Feleki László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Feleki László
SzületettFeleki László István
1909. január 9.
Szatmárnémeti
Elhunyt1989. július 7. (80 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaKilvády Szendile
SzüleiFeleki László
Kovács Terézia
Foglalkozásaíró,
újságíró
SírhelyeFarkasréti temető (Hv1-1-7)[1][2]
SablonWikidataSegítség

Feleki László (Szatmárnémeti, 1909. január 9.Budapest, 1989. július 7.) magyar író, újságíró, sportújságíró, humorista.

Életút[szerkesztés]

1928-ban Budapesten érettségizett. Már diákkorában a Nemzeti Sport belső munkatársa volt (1927-től). 1934. október 23-án házasságot kötött Budapest VI. kerületében Kilvády Rezső és Bader Terézia lányával, Szendilével.[3] Harcolt a második világháborúban, és 1944-ben fogságba esett.

1945-től a Népsportnál dolgozott, 1949-ben a főszerkesztője lett. A futballvébé elvesztése miatt az egyik bűnbaknak kiáltották ki. Távoznia kellett a sportlaptól. Ezt követően a Ludas Matyi főmunkatársként tevékenykedett 1968-as nyugdíjazásáig. Több népszerű lapnak dolgozott rendszeresen (Új Tükör, Élet és Irodalom, Képes Sport, Film Színház Muzsika). A Színházi adattárban tizenhárom bemutatóját regisztrálták. Ezek többségében társszerzőként jelenik meg a színlapon. Két előadás viszont Fellegi Lászlót jelöli meg szerzőként. Ezek a következők:

Népszerűvé váltak ironikus versei és humoreszkjei. Aforizmái ma is aktuálisak, népszerűek. A filmgyártáshoz egyetlen alkalommal sikerült közel kerülnie. Az 1965-ben bemutatott Tilos a szerelem című film forgatókönyvírója volt.

1996-tól a Magyar Sportújságírók Szövetsége (MSÚSZ) Feleki László-díjat[4] adományoz a színvonalas sportújságírói teljesítményekért.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Kő kövön... Regény; Magyar Téka, Budapest, 1947
  • Magyarország esélyei a londoni olimpián; többekkel; Hidas Ferenc, Budapest, 1947
  • A helsinki olimpia; Művelt Nép, Budapest, 1952 (Útmutató városi és falusi SZFTE előadóknak)
  • Tizenhat nap; Szépirodalmi, Budapest, 1953
  • Kilencven perc; Szépirodalmi, Budapest, 1954
  • A sakál hálája. Mesék kis- és nagykorú gyermekek számára; ill. Réber László; Magvető, Budapest, 1957
  • A világ közepe. Jegyzetek az Ember címszóhoz; ill. Vasvári Anna; Szépirodalmi, Budapest, 1957
  • Le az olvasókkal! Szatírák, humoreszkek és más drámai művek; Magvető, Budapest, 1960
  • Homo sapiens; ill. Hegedüs István; Magvető, Budapest, 1963 (Vidám könyvek)
  • Isten veled, atomkor!; Magvető, Budapest, 1965
  • Mindenféle; Magvető, Budapest, 1966
  • Emberi lélek / A gyilkos / Vonaton / Euthanázia; Magvető, Budapest, 1967
  • Tizenegyes! (szerk.: Vitár Róbert, 1967, társszerző)
  • Budapestszkij haraktyer. Rasszkazi, aforizmi; oroszra ford. Jelena Turmarkina; Pravda, Moszkva, 1968 (Bibliotyeka Krokogyila)
  • Ki mondta, hogy ezek versek?; ill. Kaján Tibor; Magvető, Budapest, 1970
  • Napoleon. "A csodálatos kaland", 1-3.; Magvető, Budapest, 1976
  • Lobogóm Homérosz!; Magvető, Budapest, 1978
  • Napoleon utókora; Magvető, Budapest, 1979
  • Selgas; Magvető, Budapest, 1980 (Rakéta Regénytár)
  • Mindenféle / Híres emberek. Aforizmák, magán- és közmondások, rövid életrajzok; 2. bőv. kiad.; Magvető, Budapest, 1984

„A hadi dicsőség még mindig szélesebb elismerést nyer, mint a tudományos vagy művészi alkotás. A londoni Szent Pál templom kriptájában nyugszik Wellington és Nelson. Mindkét nagy katonának hatalmas síremléke van. Közelükben egy szerény sírkövön mindössze két betű áll : „A. F.” Ki ez? Alexander Fleming, a penicillin felfedezője. Több ember életét mentette meg, mint amennyit Wellington és Nelson valaha is elpusztított.”

– Napoleon utókora

Elismerései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Feleki László témában.