Ezüstcsőrű tangara
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Ramphocelus carbo (Pallas, 1764) | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Ezüstcsőrű tangara témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Ezüstcsőrű tangara témájú médiaállományokat és Ezüstcsőrű tangara témájú kategóriát. |
Az ezüstcsőrű tangara (Ramphocelus carbo) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a tangarafélék (Thraupidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Peter Simon Pallas német zoológus és botanikus írta le 1764-ban, a Lanius nembe Lanius carbo néven.[3]
Alfajai[szerkesztés]
- Ramphocelus carbo atrosericeus Orbigny & Lafresnaye, 1837
- Ramphocelus carbo capitalis Allen, 1892
- Ramphocelus carbo carbo (Pallas, 1764)
- Ramphocelus carbo centralis Hellmayr, 1920
- Ramphocelus carbo connectens Berlepsch & Stolzmann, 1896
- Ramphocelus carbo magnirostris Lafresnaye, 1853
- Ramphocelus carbo unicolor P. L. Sclater, 1856
- Ramphocelus carbo venezuelensis Lafresnaye, 1853[2]
Előfordulása[szerkesztés]
Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Paraguay, Peru, Suriname és Venezuela, valamint Trinidad és Tobago területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki erdők és cserjések, valamint ültetvények, szántóföldek és másodlagos erdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 17 centiméter.[5] A hím tollazata bíbor-fekete, míg a tojó unalmasabb, barnás-vörös.
 |
 |
Életmódja[szerkesztés]
Tápláléka gyümölcsökből és rovarokból áll. Gyakran látható 10 fős csoportokban.
Szaporodása[szerkesztés]
A csésze alakú fészket általában bokorra építi. Fészekalja 2 kékes-zöld tojás. A fiókák 11–12 nap után kelnek ki. A fiókák tollazata a kikelés után 11–12 nappal alakul ki teljesen.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. augusztus 11.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. augusztus 11.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. augusztus 11.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. augusztus 11.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. augusztus 11.)
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. augusztus 11.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
