Fütyülő réce

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Fütyülő réce
Anas penelope m.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lúdalakúak (Anseriformes)
Család: Récefélék (Anatidae)
Alcsalád: Réceformák (Anatinae)
Nemzetség: Úszórécék (Anatini)
Nem: Anas
Faj: A. penelope
Tudományos név
Anas penelope
Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Fütyülő réce témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fütyülő réce témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fütyülő réce témájú kategóriát.

A fütyülő réce (Anas penelope) a madarak osztályának lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe és a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európa, Ázsia és Amerika északi részén elterjedt, télen délre vonul. A Kárpát-medencében rendszeres vendég.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 45-51 centiméter, szárnyfesztávolsága 75-86 centiméter, testtömege 500-1000 gramm. A tojó valamivel kisebb és könnyebb a hímnél.

A hím
és a tojó

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A költési időszakon kívül tengerpartok és folyótorkolatok vidékén él. Kisebb-nagyobb csoportokban fordul elő. Napközben a csapatok a vízen tartózkodnak. Veszély esetén gyorsan képes a vízből felszállni és azonnal viszonylag gyorsan repül.

A földön a fütyülőréce gyorsabban és ügyesebben mozog, mint a többi récefaj. Elsősorban nappal jár táplálék után, de néhol jórészt éjszakai életmódúvá is válhat. Általában növényevő, de kagylókat és rovarokat is fogyaszt. Kedvenc eledele az iszapzónákban növő tengerifű. Ezenkívül egyéb növényeket és algákat fogyaszt nagyobb mennyiségben.

A többi récétől eltérően előszeretettel legel a tavak partján található fűfélékből is. Nagyobb rajai gyakran egész fűsávot legelnek le a partokon. Ez az egyetlen réceféle, amelyik így táplálkozik, így más récefajok társaságában ritkán figyelhető meg, de szívesen társul a hasonló életmódú örvös ludak társaságában.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Észak-Európa növényekben gazdag sekély tavai és folyói mentén költ. Udvarlási időszaka április és május hónapokban van. Ilyenkor a gácsérok élénken dürrögnek. Felborzolják fejtollaikat és sárga fejtetőjüket mutogatják a tojóknak. A tojó a fészket lehetőleg fa vagy bokor alá rakja, főként víz közelébe, majd növényi anyagokkal és tollal béleli ki. Fészekalja 6-11 tojásból áll, melyeken 22-25 napig kotlik. A fiókák fészekhagyók és 6 hetes korukra lesznek önállóak.

Védettsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon védett, eszmei értéke 50 000 Ft.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]