Fekete repülőkutya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Fekete repülőkutya
Pteropus alecto2.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Denevérek (Chiroptera)
Alrend: Nagy denevérek (Megachiroptera)
Család: Repülőkutyafélék (Pteropodidae)
Nem: Pteropus
Faj: P. alecto
Tudományos név
Pteropus alecto
(Temminck, 1837)
Elterjedés
Az elterjedési területeAz elterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Fekete repülőkutya témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete repülőkutya témájú kategóriát.

Black Flying Fox.jpg

A fekete repülőkutya, vagy más néven füstös repülőkutya (Pteropus alecto) az emlősök (Mammalia) osztályának a denevérek (Chiroptera) rendjéhez, ezen belül a nagydenevérek (Megachiroptera) alrendjéhez és a repülőkutyafélék (Pteropodidae) családjához tartozó nagy méretű faj.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fekete repülőkutya széles körben elterjedt faj az indonéziai szigetvilágban és Ausztrália északi részén. Elterjedési területe Jáva szigetétől keletre a Kis-Szunda-szigeteken és Celebeszen keresztül egészen Új-Guinea déli részéig tart, továbbá előfordul Ausztrália északi és keleti partvidéke mentén egy hosszú sávban is.

Elsősorban esőerdőkben, bambuszerdőkben és partmenti mangrovemocsarakban él.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pteropus alecto alecto
  • Pteropus alecto aterrimus
  • Pteropus alecto gouldi
  • Pteropus alecto morio

Korábban egy hasonló fajt írtak le a Torres-szorosi szigetek közé tartozó Moa-szigetről. Ezt Torres-szorosi repülőkutyának nevezték, tudományos neve Pteropus banakrisi volt. Mára bebizonyosodott, hogy ez a faj nem létezik, a fekete repülőkutya fiatal egyedeit vélték ennek a fajnak.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Viszonylag nagy testű denevérfaj. Ausztrália legnagyobb denevére. Az állat hossza 24-26 centiméter, vitorlafesztávolsága 100 centiméter; testtömege 500-980 gramm. Rövid szőrökből álló fekete bundája van, nyakán vöröses árnyalatú szőrmegallért visel. A vitorla lényegesen hosszabb és szélesebb, mint a legtöbb rovarevő denevéré, igen alkalmas a lendületes repülésre; felmelegedés és alvás közben a repülőkutya beburkolózik a több helyen ízülettel ellátott vitorlába. Hátsó lábán öt ujj van. Karmai hosszúak; alkalmasak az ágakon való csüngésre és a nagy gyümölcsökön történő megkapaszkodásra táplálkozás közben. Az állat egy vagy mindkét lábán is képes függeszkedni. A hallása fejlett; a repülőkutya nősténye hangjáról is felismeri kölykét. A repülőkutya éjjel röptében nem használ ultrahangos bemérőrendszert, hanem remek látására hagyatkozik.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A repülőkutya kolóniákban él, alkonyatkor és pirkadatkor a legaktívabb. A nappalt a mangrovefák lombozatában függeszkedve alvással tölti. Kolóniái olykor meglepően nagyok, néha 30.000 állatból is állhatnak. Olykor más repülőkutyafajokkal vegyesen alakít ki pihenőkolóniát. Tápláléka nektárból és vadon termő gyümölcsfélékből áll, de olykor haszonnövények gyümölcsét is fogyasztja, mindenekelőtt a mangó,és a füge a kedvence. Este nagy csapatokban hagyják el alvóhelyüket, hogy táplálkozni induljanak. Akár 50 kilométeres távolságba is elrepülnek táplálék után kutatva.

Körülbelül 15 évig él.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ivarérettséget 1-2 éves korban éri el. A párzási időszak az időjárás függvényében eltérő időpontban lehet. Ausztrália déli részén a születések zöme október és március hónapok között megy végbe, míg Ausztrália északi részén elsősorban júliusban és augusztusban születik sok kölyök. A párzási időszakban a hímek a kolónián belül egy nagyjából egyméteres átmérőjű revírt alakítanak ki, és itt párzanak a nőstényekkel. Egy hónapos korukig a nőstény bundájába kapaszkodó kicsinyét mindenhová magával cipeli, ezután viszont a kölyök növekvő súlya miatt anyja a kolóniában hagyja éjszakánként, míg ő táplálék után jár. A kölykök két hónapos korában kerül sor életük első repülési kísérletére, de a kolóniát csak három hónapos korukban hagyják el először, hogy önállóan keressenek táplálékot maguknak.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel olykor a gyümölcsültetvényeken is megjelenik és ott kárt okoz, kártevőként néhol intenzíven irtják. Elterjedési területe egyes részein (például Celebesz szigetén) húsa miatt is vadásszák. Az élőhelyét jelentő erdőségeket is irtják többfelé. Mindezek ellenére ma még elég gyakori faj, így a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján a „nem veszélyeztetett” kategóriába van besorolva.

Rokonai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fekete repülőkutya eléggé elkülönül a Pteropus nemen belül a többi fajtól, a Pteropus alceto fajcsoport egyetlen fajaként.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]