Fényi Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fényi Gyula
Emléktáblája szülőházán
Emléktáblája szülőházán
Született1845. január 8.
Sopron
Elhunyt1927. december 21. (82 évesen)
Kalocsa
Állampolgárságaosztrák–magyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaszerzetes, pedagógus, csillagász
IskoláiInnsbrucki Egyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Fényi Gyula témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fényi Gyula (eredetileg Fink István) (Sopron, 1845. január 8.Kalocsa, 1927. december 21.)[1] jezsuita szerzetes, tanár, csillagász.

Élete[szerkesztés]

Fényi Gyula Fink István néven született, a család több tagja ma is ezt a nevet használja – nevét belügyminisztériumi engedéllyel magyarosította Fényire, a Gyulát (mint Julius) a jezsuita rendbe való belépésekor vette fel.

A bencés rend soproni gimnáziumának diákja volt. Matematika és fizika iránti természettudományos érdeklődése már korán megmutatkozott. 1864-ben jelentkezett a jezsuita rendbe. Nagyszombatban filozófiát, klasszika-filológiát, matematikát és fizikát tanult, 1871 és 1874 között a jezsuita rend kalocsai gimnáziumában tanított fizikát. 1874-től 1878-ig Innsbruckban teológiai tanulmányokat folytatott. 1877-ben szentelték pappá.

1878 és 1882 között a neves német jezsuita csillagász, Karl Braun[2] tanítványaként, majd asszisztenseként a kalocsai érseki főgimnázium tetején létesített Haynald obszervatóriumban dolgozott. Ezután 1885-ig Pozsonyban tanárkodott és átvette a kalocsai Haynald obszervatórium igazgatását, a feladatot egészen nyugdíjba vonulásáig, 1913-ig látta el. Elsősorban a Nap, és ezen belül a protuberanciák megfigyelésével foglalkozott, e téren nemzetközi hírnevet is szerzett. Megfigyeléseit többnyire a Haynald obszervatórium publikációiban, és számos szakfolyóiratban adta ki.

1916-tól – több más, külföldi tudós társaság mellett, mint például az Instituto Solare International vagy az Astronomische Gesellschaft – a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt.

1927. december 21-én, pár nappal 83. születésnapja előtt hunyt el Kalocsán végelgyengülés következtében.

Nevét egy kráter őrzi a Holdon, továbbá a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium és az ez előtti tér. 2010-ben a Nemzetközi Csillagászati Unió róla nevezte el a 115254 Fényi kisbolygót. Soproni szülőházán emléktábla áll, Kalocsán pedig mellszobra van. A Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban egy csillagda is működik az emlékére, valamint az iskola portáján látható a legendás Merz-féle 190/2220-as refraktor, amellyel még Kalocsán dolgozott Fényi Gyula.[3]

Művei[szerkesztés]

  • A Nap protuberancziái 1886-ban; Holmeyer Ny., Kalocsa, 1888 (A Haynald-Observatorium közleményei 1886)
  • A kalocsai Haynald observatoriumon észlelt protuberancziák 1887-ben; Pfeifer, Kalocsa, 1892 (Haynald-observatorium közleményei)
  • A Haynald-Obszervatórium. Alapítása, leírása, tevékenysége; Athenaeum Ny., Bp., 1898
  • A napon észlelt jelenségek természetének magyarázata; Szent István Társulat, Bp., 1900 (A Szent-István-Társulat Tudományos és Irodalmi Osztályának felolvasó üléseiből)
  • Gewitter-Registrator construirt von Johann Schreiber; Sternwarte, Kalocsa, 1901
  • Protuberanzen beobachtet in den Jahren 1896-1903. Publicationen des Haynald-Observatoriums 13. Kalocsa, 1923

Külső hivatkozások[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Mojzes Imre: A kalocsai Haynald Obszervatórium története 4/2.: 8.3. Az Obszervatórium fénykora - Fényi Gyula munkássága. csillagaszat.hu. Budapest: Magyar Csillagászati Egyesület (2004. április 22.) (Hozzáférés: 2014. február 22.) arch
  • Bíró Bertalan: A nap-kutató Fényi Gyula; Pray Rendtörténetíró Munkaközösség, Bp., 1942 (Publicationes ad historiam S. J. in Hungaria illustrandam. Lucubrationes)
  • Bartha Lajos: Fényi Gyula emlékezete, 1845–1927 / In memoriam Gyula Fényi, 1845–1927; Magyar Csillagászati Egyesület, Bp., 1995 (A Magyar Csillagászati Egyesület Csillagászattörténeti Szakcsoportja közleményei)
  • Székely László: A Nap magyar kutatója. Fényi Gyula és a jezsuita természettudomány; MTA Filozófiai Intézete, Bp., 1999

Jegyzetek[szerkesztés]