk, 1967/1), férje visszaemlékezéseinek második részét kiegészítő memoárja kéziratban maradt.

Irodalom[szerkesztés]

  • Szentimrei Jenő: Elfelejtett dalaink. Ellenzék 1934. ápr. 8.; újraközölve Sablon helyett csillag, 1968. 232-36.
  • Marosi Ildikó: "Valaki, aki a szívemen átsétált." Új Élet 1967/22.
  • György Dénes: Benedek Elek "turnéi". Korunk 1971/5.

Források[szerkesztés]