Ferdinand Hodler

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ferdinand Hodler
Ferdinand Hodler self portrait.jpeg
Önarckép

Született 1853. március 14.
Bern,  Svájc
Meghalt 1918. május 19. (65 évesen)
Genf,  Svájc
Nemzetisége svájci
Aki hatott rá Diego Velázquez
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferdinand Hodler témájú médiaállományokat.

Ferdinand Hodler (Bern, 1853. március 14.Genf, 1918. május 19.) svájci festőművész, a legismertebb 19. századi svájci festő.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hodler szegény családból származott. Apja hamarosan meghalt, ekkor édesanyja egy alkoholista dekorációfestőhöz ment feleségül. Édesanyja 1865-ben meghalt és nyolc gyermeket hagyott árván – a legidősebb Ferdinand volt, akire 12 éves korában rászakadt a családfenntartás terhe. Festészeti tanulmányokba kezdett és hamarosan Genfbe költözött. Cégtáblákat festett és másolatokat készített a Musée Rath-ban. Anyagi helyzete javult, már spanyolországi tanulmányútra is telt – különösen Velázquez volt rá hatással. 1881-ben, 28 éves korában, bérelt először műhelyt. Ekkoriban még a historizmusnál tartott, önálló stílusa az 1880-as évek közepétől bontakozott ki. 1887-ben volt Bernben az első önálló kiállítása.

1889-ben vette feleségül Bertha Stuckit, ám boldogsága nem volt tartós. Ez az év hozta meg számára az áttörést Az éjszaka (Die Nacht) című festményével, amelyen az álom és a halál mellett megjelenik a szexualitás is. A genfi Musee Rath megijedt a várható reakcióktól: a megnyitó előtti napon döntöttek arról, hogy mégsem mutatják be. Így magánkiállításokon került a mű bemutatásra – nagy sikerrel. A képet hamarosan Párizsban, Münchenben és Velencében is bemutatták.

Az 1900. évi párizsi világkiállításon aranyérmet nyert három kiállított művével. Ezt követően szecessziós áramlatokhoz csatlakozott: 1900-ban a Wiener Secessionhoz és a Berliner Secessionhoz, majd 1904-ben a Münchner Sezessionhoz is.

Hodler késői korszakából az Alpokról festett tájképei emlékezetesek. Németországban valamennyi művésztársaságból kizárták, miután 1914-ben aláírt egy tiltakozó levelet amiatt, mert a németek tüzérséggel rombolták le a Reims-i katedrálist. Szülőhazájában azonban elismerték: már 1911-ben két képét (Der Mäher, Der Holzfäller) bankjegyek motívumaként használták fel. 1916-ban tiszteletbeli professzori címet kapott Genfben. Megérte első retrospektív kiállítását, amelyet a Kunsthausban rendeztek Zürich-ben 1917-ben. Halála évében választották Genf díszpolgárává.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jura Brüschweiler (szerk.): Ferdinand Hodler. Benteli, Bern 1983 ISBN 3716511099
  • Jura Brüschweiler: La participation de Ferdinand Hodler au "Panorama" d'Edouard Castres et l'avènement du parallélisme hodlérien, in: Zeitschrift für Schweizerische Archäologie und Kunstgeschichte, Bd. 42, 1985/4, Zürich 1985

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferdinand Hodler témájú médiaállományokat.